A kísérlet résztvevői vezeték nélküli technológiákat, illetve az Intel Centrino mobiltechnológiára épülő hardvereket használták feladataik megoldásához, illetve a digitális otthon, illetve a digitális vállalat egyes funkcióinak szimulációjához – amely által a felhasználók még extrém időjárási feltételek között is rendkívül pozitív előnyökhöz juthattak.

A Barneo-tábor egy benépesített „sátor-komplexum”, amely a 89-dik északi szélességi fok mentén, egy jégtáblán helyezkedik el. A tábor automatikus életfenntartó rendszerrel bír, amely magában foglal egy dízel generátort – ez biztosítja az életterek, illetve az étkező fűtését, az áramot… A tábort elsőszámú feladata, hogy támogatást nyújtson tudományos, ökológiai, régészeti, biológiai, technológiai, de akár mentőexpedíciók számára is, mely missziókat az északi sarkköri régióba szervezték. A tábor ideiglenes, a működési feltételei a természeti körülményektől függenek. Általában áprilisban „megközelíthető”, amikor a jég biztonságos, illetve amikor a tábor légi kommunikációs kapcsolatban áll a Longier repterével (Spitsbergen, Norvégia).

Azonban a Barneo tábor még a legjobb időjárási tényezők mellett is extrém környezetet jelent a számítástechnikai eszközök számára. A levegő hőmérséklete ritkán emelkedik -30°C fölé, ami nagyon negatív az LCD-kijelzők és az akkumulátorok számára. Emellett a 85%-os páratartalom, illetve a jelentős hőmérsékletkülönbség a külső és belső területek között páralecsapódást okozhat a mechanikus és egyéb számítógép-alkatrészeken.

Azonban a „jégtábor” olyan helyet is jelent, ahol az emberek élnek. És ezen embereknek szükségük van a digitális eszközökre a munkájukhoz, és persze a szórakozáshoz. Az expedíció valódi célja az volt, hogy demonstrálják, a legmodernebb és leghozzáférhetőbb információs és kommunikációs technológiák is használhatók akár az extrém északi-sarki körülmények között is.

Az Intel alkalmazottai egy vezeték nélküli hozzáférési zónát hoztak létre a Barneo táborban. A 802.11b/g hozzáférési pontot a „központban” állították fel; a WLAN-hálózat három IBM T40 és T42 Intel Centrino mobiltechnológiára épülő noteszgépből állt. A hálózatot bármely „táborlakó” használhatta, aki rendelkezett mobil PC-vel, vagy olyan „zsebszámítógéppel”, amely támogatta a vezeték nélküli szabványokat. Emellett egy Iridium műholdas telefont használtak a Barneo tábori vezeték nélküli LAN hálózatának internetes csatlakozásához.