BÉT-lét

Kolma Kornél Kolma Kornél, 2001. április 24. 11:50
Magyarországot még alig érte el az internetes vállalkozásokat pozitívan értékelő hangulat, máris a kijózanodás jelei mutatkoznak. Az új gazdaság cégei közül csak kevesen tudtak kockázati tőkét bevonni, a befektetők óvatosak, s ez az elkövetkezendő hónapokban - még ha valóban tapasztalni is lehet a kedvező irányba történő lassú elmozdulást - sem igen fog megváltozni. Mindeközben a Budapesti Értéktőzsdén már megjelent az első internetes cég, többen pedig bebocsátásra várnak.
A most felnövőben lévő internetes és egyéb technológiai vállalkozások - vagyis az új gazdaság cégei - versenyképességük megőrzése érdekében nem mondhatnak le a folyamatos fejlesztésről, s ezt többségük csak kockázatitőke-bevonás révén képes fedezni. Ennek kapcsán azonban néhány nyilvánvaló jelenséggel számolni kell, amelyről az egyébként tapasztalt befektetők korábban hajlamosak voltak megfeledkezni. Az innovációs menedzsment klasszikusnak nevezhető tézisei szerint a k+f költségek (s ez alatt most az internetes fejlesztésre, marketingre fordított pénzeszközök értendők) a technikai színvonal emelkedésével egyre növekednek. Ám a megtérülést egyáltalán nem lehet biztosra venni, s ha mégis valószínűsíthető a várva várt siker, arra csak az újdonság elismerését követően számíthatunk.

Az internetes cégek esetében azonban a megtérülés még bizonytalanabb, gyakorlatilag elenyésző a már profitot termelő vállalkozások száma, miközben a befektetők egyre türelmetlenebbül kérik számon az üzleti tervekben megfogalmazott számadatokat. E kényszeredett helyzetben vagy további dollármilliókat pumpálnak az adott cégbe, vagy magára hagyják a vállalkozást, s inkább most könyvelnek el egy “kisebb” veszteséget, mint később egy óriási bukást (ezt történt a Globopolisszal is). A legtöbb üzleti terv kizárólag vonzó végcélokat vázol fel a befektetők előtt, de a profitábilitáshoz vezető lépcsőfokok kevésbé tisztázottak, a vállalkozások jelentős része mindössze arra épít, hogy valamikor csak beindul az a fránya internetbusiness, az emberek ügyes-bajos dolgaikat is a hálón intézik majd, s akkor azok szakítanak a legtöbbet, akik már most a legnagyobbak közé tartoznak. Ez az állapot bizonyára be fog következni, de arra, hogy mikor, senki sem tudja a választ.

Lázgörbétől megvezetve

Andréj Kosztolányi egyik híres mondása szerint a meghatározó piaci magatartással mindig ellentétesen kell cselekedni, vagyis akkor venni (alacsony áron), amikor mindenki elad, és fordítva. Az új gazdaság azonban rácáfolni látszik erre, a tőzsdén még azon vállalkozások papírjai sem túl népszerűek, amelyek egyébként már bizonyították létjogosultságukat, s ugyanez a helyzet a kockázati tőkéhez jutás esetében. Persze ez az óvatos magatartás némiképp érthető, hiszen a technológiai papírok kedvezőtlen alakulásának még az olyan tőzsdemágusok is áldozatául estek, mint Soros, aki a Nasdaq hullámvasútjára rosszkor szállt fel, és túl későn nyomta meg a vészjelzőt, aminek bizony dollármilliárdokban mérhető veszteség lett az eredménye.

Bár amint azt alább egyik interjúalanyuk nyilatkozza, a (kockázati) tőkéhez jutásra most még inkább esélyesek azok a vállalkozások, amelyek a befektetők kérdéseire pozitív számadatokat képesek felmutatni; a helyzet Magyarországon - s tulajdonképpen a világ más tájain is - valójában az, hogy a tőkealapok a Nasdaq “lázgörbéjétől” megvezetve egyre ritkábban nyúlnak a kasszába. Még a fent említett vállalkozások esetében is, amelyeknek jószerivel egyetlen lehetőségük marad: tőzsdére menni minél előbb, hogy ezáltal újabb tőkéhez jussanak. Miközben nálunk az első fecskék még csak most ostromolják a hazai tőzsdét, a Nasdaqról majd 300 céget ebrudaltak ki azért, mert képtelen volt megfelelni néhány alapvető szabálynak.

