Legutóbb a veterán rock’n’roll legenda és dalszerző Lou Reed, kis képzavarral a New York-i Cseh Tamás hívta fel a figyelmet az egykoron igen hasznos, de mára elavult formátum lecserélésének szükségességére. Az MP3 elterjedésekor még más informatikai környezetben élt a világ. A GB-os méret meghökkenést keltett a merevlemezek terén, az internetet tárcsázós modemet jelentette, a számítógépekhez pedig leginkább rosszminőségű hangszórókat gyártottak. Bár már léteztek igen jó minőségű hangkártyák, ezek meglehetősen drágák voltak, így a PC-gyártók inkább az olcsó, ám igen gyenge élményt kínáló alaplapra integrált megoldások felé fordultak.

A világ azóta azonban nagyot változott. A merevlemezek, sőt évek óta a hordozható lejátszók is sok GB-os kapacitással bírnak, a hozzáférések legnagyobb része egyre gyorsuló szélessáv, a néhány éve 70-90 ezer forintos stúdió minőségű hangkártyák is elérhetők alaplapra ültetett verzióban néhányezer forintos felárért, és az audiófil hangsugárzó-gyártók is sorra jelentkeznek számítógéphez, iPodhoz való modellekkel. Egyetlen dolog nem változott, az MP3. A formátum pedig a standard 128-as felbontásnál jobb változatai is jelentős kívánnivalót hagynak maguk után egy olyan világban, ahol a fájlméret már nem minden. Korántsem audiofil megszállottságról van itt szó, ha valaki közepesen jó, zenehallgatásra készített sztereó hangrendszeren összehasonlítja egy CD hangját az MP3-mal, azonnal hallani fogja a beszűkült dinamikát, zavarosabb magas hangokat, a zene levegőtlenségét. Lou Reed sem az MP3 létét támadta, mindössze arra hívta fel a figyelmet, hogy az egykor igen hasznos formátum időközben anakronisztikussá vált, és míg körülötte minden fejlődésnek indult, az idejét múlt formátum valahogy itt felejtődött, és ez így is marad, míg a gyártók, szolgáltatók nem érzik a megfogalmazódott felhasználói elvárásokat egy jobb hangminőségű formátum megszületésére.