A tranzakciók titkai – okok és sikerek

, 2001. augusztus 20. 07:31
A közvélekedéssel ellentétben nem a részvényesi érték növelése a leggyakoribb motiváció a vállalatfelvásárlások és fúziók hátterében. A cégek célja gyakran ennél közvetlenebb és aktuálisabb, például a piacszerzés vagy a terjeszkedés – derül ki a KPMG nemzetközi felméréséből, amelynek során világszerte 118 cég tranzakcióját vizsgálták meg. A tanulmány a nagyobb ügyletekre koncentrált, a következtetések a világ vezető cégeinek tapasztalatait összegzik. A megállapítások alapján a KPMG Transaction Services összeállított egy modellt a legjobb megoldásokból, amely segítheti a vállalatokat, hogy tranzakcióikkal egyúttal a részvények értékét is növeljék.A közvélekedéssel ellentétben nem a részvényesi érték növelése a leggyakoribb motiváció a vállalatfelvásárlások és fúziók hátterében. A cégek célja gyakran ennél közvetlenebb és aktuálisabb, például a piacszerzés vagy a terjeszkedés – derül ki a KPMG nemzetközi felméréséből, amelynek során világszerte 118 cég tranzakcióját vizsgálták meg. A tanulmány a nagyobb ügyletekre koncentrált, a következtetések a világ vezető cégeinek tapasztalatait összegzik. A megállapítások alapján a KPMG Transaction Services összeállított egy modellt a legjobb megoldásokból, amely segítheti a vállalatokat, hogy tranzakcióikkal egyúttal a részvények értékét is növeljék.
Bár joggal hihetnénk, hogy a tranzakciók legfőbb célja a részvények értékének növelése, a valóságban a vállalatfelvásárlások és fúziók célja gyakran ennél közvetlenebb és aktuálisabb: a megkérdezett cégek 29 százaléka piaci részesedését kívánta növelni az ügylettel, míg 28 százalékuk más földrajzi területre akart bejutni. A részvényérték maximalizálása csak a harmadik a motivációk között (23%).

A KPMG megközelítése szerint ugyanakkor mindenképpen a társaságok javára válik, ha tranzakcióikat mindenkor a részvényérték növelése eszközének tekintik. Ebben azok a cégek voltak sikeresek, amelyek átfogóan kezelték a teljes folyamatot, a tranzakció felügyeletére igazgatósági tagot jelöltek ki, és már az első lépéseknél alkalmazták a javasolt megoldásokat. Figyelembe véve, hogy világszerte a tranzakciók mennyire eltérő gazdasági környezetben mennek végbe, illetve mennyire más és más az érintett társaságok kultúrája, szinte lehetetlen egyetlen követendő tranzakciós stratégiát meghatározni. A tanácsadócég ezért a legfőbb tapasztalatok alapján összeállított egy modellt, amely segítheti a vállalatokat, hogy tranzakcióikkal egyúttal maximalizálják a részvények értékét.

A KPMG hét kulcsterületet fogalmazott meg:

– korai lépések – az egész folyamatot, illetve a kulcsterületeket már a tranzakció korai szakaszában irányítani kell;

– vezetői felelősség – a tranzakciót egy csúcsvezetőnek kell felügyelnie;

– értékelés ajánlattétel előtt – alaposan elemezni kell a célvállalatot és magát az ügyletet, különös tekintettel annak meghatározására, hogy melyek az értékteremtés főbb elemei; illetve rögzíteni kell azt az ársávot, amellyel a vevő még nyereséget tud elérni részvényesei számára;

– a tranzakció megtervezése – precíz, dokumentált tervet kell készíteni az ügyletről, megjelölve a feladatokat, a felelősségeket, s ennek el kell készülnie még a célvállalat értékelése előtt;

– a folyamat irányítása – a tranzakció irányítására már az ügylet kezdeti szakaszában ki kell jelölni egy elkötelezett menedzsert;

– a menedzser felhatalmazása – az ügyletet irányító menedzsert széles körű jogokkal kell felruházni, hogy megfelelő felhatalmazással tárgyalhasson, illetve járhasson el olyan kulcskérdésekben, mint a kockázatkezelés vagy a tranzakció értékelése;

– a befejezett tranzakció független értékelése – a független tanácsadóknak értékelniük kell a befejezett tranzakciót, illetve az ügylet utáni teendőket.

"A hazai M&A-piac ma már nem különbözik a nyugatitól, azaz minden megtalálható, és a piaci törvények a meghatározók" – hangsúlyozza Simonyi Tamás, a magyarországi KPMG Corporate Finance részlegének vezetője. "A piac klasszikus szabályai irányítják a felvásárlásokat is. A részvevőket tekintve elmondható, hogy mindenki mindenkivel üzletel: noha még jellemző a multik túlsúlya – ez megfelel a magánszektorban 60-70 százalékos részesedésüknek az előállítási értékből –, előfordul az is, hogy egy multinacionális cég ad el magyar vállalatnak. Kívánatos lenne néhány iparág konszolidációja. Jó példa a nehéz helyzetben levő élelmiszeripar, ahol a bonyolult tulajdonviszonyok és a nagyobb földrajzi kötöttség miatt jóval nehezebb az átalakulás. De itt is jellemző, hogy a magyar élelmiszeripari cégek keményen küzdenek a talpon maradásért, sorsuk valóban piaci mozgásterüktől függ" – teszi hozzá a KPMG partnere.