HíF: felmérések a lakossági távközlési és internetszokásokról

Kovács Attila, 2003. június 11. 17:42
[smallimage 1 left] A Hírközlési Felügyelet a mai napon arról tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy a HíF és a Szonda Ipsos a lakossági távközlési szokásokról szóló, korábban elkészült közös felmérésének összefoglaló jelentését teljességében most hozták nyilvánosságra. Ugyancsak most tették közzé a Teleszkóp Kft. Lakossági internethasználattal foglalkozó kutatását. (Mindkét felmérés 2002. decemberében készült.)
A HíF-Szonda Ipsos kutatás négy területet elemez: a vezetékes- és a mobiltelefon-ellátottságot , a mobil és a vezetékes egymásrahatását, valamint az internet és a kébeltévé elterjedtségét.
Az elemzésben összesen 27 grafikon és ábra szemlélteti a válaszok csoportosítását és értelmezését.

Néhány téma közülük:

A háztartások telekommunikációs ellátottsága, az eszközök kombinációi

A háztartások havi átlagos vezetékes-, mobiltelefon, kábeltévé és internet költségei

A háztartások telekommunikációs összköltségei

A különbözõ típusú díjcsomagok megoszlása a vezetékes telefonnal rendelkezõk körében

A díjcsomagváltást tervezõk aránya

Miért nincs vezetékes telefonjuk?

A háztartások megoszlása az elõfizetés típusa szerint, a mobiltelefonnal rendelkezõk körében

Vezetékes-mobil megoszlás azok körében, akik mindkét típusú telefont használják

A háztartások megoszlása az internetszolgáltatás típusa szerint

A HíF megbízásából a Teleszkóp Kft. az internetezõk szokásait tárta fel, ezen belül is elsõsorban a szabályozási folyamatok tényleges hatásait vizsgálva. A felmérés összefoglalójában a következõk találhatók.

Általános vélekedés, hogy az internettel kapcsolatos támogatások terén a gyerekeket kell elõtérbe
helyezni, hiszen ha a gyerekek rájönnek, hogy hogyan mûködik, miképpen megy az internet,
akkor otthon is, elõbb-utóbb megveszik a gépet, a szolgáltatást.

Az idõsebbek közül sokan maguk is alig használják az új információs technológiai eszközöket, így a
gyerekeknek sem adnak olyan feladatokat, amelyekhez használniuk kéne ezeket. Fölmerül tehát a
tanárok ez irányú továbbképzésének szükségessége.

A lexikális tudás oktatása helyett az internetes kultúra terjesztését kellene elõtérbe helyezni.

A távközlési infrastruktúra fejlesztése az elmúlt évtizedekben a vidék rovására nagyon aránytalanul valósult meg.

A szolgáltatási kötelezettségnek nem csak a telefonfülkékre, hanem az emelt szintû szolgáltatásokra is ki kellene terjedni. Pl. ha egy cégnek van ADSL-szolgáltatása, akkor vállalnia kell, hogy rövid idõn belül mindenhol tudja ezt nyújtani mindenkinek ugyanolyan áron.

A fókuszcsoportos vizsgálat összefoglalója a következõket írja:

A rosszabb anyagi körülmények között élõk, az idõsebb generáció, a vidéken kis településeken élõk nem jutnak hozzá, nem tudják megtanulni, nem ismerik fel a jelentõségét, fontosságát, szerepét napjainkban. Pedig az internet segítségével a társadalmi különbségek csökkenhetnének. Az internet mindenkinek ugyanazokat a lehetõségeket mutatja meg, kínálja fel. Az internet a társadalmi különbségek csökkentésének egyik legolcsóbb, leghatékonyabb módja lehetne.