Kérdés, hogy milyen fogadtatásra számíthat a hazai tőzsdén egy gyenge likviditású internetes cég, hiszen a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) amúgy is számos problémával küszködik. S hogy melyek ezek, arról a többszörösen az év brókercégének megválasztott Concorde Értékpapír Rt. ügyvezető igazgatóját, Jaksity Györgyöt kérdeztük. Mindez nem is lehetett volna aktuálisabb, hiszen Jaksity interjúnkra éppen a Gazdasági Minisztériumból érkezett, ahol a problémák orvoslását megcélzó munkacsoport ülésén vett részt.

“Alapvető gond, hogy a hazai privatizáció, a szabályozás, a pénzügyi közvetítő modell megválasztása, amely mellett a 90-es évek közepén letettük a voksot, nem a tőkepiacot helyezte előtérbe, hanem a hagyományos pénzügyi közvetítői formákat. A privatizáció meghatározó módon elkerülte a tőzsdét, és egy olyan vállalati, gazdasági, tulajdoni rendszert hozott létre, amely nincs motiválva, hogy a jó vállalatokat tőzsdére vigye. Még akkor sem, hogyha ezt törvény írja elő, hiszen ilyen esetekben a tőzsdére vitel formailag megvalósul, de gyakorlatilag nincs forgalom.”

Szintén problémát jelent, véli Jaksity, hogy ugyan elindult a jóléti rendszerek reformja, és a megtakarítási szerkezet is módosulgat, de azért meghatározóan még mindig a rövid távú megtakarítások jellemzőek, amelyek nem a tőkepiacra kerülnek. “Itt van például a nyugdíjreform, ami a jóléti reform legfontosabb, legnagyobb horderejű és legprogresszívebb példája volt, s ami a tőkepiac számára elementárisan fontos. Ugyanis sehol a világon nem működik komoly tőkepiac komoly nyugdíj-megtakarítások nélkül, és sehol a világon nincsenek komoly jóléti magán alapú rendszerek, ahol nincs jó tőkepiac. A kettő tehát előfeltételezi egymást. Az, hogy ez a reform elindul, nagyon pozitív, hiszen létrejönnek azok a hosszú távú megtakarítások, amelyeket a tőkepiacon be lehet fektetni. Sajnos az egész szabályozás olyan, hogy nem támogatja, nem segíti elő, ad abszurdum nem kényszeríti ki a megtakarítások tőzsdén vagy nem tőzsdén, de részvényekben történő befektetését. A nyugdíjreform nagy lendülettel indult ugyan, de két éve nem lehet növelni a nyugdíjpénztárakba történő befizetések százalékos mértékét, és ez forrásokat von el a tőkepiactól, a részvényektől, vagyis a reálgazdaságtól. Mindez megmutatkozik abban, hogy a piac viszonylag alacsony likviditású, másrészt abban, hogy az árfolyamok nem emelkednek.”

Ördögi kör

Miközben nagyon gyenge a nyugdíjpénztárak befektetése hazai részvényekbe, meglehetősen divatba jött a hazai pénzek külföldi tőzsdéken történő befektetése. “Nincsen tőzsde befektető nélkül, és fordítva, egyik sem előzi meg a másikat. Ha jó minőségű és nagyszámú kibocsátó jelenne meg újra a magyar tőzsdén, akkor az újra felkeltené mind a hazai, mind a külföldi befektetetők érdeklődését, akik kicsit már unják, hogy mindig ugyanazt az 5-6 papírt lehet venni, még akkor is, ha ezek elég változatos teljesítményt mutatnak. Persze a potenciális kibocsátó számára a hazai tőzsde akkor vonzó, ha önmagában is jó állapotot mutat, illetve megfelelő értékelést biztosít. A BÉT-en szereplő vállalatok ma alulértékeltek, bármihez is viszonyítjuk őket, akár saját hosszú távú növekedési lehetőségeikhez, akár a nemzetközi indexekhez. Emiatt egy magyar vállalat számára nem előnyös a tőzsdén való megjelenés.”

