"Olyasvalami ez, ami szinte elképzelhetetlen, aminek láttán még mi, tapasztalt kriminológusok is úgy érezzük, hogy megáll az ész" - jelentette ki az egyik tárgyalási napon Wilfried Fehr, egyike azoknak a rendőröknek, akik a nyomozás során kénytelenek voltak végignézni a vádlottnál lefoglalt kazettákat, továbbá 16 számítógépben és csaknem kétezer cd-lemezen tárolt anyagot.

A kannibalizmus bizonyos primitív társadalmakban vallási rítus, a tisztelet jele vagy éppen a bosszú kifejezése, a modern társadalomban azonban olyan tabunak számít, amelyet csak a legritkább esetben szegnek meg: például 1972-ben történt meg egy, az Andokban lezuhant repülőgép tragédiája során, hogy az éhező túlélők ettek elpusztult társaik húsából.

Armin Meiwes, a "rotenburgi kannibál" viszont a tárgyalás során unos-untalan azt hangoztatta, hogy "százával és ezrével találni olyanokat, akik szeretnék, ha felfalnák őket". A nyomozók a maguk részéről 204 olyan személyt tartanak számon, akik maguk is áldozataivá válhattak volna az emberevőnek. Olyanokról van szó, akikkel Meiwes kapcsolatban állt és akik válaszoltak az általa Frankie néven az interneten feladott hirdetésekre - ugyanúgy, ahogy a szerencsétlen Bernd Jürgen Brandes berlini mérnök tette, akit aztán Meiwes (az ő egyetértésével) megölt, feldarabolt és részben elfogyasztott.

Wolfgang Buch nyomozó a tárgyaláson elmondta: igaz ugyan, hogy a jelentkezők egy része elutasította, hogy megkínozzák, "de a többségük önként jelentkezett a vágóhídra". Az önkéntesek között a legkülönbözőbb emberek voltak: fogorvos, tanító, tisztviselő, szakács és kézműves egyaránt akadt soraikban. A tömeges jelentkezés ellenére a vizsgálat nem talált további tényleges bűncselekményt.

A "Verspeist" (elfogyasztva) német internetes fórum, amelynek Armin Meiwess, alias Frankie gyakori résztvevője volt, ma is közöl kannibál apróhirdetéseket. Január elején például egy bizonyos Freddie adott fel egyet a következő szöveggel: "'Keresek fiatal női húst kínzásra és később elfogyasztásra". Egy másik, homoszexuális honlapon "Meleg mészáros" jelzéssel a következő szöveg olvasható: " "Keresek karcsú fiatalembert feldarabolás végett. Hogy ez játék lesz vagy komoly, tőled függ. Én Berlinben vagyok".

Akad olyan honlap is, ahol kannibál receptek olvashatók, nem egy esetben fotókkal, amelyek különböző módon - pástétomban, hot dog töltelékként, tojással, stb. - elkészített péniszeket ábrázolnak.

A rendőrök szerint a rotenburgi kannibál már jóval a gyilkosság előtt minden szabadidejében fotókat retusált "részletezve", virtuális fejeket vágott le, vagy éppen marcipán-figurákat csonkított meg.

A Verspeist chat-fórumon közzétett levelében egy bizonyos P.J. arra szólította fel az újságírókat, hogy ne vegyék komolyan a kannibál hirdetéseket, amelyeknek feladói szerinte "teljesen normális emberek". "Az esetek többségében nem történik több, mint hogy leveleznek egymással az interneten. Néha találkoznak, de akkor sem mennek tovább a szexnél, vagy szadomazochista aktusoknál. A rotenburgi eset több mint sajnálatos és én remélem, nem fog megismétlődni" - vélekedik P.J.

Mindazonáltal Armin Meiwes kapcsolatai közül nem áldozata, Bernd Brandes volt az egyedüli, aki ténylegesen felkereste őt. Az emberevő informatikus legalább négy önjelöltet visszautasított, az ő tanúvallomásukat zárt ajtók mögött hallgatta meg a bíróság. Egyiküknek, egy szakácsnak "elment a kedve az egésztől", miután Meiwes felakasztotta egy henteskampóra. Egy telefonközpont-kezelőt viszont Meiwes talált alkalmatlannak a kivégzésre, mert "túl hallgatag" volt - ezért őt hazaküldte.