Az emberiség történetében számos olyan találmányt tudunk felsorolni, amelyek alapvetően megváltoztatták a mindennapjainkat. A kommunikáció terén a könyvnyomtatástól a vezetékes, majd a mobiltelefon elterjedéséig több jelentős állomás említhetnénk, az internet azonban eddig soha nem látott hatást gyakorolt és gyakorol ma is az emberiségre.

 

– A világon az emberek 40 százaléka fér hozzá a világhálóhoz, ez az arány a fejlett országban 78 százalék, míg a fejlődőekben csupán 32 százalék. Korábban soha semmi nem tudott ilyen rövid idő alatt ilyen gyorsan elterjedni. Jó példa erre, hogy a vezetékes telefon használata körülbelül száz év alatt vált általánossá. Az internetnek azonban ehhez csupán jó tíz évre volt szüksége, ez pedig számos következménnyel jár. Egyfelől a különböző generációk egyszerre, együtt élték meg ezt a digitális forradalmat. Nem volt idő arra, hogy az idősebbek megtanulják, és átadják a fiataloknak, ahogy ez korábban történt. Sőt ma ennek az ellenkezőjét tapasztaljuk. Nem alakult ki párbeszéd arról, hogyan kell használni a netet – mutat rá az alapvető okokra Rab Árpád.

 

Éretlenek a neten

 

A mindennapi élet rendkívül gyors átalakulása az egyes nemzedékeket különböző módon érintette. A fiatalok helyzete a leglátványosabb, ezzel a helyzettel egyelőre sem a szülők, sem a pedagógusok nem tudnak igazából mit kezdeni.

 

– Kulturális szempontból vizsgálva a dolgot az egyik nagyon fontos újdonság, hogy a tizenévesek egy virtuális világban találták magukat, és ezzel párhuzamosan természetesen távolodni kezdtek a fizikai valóságtól. Lemondtak a papírfotókról, a levelekről, a könyvekről, a szemtől szemben zajló beszélgetésekről, helyzetekről. Szinte minden az online világban történik velük – foglalja össze a fiatal generáció szemszögéből az életmód-változást a kutató. De miért is baj ez? A szakember szerint egyfelől azért, mert a való életben történő dolgokat, a metakommunikációt, az érzelmek felismerését és megfelelő kezelését így nincs alkalmuk megtanulni, egy problémás szituációban pedig készen kapják a megoldásokat. De ugyancsak nem tanulnak meg vitatkozni, véleményeket egyidejűleg megismerni és kezelni. Teljesen más netes jelek küldözgetése helyett együtt örülni valakivel, megvigasztalni, ha szomorú, megérteni, hogy egy kézmozdulattal, testtartással mit akart közölni. Másfelől a gyerekek saját kialakult, stabil személyiség híján nem az eddig megszokott módon építik fel saját identitásukat, hanem az online térben, amely semmiképpen sem az az igazi közeg, amely őket a mindennapjaik során egyébként körülveszi.

 

– Koruknál fogva a fiatalok még nem ismerik fel, hogy például a Facebookon egy rózsaszín köddel bevont világban létezhetnek. Csak azok az ismerőseik, akiket ők kedvelnek, vagy akik őket kedvelik. Olyan dolgokat tesznek közzé, amire várhatóan pozitív megerősítéseket kapnak, ezt is várják. Olyan ajánlatokkal bombázza őket a közösségi oldal, de a Google is, amely az ő érdeklődésüket az eddigi „online viselkedésük” alapján valószínűleg felkelti. Ez egy konstruált világ, amelyhez érett személyiségnek kell lennie valakinek ahhoz, hogy a helyén kezelje. Végig kellene menniük nekik is azokon a fejlődési szakaszokon, amelyeken korábban mindenki átesett a felnőtté válása során. A gyerekek túl gyorsan lesznek felnőttek, számos döntést egyedül kell meghozniuk, amikre még nincsenek felkészülve – fogalmaz Rab Árpád.

 

Virtuális kapcsolatok, virtuális reakciók

 

Hogy bizonyos helyzetek kezelése ebben a konstruált világban nem csak a tizenéveseknek megy nehezen, hanem az idősebbeknek is, az jól látható abból, hogyan reagáltak az emberek a menekültválságra – jelzi egy aktuális eseményen keresztül a Facebook-lét hamis arcát a szakember. Hirtelen az ismerősök egy része egy ilyen kiélezett témában egészen másképp viselkedett, mint korábban, ezzel a helyzettel pedig a többség nem tudott mit kezdeni. A megosztottság, a másként gondolkodás miatt soha ennyien nem töröltek valakit az ismerőseik közül, mint az elmúlt időszakban.

 

A magyarokra sajnos különösen igaz, hogy a Facebook beszippantotta őket. A kutató úgy fogalmaz, a közösségi oldal a nyugati típusú demokráciák legnagyobb ellensége, mert általában csak egyfajta vélemény megismerését teszi lehetővé. De a többi multinacionális internetes szolgáltató sem a társadalmi igazságosságra törekszik, vagyis minden megmutatására, csupán több bevételt szeretne, ezért igyekszik minden felhasználónak a kedvében járni. Noha az internet ki is nyithatja a világot, összességében az tapasztalható, hogy bezárja az embereket, alapvetően tehát nem egy „demokratikus jószág”.

 

Az idősek helyzete is meglehetősen problémás a neten, más okból, mint a fiataloké, ezért a veszélyforrások is mások. Hogy az ötven feletti generáció is egyre aktívabb, azt jól mutatja, hogy az egészségügyi témákra messze a legtöbben keresnek rá, ekkora érdeklődést még a szexszel foglalkozó oldalak sem váltanak ki. De éppen ez a terület az, amelyben könnyen elvész, gyorsan tévútra kerülhet az, aki nem megfelelő kritikával szemléli az online elérhető információkat.

 

– A papír alapú társadalomban szocializálódottak sokkal inkább elhisznek mindent, amit a weboldalakon találnak, mert ők ahhoz szoktak hozzá, hogy ami le van írva, az igaz. Elhisznek mindent, amit kidob nekik a kereső, bedőlnek különféle ígéreteknek, főleg, ami a gyógyszereket illeti. Sőt különböző közösségek alakulhatnak ki ennek nyomán, amelyeknek tagjai egymást erősítik meggyőződésükben – mutat rá az idősebbeket fenyegető veszélyekre a kutató.

 

(A teljes cikk megjelent a Média-Kábel-Műhold c. lapban.)