“Ráadásul az IT-szektor tipikusan olyan terület, amelynél Magyarországon nincs komoly tapasztalat. Ha tehát a vállalatnak nem éri meg ezen az úton tőkét bevonni, akkor fog találni szakmai befektetőt, ez azonban hosszú távon nagyon káros és visszafordíthatatlan folyamat a tőzsdére nézve. Ha tehát jó árfolyamokat, jó megtérülést biztosítana a tőzsde, akkor az vonzaná a befektetőket, vonzaná a kibocsátókat, és a kettő együtt gyakorlatilag automatizmusként biztosítaná a tőzsde erősödését.”

Ezek után kérdéses, hogy milyen sikerre számíthat az Index, bár a vállalatnak és hasonszőrű társainak tőzsdére menetele nagyon fontos lenne. “Már csak azért is - mondja Jaksity -, mert ha ezek a hazai kezdeményezések, illetve többségi magántulajdonban lévő vállalatok megjelenhetnének a tőzsdén, akkor az ismét visszahozná a befektetők hitét. Sajnos az időzítés szempontjából a Nasdaq elmúlt évi teljesítménye adott esetben az index.hu tulajdonosainak nem túl bátorító jelzést ad a részvények értékesítésére, hiszen jelentősen esett az internetes cégek árfolyama.”

Nem árt az sem, ha a cégnek sikerül elérnie egy kritikus méretet, véli Jaksity, hiszen a BÉT-en a nemzetközi befektetők dominálnak, akik bizonyos érték alatt egyszerűen nem vesznek tudomást a részvényről. “Amikor a Synergon a piacra került, egy 100 millió dollár körüli cég volt, amelynek durván a fele forgott a tőzsdén. Generált valamicske külföldi érdeklődést, de nem volt számottevő. A Graphisoftnak, amikor a cégnek 200 millió euró körüli volt az értékelése, viszonylag komoly forgalma volt, ám az árfolyamok csökkenésekor számos befektető már nem vette számba, hiszen nem tudott elég részvényt vásárolni. Ez a 100 millió dollár megítélésem szerint egy olyan küszöbszám, amelynél egy cég elkezd bekerülni a komolyabb nemzetközi befektetők horizontjába. Sajnos a jelenséget erősíti az a tény is, hogy a hazai befektetők - kis késéssel ugyan - lemásolják külföldi társaik magatartását. Arra tehát nem lehet számítani, hogy a hazai magánbefektetői kör önálló értékítélettel fog dönteni a részvényvásárlásról. Nagyon jó lenne tehát, ha az Index.hu Rt.-hez hasonló cégek megjelennének a tőzsdén, a kérdés az, hogy tudnak-e egy kritikus méretet produkálni.”

Indexre fel!

Úgy tűnik, hogy az Index.hu Rt. reklámjaiból jól ismert mondattal nemcsak az internetezőket kívánta meggyőzni, hanem a befektetőket is, hiszen már az indulást követően, a forrásbevonások egyik fontos lépéseként is ezt a lehetőséget kínálta potenciális befektetőinek. “Esetünkben szintén a szakmai befektető a végcél, a tőzsdére menetel pedig egy újabb eszköz ahhoz, hogy növekedjünk, piacot szerezzünk, konszolidáljunk” - mondja Braun Róbert, az Index.hu Rt. vezérigazgató-helyettese. “Mi úgy látjuk, hogy nemzetközi szinten is három-négy globális játékos fogja uralni a piacot. Amennyiben az Index megőrzi vagy továbbépíti piacvezetői szerepét mind Magyarországon, mind a régióban, akkor előbb-utóbb ezek egyike válhat az Index szakmai befektetőjévé.”

