Az Európai Unió elektromos és elektronikai készülékek hulladékainak kezelésére vonatkozó direktívája (Waste Electrical and Electronic Equipment – WEEE) akár igen jelentős terhet is jelenthet a gyártóknak, melyek közül sokan eleve szoros piaci versenyhelyzetben, csekély haszonkulccsal dolgozó ágazatban működnek. „Ha az évente eladott elektronikai termékek mennyisége tovább nő, a visszavételükre kötelezett gyártókra nehezedő nyomás is egyre fokozódni fog” – mondta David Barnes, a Motorola vállalati mobilitási üzletágának az európai, közel-keleti és afrikai térségért felelős termékmarketing-igazgatója. „Egy-egy termék, valamint a benne található alkatrészek gyors és egyszerű azonosítása és annak megállapítása, hogy alkalmas-e az újrahasznosításra, egyre nagyobb jelentőséggel bír majd a következő öt évben azon vállalatok számára, amelyek a nyereségük számottevő csökkenése nélkül akarják kigazdálkodni a WEEE-direktíva betartásával járó költségeket.”

Mindennek előzménye, hogy a cégek már korábban felismerték a termékek egyedi jelölésének fontosságát, mellyel lehetővé válik a gyártás és szállítás közbeni egyszerű azonosítás – ez vezetett a csomagoláson szereplő vonalkód elterjedéséhez. Azonban a fogyasztók a csomagolást eldobják, a címkéket pedig gyakran levágják, így a vonalkódnak is nyoma vész. Továbbá – miután ezek az azonosító jelölések csak a vásárlás pillanatáig töltenek be funkciót – nem alkalmasak a használat közben jelentős kopásnak kitett, ipari jellegű termékek, például autóalkatrészek sorsának nyomon követésére.

„Egyre világosabbá válik, hogy a probléma megoldásához a gyártóknak egy olyan azonosító jelölésre van szükségük, mely megjelöli a terméket vagy alkatrészt, és egyben rögzíti is a rá vonatkozó adatokat, méghozzá a teljes élettartama során” – jelentette ki David Barnes. A termékek gyorsabb azonosíthatósága lerövidíti a raktározás időtartamát, és lehetővé teszi, hogy a vállalkozások gyorsan áttekintsék, mi az, amit újra kell hasznosítani, mit kell biztonságosan megsemmisíteni, és mi az, ami továbbadható az alkatrészgyártóknak. E problémák egyik lehetséges megoldása a közvetlen alkatrész-jelölés, vagyis a DPM.

A DPM során közvetlenül a termék felületére marják, lézergravírozzák vagy fújják az adatmátrixot. Az adatmátrix a termékkel kapcsolatos információkat tároló kód, mely lehetővé teszi a kódot leolvasni képes személyek számára, hogy teljes életciklusa során nyomon kísérhessék a termék sorsát. „A DPM olyan végleges jelölési megoldást kínál, mely a termék teljes élettartama alatt olvasható marad, még akkor is, ha a gyártás vagy a felhasználás során mostoha körülmények uralkodnak” – tette hozzá Barnes. „Ezért mindegy, milyen hosszan használták a terméket, amikor visszakerül a gyártóhoz, a DPM-kód még sértetlen lesz, ez pedig jelentősen megkönnyíti a WEEE-előírások betartását.”