De vajon mi lehet annak az oka, hogy ilyen nehéz megszabadulni azoktól a szokásokról, melyekről jól tudjuk, hogy valójában milyen károsak?

 

A kitaposott út metaforája

 

A függőségek működésének megértését legjobban egy kitaposott út analógiájával lehet demonstrálni – mondják a Swan Lake Központ szakemberei. 

 

Képzeljünk el egy földutat, amin rendszeresen végighajtunk az autónkkal. Minden egyes alkalom után egyre mélyebb nyomot hagyunk a porban, és mivel mindig ugyanazt az utat tesszük meg, egy idő után rutinossá válik.

 

Az autó szinte már magától kanyarodik rá az útra, ahol a mélyedések terelik a kerekeket, így kormányozni sem szükséges a járművet. Meglehetősen komfortos így a vezetés, hisz újra és újra ugyanazt a betanult útvonalat járjuk végig. 

 

Egy új út kitaposása sosem könnyű

 

Miután hosszú évekig közlekedtünk a bejáratott útvonalon, rájövünk, hogy akadna sokkal optimálisabb út is, amelyen gyorsabban célba érnénk. Elhatározzuk hát, hogy mostantól inkább arra fogunk majd menni. 

 

A következő alkalommal ezért a kitaposott helyett az új útra térünk rá. Mivel azonban ezt eddig nem használtuk, nincsenek meg azok a mélyedések, amik terelnék a járművet, így a vezetés sokkal nehezebb, és nagyobb odafigyelést igényel. Talán elsőre túl nagy kihívásnak is találjuk, és elmegy a kedvünk az egésztől. Mi lenne, ha mégis megmaradnánk a jól bevált útvonalnál? 

 

De nem adjuk fel, kitartunk az elhatározásunk mellett, és legközelebb ismét az új úton megyünk végig. Még mindig nagyon nehéz, bár talán már egy kicsit egyszerűbb, mint a legelső alkalommal. És minél többször haladunk át rajta, annál könnyebb lesz, hiszen szép lassan itt is elmélyülnek a nyomok.

 

A régi utat pedig elkezdi benőni a gaz, lassan feltöltődnek a keréknyomok. Egy ideig még nagy a kísértés, hogy visszakanyarodjuk rá, és koncentrálnunk kell, hogy ne engedjünk a megszokásnak, de ha kitartóak vagyunk, előbb-utóbb ez az út is bejáródik, és azon kapjuk magunkat, hogy már nincs is szükségünk a régire.

 

Mi köze mindennek a függőségekhez?

 

A kitaposott út metaforája tökéletesen példázza a függőségek működését. Ugyanis az agyunkban is vannak hasonló “útvonalak”, melyek egy-egy gyakran alkalmazott viselkedésforma során alakulnak ki. 

Ha például minden problémánk megoldását az alkoholban keressük, ez lesz az a bejáratott út, amire mindig visszatérünk, hisz kényelmes, mert szinte már rutinból cselekszünk. Az agyunk nem ismer más alternatív útvonalakat. 

 

Elménk és pszichénk is az “ismerős”-t kedveli, és tart az újtól, legyen az új barát, hobbi, étel stb. Ez az ismerősség nagyon erősen benne tart minket a megszokásban, de ha pl. a sportolás új szokásától jobb közérzetünk lesz, az segít az ellenállást leküzdeni.

 

Amennyiben megszületik az elhatározás, hogy abbahagyjuk az italozást, ezzel új útvonal alapjait tesszük le. Ám ahogy az az autós példában is megfigyelhető, először ezen az úton is igen nehéz lesz végighaladni. Erőfeszítésre lesz szükség, megtalálni azokat a módokat, melyekkel a feszültségünket csökkenthetjük, illetve jobb közérzetet alakíthatunk ki. Ám ahogy a  jó szokások kezdik kifejteni jótékony hatásukat, illetve a pszichoterápia segítségével “kihúzzuk” a lelki “tüskéket”, egyre kisebb a kísértés a régi, rossz vágányra visszatérni.