A mobilinternet mai legfőbb akadálya, a behatárolt sávszélesség is lassan a múlté, a holnap GSM-je akár 2 Mbps-os sávszélességet kínál. A sávszélesség jelszó persze a hagyományos telefon esetében is, az ISDN-t lassan elavultnak lehet tekinteni, minden telefonszolgáltató ADSL technológiát kínál, 25-szörös növekedést ígérve a vonalak áteresztőképességében.
Trendként megfigyelhető a korábban csak PCCard modemen és GSM-telefonon keresztül internetes kapcsolatra lépő tenyérszámítógépek és a mobiltelefonok egyre nagyobb mérvű integrációja, a korát annak idején megelőző, és ezért nem túl sikeres, Nokia Communicator után itt vannak az új generációs kommunikátorok, kommunikáló palmtopok, és feltehetően ezek most már meghódítják a világot.
Legalábbis a világnak azt a felét, amelyiknek pénze van...
Ugyanis kétféle Telecom létezik. Az egyiket négyévenként Genfben rendezik, és itt azokat a világtendenciákat határozzák meg (nem is csupán a szakemberek, javarészt inkább a politikusok), amelyekre pénzt áldoznak a nagyok ma, hogy még több pénzt zsebeljenek be holnap. A CeBIT 1-es csarnokában található belső liftes standokhoz képest is elképesztő az a pompa és ragyogás, amely a Palexpóban fogadja a látogatókat. A liftek itt olyanok, mint az Atrium Hyattben, 4-5 emeletre repítenek fel, a jobb standok egy-egy szintje több mint 1000 négyzetméter területű, s nem nyolc napra, hanem három hónapra bérelték ki a területet a kiállításszervezőtől, hogy legyen idő felépíteni. Genf tehát a gazdagok Telecomja. Miképp a gazdagok Telecomja ugyanennek a kiállításnak a kontinentális verziója is, amely nem arról kapta az ázsiai, afrikai vagy amerikai nevet, mert az ottani kiállítók vonulnak fel, hanem azért, mert az afrikai, ázsiai, dél- és közép-amerikai piacokra viszi el ugyanazoknak a gazdag cégeknek a kínálatát, amelyek Genfet is uralják. A kontinentális Telecomok éppen ezért szerényebbek, kínálatukban a helyi piaci igényekhez igazodnak, a World Telecom viszont pompázatos, kicsit futurisztikus, és a piacot igyekszik igazítani a kínálathoz. Soha sehol olyan méretű lobbizás, politizálás nem történik a szabályzókért, a versenyszabadságért vagy éppen a versenykorlátozásért, mint a genfi Telecomon, nem véletlenül látogat el ide szinte minden ország távközlési minisztere, olykor kormányfője is, nem véletlenül nyitja meg a kiállítást az ENSZ főtitkára.
A főtitkárok és miniszterek mellett a másik nagy vonulat a vezérigazgatók, elnökök hada. Négy éve a Netscape elnökére még nem is igen figyeltek föl a látogatók, elvégre hol volt akkor még a Netscape, ma pedig a "hol van már a Netscape" szindróma mellett a konferenciát az jellemzi, hogy a Ciscótól a Microsoftig minden cég első embere eljön, és Bill Gates sem a 2000-es szoftverekről, hanem a mobilkommunikációról beszél.
De nem csak a Microsoft, hanem a Compaq, a HP, az Oracle, az Informix, a Cisco és a 3Com is megjelent, a kiállítói lista nagyobbik fele olyan, mintha a Comdex vagy a CeBIT névsorát böngésznénk, csak mellékesen vannak itt a mobilkészülék-forgalmazók, a távközlési szolgáltatók. Hogy mi ennek a magyarázata? Egyrészről a már-már közhelyszerűen emlegetett konvergencia. Másrészről a már-már közhelyszerűen emlegetett pénz, üzlet.
Hogy mennyi pénz van a telekommunikációban?
Az elemzők szerint az idén ezermilliárd dollár! S a forradalom még csak most kezdődik, 2002-ben egymilliárd vezetékes és félmilliárd vezeték nélküli telefonnal számolnak...
Minderről márványportálok és hihetetlen terek tanúskodnak. Ha a cipőm beszélni tudna...