Itt az IT-Mentor! - Új szakma és új módszer az informatikában

Galvács László, 2005. november 13. 12:40

Elindult egy projekt, amely alapvetően ugyan informatikai képzéssel indul, ám a szervezők szerint olyan nemesebb célokat szolgál, mint az esélyegyenlőség és a foglalkoztatás. Az Európai Foglalkoztatási Stratégia céljaival megegyező, közösségi kezdeményezésre létrejövő EQUAL program keretében nyert pályázatot az Informatikai Vállalkozások Szövetsége, a Magyar Tartalomipari Szövetség, az Informatikai Érdekegyeztető Fórum, a Napra Forgó Kht., valamint a Hallássérültek Rehabilitációjáért Küzdők Egyesülete (HARKE). A konzorcium szándéka, hogy segítse a munkavállalás szempontjából hátrányos helyzetű, jelenleg inaktív, 45 éven felüli munkanélküliek munkaerőpiacra jutását. Ennek eszköze az innovatív, integrált képzési, munkatapasztalat-szerzési konstrukció, az IT-mentor módszer. Ez a kifejezés más összefüggésben és egyéb elképzelésekben is mind gyakrabban felbukkan - nem árt hát tisztázni a különbségeket és hasonlóságokat. Segítségünkre lesz ebben Antoni Györgyi, az Informatikai Érdekegyeztető Fórum ügyvezetője, aki az öt szervezet együttműködésével elindított projekt kommunikációját irányítja.

- Új szakma születik - ezzel a szlogennel mutatják be az IT-mentort. Amikor Önök is használják ezt a kifejezést, az ember óhatatlanul arra gondol, hogy informatikában járatos és abban másoknak, a kevésbé tájékozottaknak segítséget nyújtó szakembereket képeznek. Tényleg erről van szó?

- Erről is, de ennél többről. Tény, hogy a nálunk képzett emberek akár IT-mentorként is dolgozhatnak, a szónak ebben az értelmében, azonban mi nem elsősorban az embert definiáljuk így, hanem a módszert, a folyamatot. Amire mi szövetkeztünk, az elsősorban esélyegyenlőségi, másodsorban foglalkoztatási és csak harmadsorban informatikai szakmai projekt. Szándékainkon túl erre kötelez az EQUAL közösségi kezdeményezés is, amelynek célja a hivatalos megfogalmazás szerint olyan innovatív megközelítések és módszerek kidolgozása, illetve elterjesztése, amelyek hozzájárulnak a munkaerőpiachoz kapcsolódó diszkrimináció és egyenlőtlenségek megszüntetéséhez. Az EQUAL által támogatott kezdeményezések - amilyen a konzorciumunk nyertes pályázata is - az európai foglalkoztatási stratégia és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem közösségi stratégiái által meghatározott szakmapolitikai keretekbe illeszkednek.

- Mi a pályázatuk, illetve immár elindított projektjük lényege?

- Szinte mindenki tapasztalhatja a saját környezetében is, hogy a 45 éven felüliek, akár a felsőfokú végzettségűek és főleg a humán beállítottságúak között nagyon sokan vannak, akik az alapvető számítógépes feladatokkal sem tudnak megbirkózni, nem képesek egy Excel-táblázatot megszerkeszteni. Ha az álláshirdetésekben követelmény a felhasználói szintű számítógépes ismeret, akkor ők máris kihullanak az eséllyel pályázók közül. Akik annak idején nem szakirányú képzésben vettek részt, akiknek a műszaki készsége nem annyira jó, azoknak ez komoly elhelyezkedési problémát okoz. A program célja tehát a munkaerőpiachoz kapcsolódó diszkrimináció és egyenlőtlenség minden formájának megszüntetése, az innovatív megközelítések és módszerek kidolgozása és elterjesztése, valamint a nemzetközi partnerekkel való együttműködés kialakítása. Az EU támogatásával megvalósuló innovatív képzési modell kidolgozásában részt vevő szervezetek együttműködésének alapja az a közös felismerés, hogy az információs társadalom fejlődésével számos olyan munkakör teremtődik, amelynek feladatai helytől függetlenül végezhetők, és így megváltozott munkaképességűek, valamint az idősebb korosztály tagjai is teljes értékűen képesek ellátni. A hátrányos helyzetűek azonban kevés eséllyel tudnak egyénileg elhelyezkedni ezen a szakterületen, egyrészt a korszerű informatikai szaktudás hiánya, másrészt a munkáltatói oldal érdektelensége vagy hiányos informáltsága miatt. A projekt első részét egy körülbelül 5-6 hónapos képzési ciklus alkotja, amelyben a résztvevők többek között informatikai ismereteket szerezhetnek.

