Sajnos már kevesen vannak, akik Kozma László tanítványai voltak, az Ericsson-szakemberek közül éppen ők kezdeményezték az egyik tanácsterem elnevezését, hogy az oda látogató vendégeket emlékeztessék a valaha is élt legnagyobb áramkör-specialistára.

Legendákat meséltek kitűnő rajzolvasási készségéről, a legbonyolultabb áramköröket is azonnal átlátta, és - természetesen - azonnal ki is javította. Kalandos és nehéz élete volt. A pályát az Egyesült Izzóban kezdte, majd a Bell Laboratóriumnak lett Antwerpenben a munkatársa, ahol telefonközpont-alkatrészekből megépíti az első számolóeszközeit. A világháború kezdetén hazajött, elvitték munkaszolgálatra, majd koncentrációs táborba került, túlélte, de felesége, aki a keresésére indult, a háborúban eltűnt.

A háború után kinevezik a Standard gyár műszaki igazgatójának, koncepciós per, kevéssel 1956 előtt szabadult. A BME-n visszakapja egyetemi katedráját, a hallgatóinak megtervezi és megépíti az ország első digitális, jelfogós számítógépét, a MESz 1-et. Nemsokára az Akadémia levelező, majd rendes tagja.