Azt írta az újság...

, 1999. augusztus 16. 16:53
"A múlt heti rovatomban véletlenül hibás végeredményt közöltem, amit most szeretnél kijavítani..." A fenti mondatot egy igazán felelôsségteljes ifjú, Lékó Péter - legfiatalabb nemzetközi sakknagymesterünk - írja a Mai Nap egyik vasárnapi számában.
A hibás végeredményt elôzô vasárnap mintegy százezer olvasó fogadta el tényként, s adta tovább terjesztette baráti körében, így azután kérdés, hogy most egyáltalán van-e valaki aki pontosan tudja, hogy hány pontot is gyűjtött a monacói rapid vak-sakkverseny utolsó hat fordulójában Anand (hatot!), s hogyan végzett a legutóbbi lapszámunk óta lapunkban is díszvendégnek tekinthetô Polgár Judit (11 pontja csak a 8-9. helyre volt elég). Na, de kit érdekel a monacói rapid vak-sakkverseny (ezt látók játsszák, de lapunk témaköréhez illôen "virtuálisan", vagyis nem nézik a táblát...), teheti fel a nem minden jogalap nélküli kérdést az olvasó. Nos, nem is vak-sakkról, és nem is Monacóról van szó.

A tavaszi számban már írtunk arról, hogy az Interneten bizony olykor hamis információ is fellelhetô, a tudatos megtévesztés tányéraknára rálépve könnyen "pofára eshetünk". Most ezt kiegészíthetjük azzal: nem csak tudatos megtévesztés akad, s bizony a véletlen tévedést sem szerencsés készpénznek elfogadni... Az Internet éppen olyan publikációs fórum, mint egy újság, emberek töltik fel tartalommal, ráadásul ezek az emberek általában nem tapasztalt vén bölcsek, hanem Lékó Péter korú ­ ám nála ­ ugyancsak általában ­ felelôtlenebb ifjak, így azután egyáltalán nem kell meglepôdni, ha itt-ott becsúszik valami baki, ha itt-ott hézagosak, felületesek, hamisak az információk. Egy újság könnyű helyzetben van: helyreigazít. Az Internet is megtehetné ugyanezt, de itt a tartalom változásnak nincs olyan kialakult periodicitása, mint a nyomtatott sajtónak, sok esetben a régi információk is fennmaradnak egyfajta archívumként, a javítás egyetlen technikája tehát az eredeti dokumentum felülírása, ez viszont nem elég figyelemfelhívó ahhoz, hogy az olvasóban (illetve esetünkben: a szörfözôben) tudatosuljon a korrekció, nagy a valószínűsége, hogy a kiolvasott oldalt fel se keressük még egyszer...

Mindezzel a világért se akarnánk lebeszélni senkit az Internetrôl, mint az információ végtelen forrásáról, de arra mindenképpen szeretnénk rávenni olvasóinkat, hogy FENNTARTÁSSAL lapozgassák a háló-füzeteket. Legyen meg mindenkiben a Descartes-i kétkedés, s ha módunkban áll, ellenôrizzük a forrást, keressünk fel más hasonló fekvésű Internet-kikötôt is, és hasonlítsuk össze a kapott információkat. (Egy példa: a bécsi Ifabo lapunkban is jelzett két eltérô hálószemén bizony nem egyezik meg egymással a kiállítói létszám, keresni kéne egy harmadikat, vagy átlagolni kellene, de az is elôfordulhat, hogy ilyenkor az egyik adatot mégis autentikusabbnak fogadjuk el a másiknál, mondjuk azt, amelyiket maga a vásárrendezô adott meg, talán övé a biztosabb). Összehasonlítás mellett ellenôrizhetjük az adatbázist saját tudásunkkal is (a legutóbbi számunkban bemutatott sok tízezer filmcímet tudó hálószemrôl sohasem derül ki, hogy gyengécske, ha nem kérdezünk rá a magyar filmekre, s nem vagyunk e téren tájékozottabbak az adatbázisnál), de segíthet a hagyományos lexikon is, és végül, amikor már teljesen megbízhatónak tűnik a forrás, akkor az adathoz még mindig tegyük hozzá: az Internet ilyen-ilyen című hálószemén ezt olvastuk, ezt láttuk... Vagyis az esetleges tévedés lehetôségét tartsuk fenn ­ így már ne magunk, hanem ­ az adott Internet-szerzô számára. A pontos címet egyébként nem véletlenül hangsúlyoztuk, hiszen a "láttam az Interneten" ("olvastam valahol", vagy "azt írta az újság") minket állít be felületesnek, hiteltelennek, az Internet ugyanúgy nem egy publikáció, ahogyan a világirodalom sem egy regény, vagy egy költemény.

Lapunk ­ amely úgy tallózgat a hálószemek között, ahogyan mondjuk egy Könyvvilág kategóriájú ajánló lap szemelget az új papíralapú kiadványok közt ­ az egyes hálószemek bemutatásával az Internet sokműfajúságát és ­ bizony ­ színvonalbeli sokrétűséget is szeretné bemutatni, ezért mostani számunkban már nem csak jó, hanem "véletlenül hibás" Internet kikötôkbe is elvitorlázunk. Célunk nem a pellengérre állítás, (mint lapcsinálók, feltehetôen magunk is el fogunk követni néhány helyreigazításra szoruló hibát), hanem az olvasó kritikai érzékének, kétkedésének felkeltése. Attól, hogy "az Interneten olvastam", a dolog még nem bizonyított, miképp attól sem, hogy "azt írta az újság"...