- Ilyen tanfolyamokat ezrével hirdetnek a lapok. Mitől más az Önök kurzusa?

- Ne felejtsük el, hogy ezek az emberek halmozottan hátrányos helyzetűek. Nem elég, hogy ismereteik ezen a téren hiányosak, az önbizalmukat is jócskán megtépázták. A tartósan munkanélkülieket, akik előtt évek óta becsukódnak az ajtók, nem elég informatikai ismeretekre megtanítani, hanem pszichikailag, mentálisan is fel kell készíteni őket. Ebből a szempontból is szerencsés - bár nem véletlen - a konzorciumunk összetétele. A Napra Forgó Kht. kifejezetten a hátrányos helyzetű, megváltozott munkaképességű embereket rehabilitáló, ezen a téren sokéves tapasztalattal rendelkező cég. Pszichológusaik, szociális munkásaik már végeztek ilyen feladatot, így a siker esélyével vállalkoznak a csapatépítő, ugyanakkor egyénre szabott képzésre. A konzorcium másik tagja, a Magyar Tartalomipari Szövetség az informatikai képzések szakmai felelőse. Ebben szintén többéves tapasztalattal rendelkezik, készített már tananyagokat a felnőttek alap-, illetve továbbképzésére. Most ők állítják elő az oktatási csomagokat. Az sem elhanyagolandó szempont, hogy a projektben nem tandíjat fizetnek a résztvevők, hanem épp ellenkezőleg: ösztöndíjat kapnak.

- Milyen meglepetést tartogat még a projekt?

- Éppen az a lényege, hogy nem merül ki a képzésben. Azt is vállaljuk, hogy utána egy évre elhelyezzük, foglalkoztatjuk őket, a projekt költségkeretéből pedig fizetjük a bérüket. De még ekkor sem szűnik meg a kapcsolatunk, ugyanis folyamatosan kapcsolatban leszünk a ténylegesen munkahelyet biztosító céggel, illetve munkavállalóinkkal. Látható: a mentor szó a mi esetünkben nemcsak a közösségi IT-munkást jelenti, hanem a rendszeres figyelemmel kísérést, támogatást is. Ha problémák, akár pszichés vagy kommunikációs nehézségek merülnek fel - hiszen nem láthatjuk előre a jövőt -, akkor közösen oldjuk meg azokat. Abban bízunk, hogy ennek eredményeként a projektben részt vevők gyökeret tudnak ereszteni az adott helyen. Egy év alatt lesz lehetőségük, hogy bebizonyítsák, képesek jól ellátni a feladatukat, tudnak kommunikálni, alkalmasak annak a munkakörnek a betöltésére, ahol majd sikerül elhelyeznünk őket. Ám ha közben vagy később másutt találnak állást, az sem baj, hiszen mindenképpen pozitívum, hogy sikerült kimozdítani őket kilátástalannak vélt helyzetükből.

- Hol tart jelenleg a program, s mik a következő feladatok?