Hivatalosan a vállalat a tavalyi év végén jelentette be, hogy 2001-re tervezi a tőzsdére menetelt, s ez az időpont Braun szerint még mindig tarthatónak tűnik. “Mindent megteszünk annak érdekében, hogy tőzsdeérettek legyünk, s innentől kezdve már a piac határozza meg, hogy ezt a lépést pontosan mikor érdemes megtenni. A befektetési bankunk tárgyalásban van a BÉT-tel, hiszen a jelenlegi környezet nem teszi lehetővé az egyszerű tőzsdére menetelt. Nem véletlen, hogy az Econet.hu úgy ment a tőzsdére, ahogy ment, de a tőzsde abszolút nyitott, és hajlandónak mutatkozik ezeken a pontokon változtatni. Remélem, nemsokára egy bejelentés is elhangzik részükről, amely lehetővé teszi, hogy ne csak az Index.hu, hanem az új gazdaság más cégei is a BÉT szereplőivé válhassanak. A jelenlegi helyzet alapján azt mondhatom, hogy március végére, április közepére megtesszük, ami rajtunk múlik, és ezzel tőzsdekészek leszünk.”

Ha ne adj’ isten valami mégsem úgy sül el, ahogy tervezték, s így sem a tőzsde nem nyitja meg a kapuit, sem szakmai befektető révén nem sikerül új forrásokat bevonni, akkor sem esnek kétségbe, bár Braun szerint az iménti szcenáriónak elég kicsi az esélye. “Ahogy a tavalyi év végén ígértük, az Index 2001 első hat hónapjában pozitív üzemelési cash-flow-t ér el, ugyanakkor a korábbi befektetésekből még vannak tartalékaink, így ha semmi nem jön össze, akkor egyszerűen lelassul a piacépítés, a konszolidáció. Egyébként, ha az Indexnek nem sikerülne forrásokat bevonnia, akkor másoknak sem, ami azt jelenti, hogy azok a vállalkozások - nem kevesen -, amelyek nem tudják működésüket finanszírozni, csődbe mennek, és beöntik a szemétbe azt, amit eddig megtermeltek, ami szerintem nagyon rossz lenne. Ez az Index core-businessét nem fogja érinteni, növekedését s ennek révén az egész magyar piacot viszont annál inkább.”

Persze az internetes cégek csődje bizonyos esetekben szükségszerű. Bármilyen furcsán hangzik is, Braun szerint a Globopolis esete például pozitív üzenetet hordoz, mert megmutatja a befektetői közösségnek azt, hogy a jó történetek érdemesek a befektetői bizalomra, a rosszak pedig nem. “A befektetők ugyanazt nézik az internetes cégeknél - például hogy több-e a bevétel, mint a kiadás -, mint amit a gazdaság hagyományos szektoraiban történő tőkebevonások esetén. Azok a cégek, amelyek meg tudnak felelni az ilyen és ehhez hasonló feltételeknek, elvárásoknak - és az Index ide sorolható -, azokat kedvelni fogják a befektetők.”

Nem lett tehát kevesebb a pénz a piacon, mint egy évvel ezelőtt, nem történt egy nagy, drámai gazdasági összeomlás, amitől maga a pénz fogyott volna el - véli Braun. “Egyszerűen a befektetői gondolkodás változott meg, és szerintem ez jó, mert a sikeres internetvállalkozások nemhogy nehezebben, de inkább könnyebben jutnak majd tőkéhez. Továbbra is ez a forráshoz jutás legolcsóbb és legelőnyösebb módja, persze a lehetőség csak azok előtt nyílik meg, akik arra érdemesek.”

Visszatérve a konkrét tőzsdére menetelre - érezve a piacépítés Indexre háruló terhét - Braun a következőket mondja: “A Nasdaq viselkedése eddig tökéletesen megfelel a Gartner-görbének, amely egy hirtelen felfutást, majd zuhanást követően sokkal lassabb, ám töretlen felfutási időszakba torkollik. Most az utóbbi elején vagyunk. Azt gondolom, hogy már nem lesznek váratlan jelentős zuhanások és nagy emelkedések, de a tőzsdére menetelt mindenképpen egy mostaninál kedvezőbb hangulatú időszakra tervezzük.”

