A nagy összeesküvés

Szendi Gábor, 2001. október 26. 19:33
Itt az ősz, ilyenkor illetlenség nem depressziósnak lenni. De már ettől is elveszik az ember kedvét, a gyógyszergyárak kongatják a vészharangokat. Az antidepresszánsok, vagyis a depresszió elleni vegyipari termékek soha nem látott konjunktúráját éljük. Jók ezek már mindenre a pánikbetegségtől a fáradtságig.
A Prozac Amerikában egyfajta menedzseraktiváló szerré vált. Gyógyszergyárak milliárdokat ölnek abba, hogy nagy neveket nagy pénzekkel nagy vizsgálatokra sarkalljanak, s a természetesen pozitív eredményeket neves szakmai folyóiratokban jelentessék meg. Ezeket azután egzotikus szigeteken tartott "konferenciákon" ismertetik a "független" kutatókkal, akik véletlenségből olyan pozíciókban vannak, hogy sokat tehetnek a megfelelő vegyület népszerűsítéséért. Ennek egyik útja, hogy a családorvosokat - már nem feltétlenül mediterrán éghajlaton - kiokítják a depresszió korai felismerésére, s lelkiismeretükre azokkal az eredményekkel hatnak, melyek szerint az időben elkezdett antidepresszáns-kezelés jelentősen csökkenti az öngyilkosságok számát. Na, csak legyen ezután egy öngyilkos is a körzetben! Tudjuk, kinek a lelkén szárad egy ártatlan emberi élet. De megdolgozzák a polgárt is, az ártatlanságukat a heti egészségügyi mellékletekben elveszítő újságírók akaratlanul is a gyógyszergyárak szócsövévé válnak: Polgár, ne csodálkozz, ma mindenki depressziós, hát ki bírja ezt a rohanást? Ha Churchill és Marilyn Monroe mert depressziós lenni, te miért tétovázol? A depreszszió nem bűn, hanem betegség, te butus! Agyi anyagcserezavar. Szerotoninhiány. Erre vannak ezek a remek kis pirulák. (A mellékhatásokról jobb, ha nem is kérdezi orvosát, gyógyszerészét.)

A mosóteknő

Ebbe az ünneplős diadalmenetbe persze egyesek belekárognak. Kevésbé napbarnított, kevésbé új verdákkal járó, akadékoskodó kis kutatócskák pofátlanul megkérdőjelezik az antidepresszánsok hatásosságát, azt állítva, hogy a placebók (hatástalan anyagok) csaknem azonos hatásfokkal gyógyítják a depressziót. És ők is egzakt kutatási eredményeket mutatnak fel. Juj, de kínos! Ám szerencsére ki a fene figyel oda ezekre ebben az eufóriában...

Az irigy pszichológusok a másik oldalról próbálják aláaknázni az "antidepresszáns-összeesküvést". Hajtogatják, a depressziót az okozza, hogy a polgár nem tudja megoldani a problémáit, csak görgeti maga előtt, aztán végül magára borítja. Ha gyógyszert adunk neki, csak a gyógyszergyár lesz gazdagabb, a polgár meg legjobb esetben ezentúl vidámabban szenved. A pszichoterápiában a polgár új gondolkodási és cselekvési technikákat sajátít el, s ezzel a depresszió okát lehet(ne) megszüntetni.

Hogy akkor (reméljük, átmenetileg) mégis miért az antidepresszánsok győznek? Amiért a mosógép legyőzte a teknőt. (Láttál már a tévében mosóteknőreklámot?)