- Az előkészítési szakasz júniusban zárult le, melynek során tisztázódott a projekt gyakorlati lebonyolításával kapcsolatos minden részletkérdés. Július elején beléptünk a lebonyolítási szakaszba, s most toborozzuk azokat az embereket, akiket bevonhatunk a projektbe. A célcsoport a 45 éven felüli, tartósan munkanélküli, illetve megváltozott munkaképességű inaktívak köre, akik közül egy pszichológusokból és más szakemberekből álló társaság fogja kiválogatni a résztvevőket. Az a szándékunk, hogy lehetőség szerint a még jól motiválható emberek kerüljenek be. Tudjuk, hogy segítségre sokan mások is rászorulnak, de annak van gyakorlati haszna, ha valóban elszánt emberekkel dolgozunk, akik végig is akarják csinálni a projektet. A tényleges képzés várhatóan januárban indul, öt hónaposra tervezzük. Ez alapvetően távoktatásra épül, de természetesen lesz lehetőség konzultációra, továbbá csapatépítési céllal - akár mentális, akár felzárkóztatási vagy egyéb okból - az egész társaság többször találkozik majd. A résztvevők képzés utáni foglalkoztatását menet közben folyamatosan szervezzük. A következő nagy feladat az lesz, hogy olyan cégeket találjunk az általunk kiválasztott, majd kiképzett és motivált emberek számára, amelyek valóban valamilyen mértékben elhivatottak, hogy segítsenek az embereken. Természetesen már most vannak ismereteink olyan vidéki, akár kistelepülési közösségi végpontokról, ahol szívesen fogadják őket, és folynak a megbeszélések olyan vállalatokkal is, amelyek alkalmazni tudják a nálunk végzetteket, de még nem szolgálhatok a 46 munkahelyet tartalmazó listával. Ez korai lenne, hiszen maga a képzés is csak három hónap múlva indulhat.

- Mi motiválhatja arra a vállalatokat, hogy fogadják a projekt keretében képzett "mentorokat"?

- Az üzleti vállalkozói szektor számára garanciát jelenthet, hogy azok a szervezetek ajánlják a munkavállalókat, amelyek egyaránt járatosak az üzleti életben és az IT világában. Nem elhanyagolható az egyéves munkabér és költségeinek megtakarítása sem. Harmadrészt mi nem csupán a hagyományos állásközvetítő szerepét vállaljuk, hanem a foglalkoztatás ideje alatt folyamatosan kapcsolatban leszünk, és segítünk megoldani az esetleges problémákat. Végül talán ösztönző lehet a társadalmi szerepvállalás lehetősége is. Szeretnénk egy díjat alapítani, és alkalmanként odaítélni azoknak a vállalatoknak, amelyek a legtöbbet tették a hátrányos helyzetűek felkarolásáért. Ez önmagában is presztízsértékű, de ezen túlmenően az üzleti világban még inkább vonzó lenne, ha anyagi juttatással járna együtt. Tudom, a legjobb lenne az adókedvezmény - ezt egyelőre nem ígérhetem, de ezen a téren is várjuk a hasznosítható ötleteket.

- Jó másfél év múlva lezárul a projekt. Mi lesz utána? Folytathatónak látja valamilyen formában?


- Természetesen a mi fantáziánk sem merül ki abban, hogy elköltjük a projektre szánt pénzt, és azzal vége. Azt szeretnénk, ha olyan modellé válna, amely jól alkalmazható, adaptálható, reprodukálható. Ez most még csak egy kísérleti projekt, a sikerét tehát nem lehet százszázalékosan garantálni. De lehet folyamatosan korrigálni, és ha végül - amiben reménykedünk - sikerrel zárul, s bebizonyosodik, hogy jó ötlet volt, akkor minden igyekezetünkkel azon leszünk, hogy a modell vagy annak bizonyos elemei beépüljenek a törvényhozásba, a foglalkoztatáspolitikába. A tervünk része az is, hogy az eredményeket és a sikereket hasznosítsuk, megfelelő csatornákon publikáljuk. A konzorcium tagjai szakmai súlyuknál fogva talán képesek lesznek elfogadtatni az informatikai iparágban vagy akár a foglalkoztatási szektorban, hogy ez a projekt életképesebb, mint a munkanélküli segély intézménye, és érdemesebb az illetékes minisztériumnak ezt továbbvinnie, esetleg más pályázókat is bevonva.