A jelek szerint a kedvezőbb hangulat azonban még várat magára, s ha mégis eljön, aligha képzelhető el, hogy az Index értéke meghaladja a korábban említett 100 millió dolláros küszöbszintet. Bár az értéket úgyis a piac határozza meg, de a piacot most már a realizmus, sőt inkább a pesszimizmusba hajló letargia jellemzi, így a majdani “kedvezőbb hangulat” semmi esetre sem jelenti azt az eufóriát, amely a tavalyi év elején hágott tetőfokára (nem hivatalos információink szerint az Index a CA IB-vel írt alá 50 millió dolláros IPO-ról szóló megállapodást).

Egyelőre Stop!

Realizmusra int a korábban szintén jelentős tőkebevonáson túlesett, többek között a Stop! portált üzemeltető Telnet Magyarország Rt. elnök-vezérigazgatója. A tavaly “Az év fiatal informatikai menedzserének” megválasztott Nemes Dániel a tőzsdei bevezetést a legnagyobbakon kívül - s ide kizárólag a hozzáférés-szolgáltatókat, például a Matávnetet sorolja - irreálisnak tarja, indokként pedig a fentebb említett Graphisoft esetét hozza fel. “Természetesen a tőzsdére menetelt mint lehetőséget folyamatosan vizsgáljuk és szem előtt tartjuk, de úgy gondoljuk, hogy a cég jelenlegi méretében - tavaly 350 milliós forgalmunk volt - ez még inkább illúzió volna, mint realitás. Idén árbevételünknek minimum megduplázását tervezzük, de a tőzsdére menetelt legkorábban év végén tartjuk elképzelhetőnek” - mondja Nemes, aki szerint az internetes cégeknek két fő fajtájuk létezik. “Vannak az életképtelenek, illetve az életképesek. Előbbiek esetében beszélhetünk olyan “alfajokról”, ahol maga az ötlet életképtelen, illetve ahol az ötlet egy másik szervezetben, környezetben életképes, csak önmagában nem működik. Ide tipikusan a tartalomszolgáltatók tartoznak.”

Nemes az életképesek kategóriáját is két válfajra bontja. “Az elsőbe azokat a nagyon kicsi vállalkozásokat - többnyire webdesignereket - sorolnám, amelyek egy-két embert ugyan el tudnak tartani, de cégként működni, növekedni képtelenek, alacsony árszínvonalukat elsősorban a magyar vállalkozásokra gyakorta jellemző költségcsökkentő technikáknak köszönhetik. Igazán vonzó célpontjai a kockázati tőkéseknek azon cégek lehetnek, amelyek életképesek, ugyanakkor bizonyos cégméretet önerőből sikerült elérniük. Ilyen például az Önök kiadója, a Prím, vagy éppen a Kirowski, illetve a Telnet Magyarország.”

Volt visszhangja

Miközben az Index - annak reményében, hogy elsőként neki nyílik meg - a BÉT kapuit döngette, s már az ajtóba is betette a lábát, az Econet.hu Rt. csöndben besomfordált a hátsó bejáraton (felvásárolta a Virginia Kárpótlási Jegy Hasznosító Részvénytársaságot, majd gyakorlatilag “kiürítette”, és a helyébe lépett). “Az ún. hátsó kapus tőzsdére menetel (back door listing) azért volt számunkra előnyös, mert így a cég mintegy fél-egy évvel korábban jelenhetett meg a BÉT-en, ráadásul a hagyományos tőzsdei bevezetéshez képest alacsonyabb költségen” - árulja el az egyértelmű előnyöket Both Vilmos, az Econet.hu Informatikai Rt. vezérigazgatója, aki jelenleg nem is annyira a tőzsdei szabályozás merevségében, sokkal inkább a kedvezőtlen piaci hangulatban és a nem megfelelő méretben látja a magyar internetes cégek tőzsdére kerülésének legfőbb akadályát.

