Eredeti tanult szakmája biológia- és kémia-szakos tanár, valamint marketingkommunikációs szaküzemgazdász, de viszonylag hamar végrehajtotta azt a pályamódosítást, amelynek köszönhetően informatikus, újságíró, majd informatikai igazságügyi szakértő lett.

 

Minden tekintetben az információszabadság híve volt, ostorozta azokat a korlátokat is, amiket az államok állítottak az információ és tudás áramlásának útjába, szabadalmakkal, szerzői jogvédelemmel. A sajtótájékoztatókon sokszor tett fel ilyen irányú kérdéseket, nehezen viselte a zárt szoftverrendszereknek a felhasználókra kényszerített akaratát, még az új funkciókat – az úgynevezett feature-öket – is gyanakvással fogadta, és minden esetben elvárta (erre kérdezett rá először), hogy azok kikapcsolhatók legyenek. A nagy cégek sajtósai nem mindig örültek, amikor a sajtótájékoztatókon felemelte a kezét, majd nehézkesen felállt, lepakolva a szatyrát benne a több mobiltelefonnal, és bemondta az ismert bevezetőt: „csak három rövid kérdésem lenne”...

 

Sok teherrel, nehézséggel kellett életében megbírkóznia, és ezért ő is nehéz, mondhatni különc ember volt, kevesen kerültek közel hozzá. Hirtelen kilépésével az életből azonban a távoli barátokban, az egykori kollégákban – így bennünk is - azok az emlékek törnek a felszínre, amelyek a távolságtartás ellenére is jóságát, nagy lelkét bizonyítják, így nemcsak azoknak hiányzik majd, akik az elmúlt évtizedekben vele voltak.

 

Talán még a kérdései is hiányozni fognak a cégeknek, akármilyen kellemetlenek is tudtak lenni...