- Ha valóban ilyen kedvező fordulatot venne a kezdeményezésük, felkészültek-e arra is - akár a konzorcium szervezetei, akár a benne részt vevő szakemberek -, hogy a jövőben jó gazdaként folyamatosan menedzseljék ezt a képzési-foglalkoztatási modellt?

- A rövid és egyértelmű válaszom: igen. Ennél bővebben azt mondhatom, hogy a résztvevők között megosztottuk a feladatokat, és amit a projektben az egyes szervezetek vállaltak, abban már eddig is voltak tapasztalataik, képesek hasonló modellben a későbbiekben is folytatni a munkát. Valóban sikerként könyvelnénk el, ha folyamatosan, mondjuk kétévente újra tudnánk indítani a mostani mintaprojektet.

- Nem szeretnék pesszimistának tűnni, de minden terv annyit ér, amennyi megvalósul belőle. Ki merné jelenteni, hogy ez a projekt már sínen van?


- Az a tény, hogy a projektpályázatunkat elfogadták, a támogatást odaítélték, akár optimistává is tehetne bennünket, azonban a valós helyzet korántsem ennyire biztató. Minden igyekezetünk ellenére hátráltatja munkánkat az irányító hatóságnak (Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium HEFOP és EQUAL Program Irányító Hatóság) a rendkívül bürokratikus, adminisztratív és egyoldalú, mindenféle egyeztetést nélkülöző politikája. Január elején értesültünk róla, hogy nyertes pályázatunkkal 354 millió forintot fordíthatunk a projektre. Már ez csúszást jelentett az eredeti menetrendhez képest, de az igazán hátráltató az, hogy annak a szerződésnek, amelyet a múlt év végén kellett volna megkötni, csupán az előkészítési szakaszra vonatkozó részét sikerült aláírni - július végén. Mindeközben azonban a döntés és a projekt ütemezése alapján az esedékes munkákat el kellett végeznünk, ami nem csekély költségekkel járt. Az ötlet, a projekt jó, rengeteg munkánk fekszik már benne, a tananyagot ki kell dolgozni, a résztvevőket ki kell válogatni, a képzést meg kell szervezni, és hamarosan be is kell indítani, ám pénzt a mai napig nem kaptunk, és szerződés nélkül úgy kell felvennünk a projektre jelentkezőket, hogy nem tudom, januártól lesz-e miből fizetni az ösztöndíjukat. Olyan helyzetbe kényszerítette az irányító hatóság a részt vevő szervezeteket, ami már-már a megélhetésüket, létüket fenyegeti. Ezek ugyanis civil szervezetek, nem pedig nyereségképző vállalatok, amelyek folyamatos bevételeikből inkább tudnának finanszírozni egy ilyen programot. Ez nemcsak a mi tapasztalatunk, kapcsolatban állunk más uniós projektek gazdáival, akik hasonlóképpen jártak. Ez az eljárás azzal a veszéllyel jár, hogy akár 30 százalékkal csökkenhet a hazai civil szféra részvételi aránya a már nyertes uniós pályázatoknál is. A másik probléma, hogy egy szakmailag ellenőrzött és elfogadott pályázaton a már odaítélt támogatás ellenére utólag felszólítottak, hogy 10 százalékkal csökkentsük a projekt költségvetését. Ugyanakkor minden projektnél az eredeti összegen felül tapasztalatátadási célokra további, minőségtől függően különböző mértékű támogatást szoktak adni. Nálunk ezt úgy oldották meg, hogy az előírt csökkentés összegét kapjuk vissza, pontosabban azt kell tapasztalatátadási feladatokra fordítanunk. Nem akarom az eljárását minősíteni, de úgy vélem, hogy ez és minden további, most nem részletezett bürokratikus eljárás nem csupán a szakmai teljesítmény hatásfokát és eredményét rontja, hanem a pályázói kedvet is csökkenti azokban, akik esetleg bíznának a fennen és optimistán hirdetett uniós támogatás lehetőségében.