Minden bizonnyal komoly megrázkódtatás érte az Index vezetőségét és befektetőit, amikor tudomásul kellett venniük, hogy nem ők lesznek az elsők, hiszen úttörőnek lenni kockázatos, de ugyanakkor számos, az Econet.hu esetében kézzelfogható előnnyel jár. “Lényeges volt számunkra, hogy mi legyünk az első tőzsdei szereplő az új gazdaságból, ezzel mintegy viszonyítási pontként szolgálva az utánunk következőknek. Friss tőkére nem volt, és továbbra sincs szükségünk, így a tőzsdére kerülésnek főként a marketinges és kommunikációs előnyeit élveztük. Véleményem szerint az előző évek eufórikus hangulata, majd a tavalyi eladási hullám és a pánikjelek után lassan konszolidálódik a helyzet a tőkepiacokon, és ismét lesz bizalom az új gazdaság papírjai iránt. Amennyiben a nemzetközi és a hazai tőkepiaci hangulat ezt lehetővé teszi, cégünk tőkeszükséglete pedig indokolja, az Econet.hu Rt. is fontolóra veszi majd a nyilvános részvénykibocsátást. Az új részvények kibocsátásánál természetesen óriási előny a tőzsdei jelenlét, ám még inkább hasznos lesz ez a várható piaci konszolidáció idején. Arra számítunk ugyanis, hogy a hazai internetes cégek közül lesznek olyan kiváló vállalkozások, amelyek objektív okokból nem jutnak elegendő forráshoz, mert a befektetők a nagy volumenű üzleteket keresik, így elkerülhetetlenül beindulnak majd a fúziók és felvásárlások. És akkor mi már a vevői oldalon szeretnénk lenni.”

A tőzsdei jelenlét konkrét előnyeiről szólva Both a következőket mondja: “Cégünk neve most már nemcsak megrendelőink és a szűk értelemben vett szakma körében ismert. Több olyan megrendelésünk is van, ahol az ügyfél a tőzsdei történésekből ismerte meg cégünket.” Ami, valljuk be, egyelőre nem túl fényes. Ezt Both azzal magyarázza, hogy a szélesebb befektetői közösség csak most ismerkedik a céggel, sőt magával a technológiai piaci szegmenssel is, így a mostani árfolyammozgás szerinte nem tekinthető mérvadónak, hiszen a társaság tényleges működését, eredményeit a piac nem veszi figyelembe. Az Econet.hu Rt. vezérigazgatója ugyanakkor felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy a tavaly őszi 200 forint körüli Virginia-részvényárfolyammal szemben az Econet.hu kurzusa jó ideje a 2000 forintos szint körül mozog, igaz, ennek több mint kétszerese is volt már.

“Nem kétséges, hogy a magyar piac nagymértékben függ a külföldi tőkepiacok helyzetétől, megjelenésünk óta a magyar piacon is tovább romlott a telekommunikációs és internetes cégek megítélése. Ez az Econet-részvény árfolyamára nem volt különösebb hatással”. Az igazi gondot Both inkább abban látja, hogy bár több hazai internetes cég is bejelentette, az idei évre tervezi a nyilvános részvénykibocsátást és részvényeinek a Budapesti Értéktőzsdére való bevezetését, sajnos ennek egyre kisebb a valószínűsége. “Véleményem szerint a hazai internetes iparág fejlődésének szempontjából elengedhetetlen lenne, hogy a tőzsdén egy likvid “dot-com” szegmens jöjjön létre. Ennek kialakítására a BÉT már megtette az első lépéseket, azonban most még nem látható, hogy ténylegesen mikor valósul meg.”

A technoszektor szereplése

Kifejezetten internetes cég ugyan még csak egy van a hazai tőzsdén, de az IT-szektor többszörösen is képviselteti magát, sőt arra is volt példa, hogy egy nem technológiai részvényt értékelt fel a tőzsde azért, mert a vállalat internetes bolt megnyitását tette közzé (Fotex). A technológiai részvények közül a Synergon helyzete mondható a legrosszabbnak. A cég papírjaira tavaly február végén még 4650 forintos kötés is született (ez egyébként egybeesett a Nasdaq februári végi, március eleji csúcsával), most viszont 1000 forintos szint körül mozog. A cikkünkben említett Graphisoft is volt már jobb helyzetben, hiszen a mostani értékének majd háromszorosát (6585 forintot) fizették érte tavaly május közepén. Hasonló arányokat produkál a Matáv: míg 2000 márciusában 2655 forintot adtak egy-egy papírért, addig lapzártánk idején az 1100 forintos ár volt jellemző (elemzők véleménye szerint azonban a Matáv papírja kedvelt a külföldi befektetők körében, így hamarosan ismét szárnyra kaphat).