"Mindenkinek, aki a honlapján webshopot is működtet!

A Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala Fogyasztóvédelmi Felügyelőség új állami bevételi forrást talált fel. Nézegetik a cégek honlapjait, kikeresik azokat, akiknek a honlapján rendelni is lehet, és megnézik, feltüntették-e a csomagküldő kereskedelemre vonatkozóan az MKEH (Magyar Kereskedelmi Engedélyező Hivatal) által kiadott nyilvántartási számot. Ha nem, minden előzetes figyelmeztetés nélkül jókora bírságot szabnak ki. Nekik az elég, hogy
- az interneten van a honlapod - tehát reklámozod,
- shopod van - tehát csomagküldő kereskedést folytatsz,
- nem írtad ki a nyilvántartási számot - tehát nyilvántartásba vétel nélkül reklámozod csomagküldő kereskedelemmel forgalmazott termékedet.

Máris kész a halmozott bűncselekmény, amit ugyan a törvények szerint lehet bírsággal büntetni, ám mivel ťhalmozottŤ, ők rögtön kiszabják a tetemes bírságot. Nem is figyelmeztetnek, hogy hibázol, azonnal büntetnek.

Mindez persze kifejezetten ťjót teszŤ az internethasználat terjedésének. Hiszen a hatóság már megint abból indul ki, hogy a vállalkozások csalók és szélhámosok gyülekezete.

[...]

Egy kis könyvkiadó nagy ráfordítással készít egy szép, sokak által dicsért honlapot. Arra persze felteszi könyveinek ismertetéseit, részletes leírásokkal, tartalomjegyzékekkel, műszaki paraméterekkel, árakkal. Ha pedig ez már úgyis kész, tesz hozzá egy shopot, hogy a könyvesboltba nem járók kérhessenek egy példányt a kiadótól. Eszébe sem jut, hogy most ő csomagküldő kereskedelmet folytat, hiszen a kereskedelem minden értelmező szótár szerint azt jelenti, hogy veszek és eladok, a kiadó pedig könyvet készít, és szeretné eljuttatni az olvasókhoz..."

Amikor megírtam a kis könyvkiadó vezetőjének, a körlevél szerzőjének, hogy ez a rendelet nem vonatkozhat azokra, akik saját terméküket árulják, hiszen ők alapvetően nem is kereskedők, pláne nem csomagküldő kereskedők, a szónak abban az értelmében, amelyben mondjuk a Quelle vagy az Ottó az, a könyvkiadó vezetője visszaírt, hogy ő is ilyen alapon fellebbezett, ám veszített. E(zen) Magyarország bürokratái szerint "a 15/1989. (IX.7. KeH) rendelet 10. paragrafusának j. szerinti meghatározása nem tesz különbséget az áruk között, tehát nem vonja ki a rendelkezés hatálya alól a saját árut, ebből kifolyólag a saját áru ismertetése és a megjelölt címre való elszállítása is csomagküldő kereskedelemnek minősül."

Ezúton figyelmeztetünk hát mindenkit, aki repülőjegyet (vagy akár színházjegyet, sőt akár szolgáltatást, mert az is áru) árul, aki előfizetést gyűjt, aki elhitte azt, hogy a XXI. század Magyarországán eljöhet végre egy olyan időszak, amikor az internet felgyorsítja a termelést és a termékek célba juttatását, vagy felejtse el mindezt, és hagyja abba tevékenységét, vagy vegyen vándorbotot a kezébe, és induljon el papírokat gyűjteni. Ahhoz ugyanis, hogy elkerülje a büntetést, és szabályszerűen folytassa mindennapos tevékenységét, a következők kellenek: 1. vállalkozói igazolvány vagy 30 napnál nem régebbi cégkivonat hitelesített másolata, 2. helyiségek bérleti szerződése vagy tulajdoni lapja, 3. vezetők hatósági erkölcsi bizonyítványa, 4. adóhatóság igazolása, hogy a cég mentes a köztartozásoktól, 5. vámhatóság igazolása ugyanerről, 6. nyilatkozat, hogy nincs egyéb köztartozás, 7. üzletre, telephelyre vonatkozó működési engedély, 8. üzletenként vagy telephelyenként a kereskedő, illetve alkalmazottja szakképesítésének igazolása, 9. munkaszerződés eredeti vagy hitelesített másolata a szakképzett alkalmazottról, 10. eljárási díj befizetésének igazolása.

Hogy minderre a fogyasztókat becsapó bomberdzseki-árusok ellen van szükség? Ugyan már! Először is azok könnyedén beszerzik ezeket a papírokat, mert nagyban űzik az ipart, másodszor azokat a kutya sem ellenőrzi, mert kevesebb pénz gyűjthető be tőlük, mint a gyanútlan kis kiadóktól, szolgáltatóktól, akik saját terméküket próbálják az interneten hirdetni, árulni...

Ami a hat-nyolc hivatal végigjárását, az illetékeket, engedélyeket illeti, végső soron nem is berzenkednék annyira, ha mondjuk lenne Magyarországon már e-közigazgatás, és a fenti papírok elektronikus úton is beszerezhetők lennének... Mert van ilyen ország! De ott, ahol létezik e-közigazgatás, eszükbe sem jut ilyen eszközökkel fékezni az e-kereskedelmet. Ez csak nálunk dívik, ahol a hivatalnokok az e-közigazgatás, az e-kereskedelem és az e-Magyarország előmozdítása helyett - ami a dolguk lenne, ha már egyszer eltartjuk őket - ily módon próbálják előteremteni ennek a rettenetesen elavult, rettenetesen drága, rettenetesen kafkai közigazgatásnak a költségeit.