Hegyek között...

Szabó Hédy, 1999. október 22. 21:06
A különböző kiállítások, bemutatók és egyéb informatikai események sorában van néhány, ahol, úgy érezzük, egy szakújságírónak még az internet korában is személyesen jelen kell lennie. Ilyen a Comdex, a CeBIT, és egyre inkább ilyen a négyévenként megrendezett genfi Telecom.
Ezzel az érzéssel persze nem vagyunk egyedül, Genfben és környékén már közel fél évvel a kiállítás előtt nem lehet szállást kapni, a vásárt építők három hónappal az esemény előtt birtokba veszik a Palexpo épületét és a várost, hogy a nyolcnapos telekommunikációs világkiállítás kedvéért felépítsék azokat a többemeletes, üvegliftes, kacsalábon forgó építészeti remekműveket, amelyeket a kiállítók méltónak éreznek az alkalomhoz, a helyszínhez és az informatikává konvergált távközlésben rejlő üzleti lehetőségekhez.

A helyszínről, azaz Svájcról egy kollegám egyszer azt mondta, ha ott jár, mindig zavarban van, a legszívesebben folyamatosan húzna maga után egy partvist, nehogy összepiszkítsa ezt a makulátlanul tiszta, precíz és pontosan kimért világot.

Nos, most nekünk is voltak hasonlóan zavarba ejtő élményeink. Városi szállás híján közel száz kilométert kellett autóznunk, hogy felkapaszkodjunk a kétezer méteres csúcsok között megbújó hegyi panzióhoz. A térképen vékony sárga csíkkal jelölt, szerpentinektől és hajtűkanyaroktól vadregényes sokadrangú út tükörsima, hibátlan, a lenyűgöző tájtól bódult utazót erős acélkorlátok védik a szakadékoktól, de ez mind semmi, most tessék megkapaszkodni: sehol, sem kanyarban, sem hegyoldalban, sem völgyben, egyetlen pillanatra sem szűnt meg, sőt maximális vagy legfeljebb négyes erejű volt a rádiótelefon-vétel.

Kedves Olvasó! Nem tudom, járt-e már Ön idehaza legmagasabb hegységünk (1018 m), a Mátra lábainál? Nem is fenn a hegyen, csak a Mátra-aljának nevezett tájegységen, a Mátrába vezető főútvonalon? Igen, arrafelé, ahol a megyehatárt alig elhagyva a közigazgatási terület nevéhez méltóan hevesen csökkenni kezd a térerő...

Svájcban is két mobiltelefon-szolgáltató küzd a piacért, automatikus választásra beállított telefonjaink közül az egyik a Swisscomot, a másik a Natelt vette. Mindkettővel folyamatosan, egyenletesen, még a Jungfrauval szemközti, közel háromezer méteres csúcsra vivő lanovkán is telefonálhattunk.

A "telekom" valahol itt kezdődik. Amit az üvegpalotákban mutattak, az csak ráadás...