Visszatekintés a CES-re (2)

Laszlo Horvath, 2016. január 12. 19:47

Tudósítónk, Horváth László folytatja visszatekintését a CES-re, ezúttal ahhoz nyújtva segítséget, hogy megértsük, vagy éppenséggel feltérképezzük a CES-t. Egyfajta használati utasítást kapunk ahhoz, hogy miképp lehet látni (minél többet) és (közben) láttatni magunkat.

A számokat elég nehéz megemészteni: 170 ezer látogató az egy városnyi, és nem könnyű egy ekkora tömeget befogadni úgy, hogy a turizmus frekventált helyei - a Strip sugárút és Vegas városközpontja - fennakadás nélkül működjenek tovább. Megdöbbentő, hogy milyen ügyesen tudja ez a szórakoztató iparra épülő város elhelyezni ezt a technikai/technológia értelemben"vájtfülű" tömeget, csak annyit lehet észrevenni, hogy nem minden étterembe lehet asztalt foglalni a közeli napokra, vagy a sorok kissé hosszabbak a kávéházaknál is.
 
A közlekedés még a tavalyinál is jobban működött, és a Las Vegas Convention Center környékétől eltekintve az Uber (amit végre a szakszervezeti maffiózók -  azok akik a város politikusait eléggé a zsebükben érezhetik - nem tudtak tovább akadályozni) hiba nélkül szállított.  Érdemes azon elgondolkozni, hogy a Lyft és az Uber megoldotta a hosszú, idegölő taxira várakozás problémáját tízezreknek – és ez egy adócentjébe sem került a városnak. Ez is elkönyvelhető egy innovációs kísérletnek: adva volt az adódollárokból épített mágnesvasút, amelynél legalább egy órát kellett várakoznia a tisztelt geek közönségnek, és vele szemben a közösségi vállalkozások, amelyek gyorsan és flottul megoldották a szállítást.
 
Persze felmerül a kérdés: miért is jövünk ide hosszú évek óta mi technológiára fogékony üzletemberek, ha egyszer boritékolható a káosz, az újdonságokról meg az internet révén sokkal egyszerűbben értesülhetnénk... Nos egyszerű a válasz: a szakma üzleti és önkéntes szervezeteit valamint a kormányelitet lehetetlen máshol és máskor ilyen töményen megtalálni.
 
Az ökoszisztéma dinamikusan változik, pl. a 3D printing két éve még csak egy-két standnyi volt, tavaly egy egész szekciót foglalt el,  míg az idén már egyszerűen mindenütt jelen volt... De hasonlókat mondhatunk el az ember nélkül is működő rendszerekről, autókról, gépekről, az IoT világról, az okos otthonokról, az egyre nagyobb felbontású és egyre hiperebb, ultrább tévékről és kijelzőkről, az egészségügyi-fitness-wellness kütyükről és az abból érkező adatokat elemző alkalmazásokról. 
 
Ha valaki csak úgy "véletlenül" szeretne összefutni potentátokkal, akkor arra biztos esély egy vacsora valamelyik elit étteremben, persze kalkulálni kell a több ezer dolláros beugróval. De néha az is elég, ha a hallban várakozunk, a startup-ok vezetőivel, vagy akár Netflix CEO-jával itt is találkozhatunk, Egyébiránt ez a legfontosabb, amit a CES-jelenlét nyújt: a lobbizási, kapcsolat teremtési, ismerkedési lehetőségek széles tárháza. Itt olyan kapcsolatokat lehet kiépíteni napok vagy akár órák alatt, amikre a hétköznapokban sokszor évek alatt sem teremtődik alkalom, például személyes ismerőseim egy olasz startuptól egyből a CES vezéréhez, Gary Shapiro-hoz nyomultak oda egy előadást követően, és lenyomtak egy "elevator pitch"-et.
 
Ugyancsak jó alkalom a netwörkölésre a tucatszám zajló mini-konferencia, workshop, amelyek szinte ráülnek a CES mellékvizére, mert ha már itt vagyunk ennyien, hasznnáljuk ki a lehetőségeket!
 
Hogy mi a CES látogatók (vagy általában véve az ilyen kiállítás/konferencia-látogatók) stratégiája? Ha a CES-ből vagy a valamiféleképp elődjének tekinthető informatikai Comdexből indulunk ki, akkor minimum négyféle magatartásforma rajzolódik ki: 
  
1) "Mindent tudni akarok"
 
Ez különösen a nagy számban itt "tanuló" kormány- és kockázati tőkebefektető analitikusokra vonatkozik. Nekik egyszerű a stratégiájuk: ők mindent megnéznek, amit csak tudnak, ha idejük engedné, végigmennének a több ezer standon és a több tízezer terméken. Sok barátom tartozik ebbe a körbe, és élvezik, hogy megpróbálják a lehetetlent, minden egyes lehetőséget fel akarnak mérni.
 
2) "Csemegézés, targetálás": Kizárólag találkozókra megyek
 
Ez az első magatartásforma inverze, csak a szűkebben vett szakterületüknek szóló standokat látogatják, erőteljesen szűrnek, és az idejük nagy részét meeting-ekkel töltik, így azután nem is fáradnak annyira ki, mint az első pont követői a talpalásban. 
 
3) "Trend követés"
 
Nekem ez a kedvencem: megnézni, hogy mi a legmenőbb mostanában. Azokat a termékeket kell megnézni, amelyek kapcsolódnak a közeljövő folyamataihoz, ahhoz, amit a világ fog nézni/csinálni/játszani ebben az évben. Nem kell mindenre törekedni, elég a legfontosabb előadásokat meglátogatni, az ott elhangzottakat megjegyezni, és váltani az újabb trendi témára. Sok figyelmet ígényel, de talán így lehet a legjobban optimalizálni az itt töltött időt, ebben a finoman szólva is meglehetősen ingergazdag környezetben. 
 
4) "Sodródás"
 
Ilyenek is vannak, ám ahhoz, hogy ennek értelme és haszna is legyen ebben a megakonferencia környezetben, itt is érdemes szűrni, egy-egy napot rászánni a főbb területekre, ott viszont hagyni magunkat a véletlentől és az érkező ingerektől vezérelni. Ennek igazán akkor van értelme, ha elejétől végig ott vagyunk a CES-en, s valóban jut mind a négy szakterületre legalább egy-egy nap. Ugyanakkor ma már ez is kevés, például az Eureka park akkora volt, hogy még sódrodni is legalább két napot kellett volna benne, de akkor már nem maradt volna minden területre idő...