Szerkesztő a kávéházban

Lépesfalvi Zoltán, 2001. május 10. 09:04
Kell-e nagyobb boldogság a hírlapírónak, mint amikor a villamoson utazva azt látja, hogy valaki az ő újságját vagy pláne az ő cikkét olvassa? Árvay Sándor is sok éven át örült ezeknek az író–olvasó találkozóknak, egészen addig, amíg össze nem vonták a Magyar Nemzetet, amelynek sportrovatát vezette, a Napi Magyarországgal. Néhány héttel később már a www.sportforum.hu impresszumában jelent meg a neve, ő lett az első internetes sportlap főszerkesztője.
Amikor belevágott, tartott attól, hogy fantomújságot, de legalábbis súlytalan lapot fog szerkeszteni, mert megszűnt a valóságos kapcsolat az olvasóval, a Sportfórumot ugyanis nem lapozgatják a 61-es villamoson. Rövid idő alatt kiderült azonban, hogy jóval több reakció érkezik az egyes cikkekre, mint a nyomtatott újságok szerkesztőségébe. Mérhető továbbá az is, hogy melyik írásra hányan kattintanak rá, ily módon közvetve az olvasó is szerkeszt. A sportfórumosok például azt gondolták, hogy az atlétika elterjedtsége és a kézilabda sikerei indokolják a kiemelt terjedelmet, aztán kiderült, hogy a kosárlabda iránt élénkebb az érdeklődés. Ezért a futball mellett főleg ebből a sportágból adnak élő közvetítéseket, vagyis a mérkőzések alatt egy-két percenként frissítik az oldalt. Az olvasók okoztak más meglepetéseket is. Árvay jobb meggyőződése ellenére ment bele, hogy a futball Európa-bajnokság mérkőzéseit kövessék élőben, gondolván, hogy a televízióval nem érdemes konkurálni – az oldal látogatottsága azonban mást mutatott. Ők pedig alkalmazkodnak az igényekhez, mert az olvasó arra reagál, ami valóban érdekli, és a tulajdonos az interaktív szerkesztés híve. Az oldalak áttekinthetők, a hírek a nap 24 órájában folyamatosan kerülnek fel, a sportági bontás logikus, az archívum kezelhető. A Sportfórum figyelemre méltó igényességgel, nyelvi lidércek nélkül készül, bár az ügyeletesek nem egyforma színvonalon dolgoznak. A szerkesztőség tagjai általában több idegen nyelven beszélnek, és ennek Árvay szerint nemcsak azért van jelentősége, mert a hírekhez több forrásból, tehát gyorsabban jutnak hozzá, hanem azért is, mert az anyanyelvükön is tisztábban írnak.

A Sportfórumnak hat-hétezer rendszeres olvasója van, az oldalak napi összlátogatottsága eléri a tízezret, a Forma–1-es idény és a hazai labdarúgó-bajnokság beindulása megnövelte az érdeklődést. A stáb csendben kezdett el dolgozni, bevezető kampány nélkül, de néhány hónap alatt a közönség megismerte az internetes sportújságot. Felfedezték a napilapok szerkesztőségei is, és nemcsak friss híreket vesznek át, hanem részleteket is a sztárinterjúkból. Ez persze öröm a főszerkesztőnek – az már kevésbé, ha a forrást elfelejtik feltüntetni. Mostanra üzlet lett a hírszolgáltatás, és egyre több a fizetett hirdetés. Mindez azért fontos, mert a tulajdonos csak az első két évben tűri el a veszteséget.

A Sportfórumra kilencven százalékban Magyarországról kattintanak, két százalék olvassa az Egyesült Államokból, utána Németország és Kanada következik a rangsorban, de Ausztráliából is csaknem egy százalék az érdeklődő.

A főszerkesztő élvezi a munkát, ötleteket ad, pedig nem volt mindig az internet megszállottja; egy éve még a kollégájától kért segítséget, ha egy-egy adatra szüksége volt a világhálóról. Az sem okozott gondot, hogy komoly, konzervatív lapoknál töltött évek után itt másképp, könnyedebben kell írnia. Árvay Sándor azt mondja, a stílusváltással nem is kellett tudatosan foglalkoznia, mert az természetes, hogy másképp beszél az ember mondjuk politikusok társaságában, és megint másképp, ha a barátaival cseveg a kávéházban.