DRM
Ez a Digital Right
Management, a digitális adatok licenszjogainak a kezelésére hivatott megoldások
összefoglaló neve, és több implementációja képzelhető el. Alapvetően a szerzői
és kiadói jogok védelmét hivatott volna megoldani, ha ez valaha sikerül
bárkinek is tökéletesen. Több kiadó erőlködik ilyen, feltörhetetlennek képzelt,
megoldás elkészítésén, eddig nem sok sikerrel. A Microsoftnak is van rá egy,
ugyanilyen nevű megoldása. Egyébként, ilyen védelmet használnak a - ma már
fizetős - Napster utódnál is, és DRM védi a fényes tárcsákra írt digitális
tartalmakat, vagy a digitális rádió és TV-adók csatornáit is.
IRM
Ez az Information Rights
Management rövidítése, amit a legújabb Office System (2003) változatban
vezetett be a Microsoft, és a később tárgyalandó RMS Office 2003-as kliens
változata. Az RMS dokumentumok kezelése Windows 2003 előtti operációs rendszerek
környezetében ugyanis csak egy kliens szoftver telepítésével oldható meg. Mivel
az Office 2003-at alkalmassá tették az RMS használatára, vele együtt mindig
települ az RMS kliens is, akármilyen operációs rendszerre telepítik éppen az
Office 2003-at.
A Windows 2003 előtti MS
operációs rendszereken akkor is kezelhetők RMS-el védett dokumentumok, ha az
Office 2003-at nem telepítik, de akkor az IRM Internet Explorer kiegészítést
kell letölteni és telepíteni. Ekkor azonban még egy külön kliens licencjogot is
meg kell vásárolni a használatához.
WRM
Na, ilyen, az nincs,
mondta az előadó, Szalontay Zoltán. Legalábbis a Microsoftnak. A W talán a
Windowsra utalhat, de ez félreértés. Akkor is, inkább WRMS volna az igazi.
RMS és XrML
Ez a (Microsoft Windows)
Rights Management Services, Windows tartalomvédelmi szolgáltatás rövidítése, és
erről szólt Szalontay Zoltán előadása. Alapja az XML szabvány kör egyik
forradalmian új koncepciójú szabványának az implementálásához kapcsolódik. Ez
pedig az XrML (eXtensible Rights Markup Language - egy rugalmasan
kiterjeszthető, digitális tartalmakhoz rendelhető jogok leírására alkalmas
nyelv), amelynek jelenleg a MS RMS a létező egyetlen implementációja. Az XrML
szabvány jelenleg a 2.0-s változatnál tart, a MS RMS ettől az eggyel
elmaradottabb állapotot, az 1.2.1-est valósította meg. Bár az XrML elég széles
fejlesztői közösség munkájának az eredménye, más, hasonló implementációnak még
csak a híre sem jött eddig.
Mindez annak kapcsán
vetődik föl, lamentált az előadáson Szalontay Zoltán, hogy minek kellett egy
újabb adatvédelmi rendszert a piacra tennie a Microsoftnak, amikor
kriptográfiával és védelmi rendszerekkel már tele van a szakmában a padlás.
Nos, az XrML célját nem érti meg az, aki összekeveri a PKI, Kerberos és más
védelmek célját és metodikáját az új szabvány stratégiájával. Míg az összes
korábbi védelmi rendszer szinte kivétel nélkül a védendő adatobjektum
eltulajdonításának és megcsapolásának a korlátozására koncentrál, addig az XrML
a digitális adat teljes életidejű környezetének a megfogására tesz kísérletet.
Hitelesítéshez egyébként az X.509a-t használták az MS WRMS-ben.
Egy PKI védelem - például
- megvédi az adatot attól, hogy akár útközben, akár a végponton, illetéktelenek
megismerhessék, vagy netán meghamisítsák, de ha már valaki kibontotta, akkor a
nyílttá vált szövegről abszolúte nem gondoskodik. Az XrML szabályok szerint
szerelt dokumentumok élete a keletkezéskor ennél sokkal bonyolultabb szintig
meghatározható. Előírható, hogy
* mettől-meddig éljen (se előtte, se utána nem bontható ki!),
* ki férjen hozzá,
* mit csinálhat vele, aki
kibonthatja (nyomtathatja-e, másolhatja-e, módosíthatja-e stb.).
Ez talán elég ízelítő
abból, mennyivel okosabban kezelhető eszközt ad az XrML szabvány a védett
adatkezelést kívánó rendszerek fejlesztőinek a kezébe. Messze a korábbi
házirendi lehetőségeken túl. Nos, a MS WRMS, ebben a kategóriában hoz olyan
megoldást, ami támaszkodik a Windows Server 2003-as .NET keretrendszer és az
Office System 2003-as funkcionális lehetőségeire. Az MS WRMS szerver oldali
része mindenképpen csak a Windows Server 2003 környezetében üzemeltethető
(licenc szerver funkció!), mert a .NET 1.1-es keretrendszeri szolgáltatásokra
épül. Az alkalmazók e-levelezési címeit nyilvántartó Active Directory (AD) és
SQL szerver már ülhet akár Windows 2000 szervereken is. Külön probléma, hogy az
AD erdőn kívüli ügyfelek kezelése nehézkesebb, és komoly licencköltségeket is
okoz, tehát csak nagy cégeknek éri meg (Externel connector licenc, MS Passport
azonosítás elfogadására).
A megoldás még nagy jövő
előtt áll, de mindenképpen észre kell vennie az informatikai főnököknek, hogy itt
valami egészen új eszköz lépett a piacra, ami drámaian rendet tud teremteni egy
nagyvállalat belső ügyviteli rendjének a betartatásában. A vállalati
információs rendszerek fejlesztői pedig megspórolhatnak rengeteg munkát, ha
ráépítenek erre a védelmi szolgáltató rendszerre (RMS SDK). A termék -
Szalontay Zoltán tapasztalata szerint - már túljutott a gyermekbetegségein. Kis
elszólás Zolitól: - "egy nap alatt összeüthető egy telepítés, négy nap további
munka a belövés, aztán akár hónapokig semmi baj vele". Az előadáson azért
makacskodott. Ez a bemutatási effektus (a negatív változatban!). Jó
rendszerszervezési előkészítés után nem kell folyton dajkálni. Kritikus pont a
kivitelezéskor az Active Directory megfelelő védelmeinek a beállítása (például,
az e-levél címek módosítását keményen korlátozni kell).
Összességében, nem olyan
egyszerű, és nem is olcsó megoldásról van szó, de az adatőserdőben vele vágható
rend sok helyen minden pénzt megérne! Különösen a korrupció elleni küzdelemben
kaphatna nagy szerepet az államigazgatásban, de akár tőzsdés cégek igazgató
bizottságai is nyugodtabban alhatnának, ha ilyen környezetben folyna a cégnél a
munka. Hogy ne tudjanak iratok nyomtalanul eltűnni, vagy váratlanul
felbukkanni, de Kulcsár Attila és Enron ügyek is nehezebben jöhetnének létre.
Már, ha van rá elég politikai vagy gazdasági akarat, persze.