A Microsoft először tavaly szeptember elején vitte az ISO elé az ügyet, akkor azonban a gyorsított eljárásban szükséges 66 helyett csupán 53 százalék igen szavazatot kapott, és a nemek is meghaladták a megengedett 25 százalékot. Végül március végén, a kevésbé szigorú szabályok alapján rendezett második szavazáson átment a specifikáció, azonban sokan akkor arról panaszkodtak, hogy az eljárást zavaros kapkodás jellemezte.

A négy ország illetékesei egyelőre nem indokolták a fellebbezés hátterét. A szoftveriparág szereplői, az internetes vállalatok és a civil szervezetek közül sokan ellenezték a Microsoft Office OOXML szabványosítását, mivel egyrészt nem látják biztosítottnak a szoftverplatform más fájlformátumokkal való együttműködését, másfelől pedig szerintük a lépés megkérdőjelezi a szabvány létjogosultságát, illetve értelmét. Létezik már ugyanis egy szabványosított fájlformátumokat tartalmazó irodai programcsomag, mégpedig a Sun által nyílt forráskódú alapokon kifejlesztett Open Office a maga ODF (Open Document Format) platformjával. Az ODF eleve úgy lett kialakítva, hogy mindenféle fájlt kezelni tudjon, köztük a Microsoft Office-hoz tartozókat is. A Microsoft saját állítása szerint a fejlesztés során számtalan változtatást eszközölt az OOXML-en azért, hogy az is együttműködjön más formátumokkal.

A mostani óvás azt jelenti, hogy az ISO végső zöld jelzésére várni kell majd mindaddig, amíg az ügyet kivizsgálják; ez a szervezet hivatalos közleménye szerint hónapokig is eltarthat. A tét nem kicsi; a szabványosítás továbbra is lehetőséget kínálhat a Microsoftnak a zsíros közületi és kormányzati megrendelések elnyerésére, amelyeket egyébként egyre többször visznek el nyílt forráskódú szoftverek. Neelie Kroes, az Európai Unió Versenyügyi Biztosa éppen a napokban szólította fel az Uniós szervezeteket arra, hogy a nyílt forráskódú szoftvertermékeket részesítsék előnyben más szoftverekkel szemben. Kroes beszédében nem nevezte ugyan meg a Microsoftot, azonban félreérthetetlen utalást tett a vállaltra, mint eddig az egyetlen olyan társaságra, amely nem tartotta be az EB versenyügyi határozatát.