Tudományosan

Ha most tudományosan akarjuk a témát zsugorított formában áttekinteni, hogy mi is az a depresszió, hadd idézzek egy sci-fiszerű vizsgálatot. Ugye, a polgár normálisan nem szokott csak az egyik agyféltekéjével aludni, mint a delfinek. De létezik egy vizsgálat, amelynek során szükséges a nyaki verőérbe adott altatóval külön-külön a bal, majd a jobb féltekét elaltatni. Akinek a bal agyfelét altatták el, hirtelen zokogni kezdett, és teljes kétségbeesésbe zuhant. Hoppá, itt elkezdődött valami! Mások trükkös kontaktlencsével el tudták érni, hogy csak a bal vagy csak a jobb féltekének vetítsenek úti filmeket meg rajzfilmeket. Mit ad isten, akik a jobb agyféltekéjükkel látták a filmeket, azt hitték, horrorfilmet látnak. Meglett, bölcs emberek sok ilyen huncut vizsgálattal végül is arra lyukadtak ki, hogy a jobb félteke az aggódó, pesszimista, depressziós részünk, és ha ez begerjed, akkor nagyon-nagyon-nagyon rossz kedvünk tud lenni. Persze van, aki eleve mindig mísz, másoknak ehhez kell néhány pofon az élettől. Hát igen, kiderült, hogy akinek a jobb homloklebenye rózsás körülmények között is élénkebb a balnál, az bizony jobb, ha elkezd gyűjteni majdani terápiájára. Mindezért okolhatjuk azt a fránya stresszt: ha egy kutyusnak ismételten úgy adnak áramütést, hogy nem tud védekezni (ez volna életünk egy lehetséges modellje), akkor előbb-utóbb depressziós lesz, és azután már akkor sem tanulja meg kikapcsolni az áramot, ha odalógatják az orra elé a kapcsolót. (Ha bárki magára ismer, az merő véletlen.) Mondanom sem kell, hogy ezek a kellemetlen szituk a jobb homloklebenyt aktiválják.

Depi a web.hu-n

Akiben ez a kis tudományos szikra lángra lobbant, az websétánkat kezdheti a www.behsci.sote.hu/szg_human.htm-en, ahol összehordtam sok mindent, érthetetlenül, de nagyon tudományosan. Ugyanitt (www.behsci.sote.hu/korh.htm) megtudhatjuk a depresszió és az infarktus kapcsolatát prof. Kopp Mária "billentyűzetéből". A főoldalon egy szerény kereső segítségével további érdekes cikkek nyerhetők ki a website-ból.

Ha továbbsétálunk a magyar weben, láthatjuk, hogy szinte mindenkinek van valami mondanivalója a depresszióról.

Az egyik legérdekesebb cikk (www.pipacs.hu/cikkek/010523-depevol.htm és /010529-depevol2.htm) a depresszió előnyeit elemzi evolúciós perspektívából: eszerint a depresszió tulajdonképpen a reménytelen küzdelem feladását oldja meg biológiai mechanizmusokon keresztül. Humán szinten - teszem hozzá én - a depresszió mint betegség egy lehetséges mentsvár, amelyet a társadalmi konszenzus biztosít a "vereséget elszenvedett" számára. "2000: a depresszió évszázada?" címmel olvasható burkolt gyógyszerismertető a www.konzultacio.hu/Main/Szakmaiprg/Kapcspszich/Szakirodalom/Depresszio2000.html-en. A cikk állításaival muszáj egyetérteni: igen, valóban nő a depressziósok száma, 2020-ra a WHO szerint a legnagyobb közegészségügyi problémát a depresszió fogja jelenteni, csak ebből nem az következik, hogy gyógyszerrel kell konzerválnunk a sokak számára egyre elviselhetetlenebb létet. Ha én anarchista lennék, tuti, hogy az "antidepresszáns-összeesküvés" ellen vonulnék illegalitásba. (Ha közben nem leszek depressziós!) "Törekedj arra, hogy a depresszió okait szüntesd meg, ne csak a tüneteit" - vallja a "Keresztény válaszok" website (www.christiananswers.net/hungarian/q-acb/acb-f001h.html). Körülbelül ennyi az, amit erről az oldalról megszívlelendőnek tartok. A weblap hasznosságát eldönthetik azok, akiknek szól. Ugorjunk is tovább, nehogy ateista csámcsogássá fajuljon a dolog.

A www.babanet.hu-n több oldal foglalkozik a szülés utáni depresszióval, amely a nők 10-15%-át érinti. Sok tudományos rizsa és tanács mellett hasznos info is található. Szülés után az ösztrogénszint drámaian csökken, s ez az egyik feltételezett oka a depressziónak. Ehhez tudni kell, hogy az ösztrogén specifikusan a bal agyfélteke működését serkenti (www.behsci.sote.hu/szg_magatart.htm), de ezt már csak a "vájtszeműek" figyelmébe ajánlom.

Aki depressziós, vagy szeretne az lenni, részt vehet a Házipatika.com Klubélet rovatában (www.egeszsegtar.hu/forums?type=line&forum=depresszio).

Itt lehet panaszkodni, udvarias válaszokat kapunk. Ha bizonytalanok vagyunk illetékességünkben, ugyanitt meg is mérhetjük depressziószintünket (www.varo.hu/tests?nev=beck). Továbbvitorlázva érdekes hírre bukkanhatunk a Sulinet alá begyömöszölt Élet és Tudomány website-ján (www.sulinet.hu/eletestudomany/archiv/2000/0042/tudvil/tudvil6/tudvil6.html). Egy súlyos depressziósokkal végzett vizsgálatban félévi tornázás és az antidepresszáns hatását hasonlították össze, s a torna nyert. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy cáfoljam azt a vélekedést, mely szerint én gyógyszerpárti volnék.

Tág terek

Elhagyva a magyar web szűk kis öblét, kijutva a nyílt vizekre a polgár fellélegzik. Teljesen az az érzése támad, mintha itt felnőttszámba vennék.

A Depresszió Szövetség website-ja (www.depressionalliance.org) olyan módszereket ajánl, mint önsegítő csoportok, információgyűjtés, relaxáció, tornagyakorlatok, életmód-változtatás, diéta stb. Ennek magyar megfelelője: "Húha! Semmit nem mondhatok, azonnal menjen a mindentudó dokihoz." A mindentudó doki pedig megkerülhetetlen, mert ő írja fel a receptet, és a szerencsétlen polgár azt hiszi, jobb ellátást kap, ha ezért leperkálja havonta a 2-5000 forintot.

Na, ennek az alárendelt betegszerepnek itt lőttek. Üdítő az a nyíltság, ahogy az About.com depressziórészlege (depression.about.com) tárgyalja, hogyan lehet 30-50%-os megtakarítást elérni a gyógyszerelésben, hogyan lehet megúszni a pszichiátereknek fizetendő nem kis honoráriumot. Ez a site minden komforttal felszerelt egy depressziós számára. Innen tájékozódva a beteg teljesen felkészülten nézhet szembe orvosával. Olvashatunk a legkülönfélébb kezelési technikákról, még a Transcranial Magnetic Stimulationról is (az agy kívülről, mágneses erőtérrel való stimulációja), amely egy új, ígéretes depresszióterápia. Megtudhatjuk a gyógyszerek és különféle kezelési módszerek mellékhatásait is, melyeket nálunk egyesek hadititokként kezelnek, mondván: ne áruljuk el a polgárnak, mert akkor beképzeli magának. Azt sem mondják a polgárnak, hogy vannak bizonyítottan hatékony alternatív szerek, amelyek mellékhatása csekély. Minden gyanús, ami az egyetemi tankönyvből kimaradt.

Összességében a magyar web fő pozitív tulajdonsága, hogy magyarul van. A site-ok, kevés kivételtől eltekintve, nagyjából ugyanazt hajtogatják (diagnosztikus kritériumok, egy-két depressziótípus felsorolása, a gyógyszeres terápiák dicsőítése s burkolt ajánlatok szíves kezelésre). Nincsenek független gondolatok, minden út a pszichiátriai rendelőkbe vezet.

A web nemzetközi szárnyára természetesen ugyanúgy nyomás nehezedik a gyógyszergyárak felől, csak ott nagyobb hagyományuk van a szabadságjogoknak, akármit nem lehet eladni.

Súlyos, kezelendő depressziósok persze tényleg léteznek, de ne felejtsük el, hogy ez egy folyamatosan, profitszempontoktól vezérelten tágított pszichiátriai diagnosztikus kategória, mi pedig éljük az életünket, veszteségeink, megoldatlan problémáink, sanyarú gyermekkorunk, derékba tört karrierünk, szertefoszlott álmaink vannak. Mindezt megoldaná egy vegyület? Naná, hogy nem.