Fényképezés és a reneszánsz a Nagymező utcában

Kiss Ádám Zoltán, 2008. október 10. 18:30

A két fogalom első hallásra mérföldekre esik egymástól időben és térben, de mint azt a Mai Manó ház Camera obscura kiállítása is bemutatja, nagyon is szoros a kapcsolat a középkor és a mára digitális korúvá vált fényképezés között.

Sokan nem is sejtik, hogy mai fényképezőgép ősének nem az 1837-ben feltalált, és a híres 1844-es Petőfi-portréról közismert dagerrotípiát tekintjük. Valójában a kezdetnek Leonardo Da Vinci lyukkameráját, a "camera obscura"-t tartjuk, melynek keletkezése az 1500-as évekre tehető. A berendezés fekete belsejű doboz, melynek elülső felületén kis átmérőjű lyuk található, míg a hátoldala fényáteresztő, matt felület. A szerkezetet később Giovanni Baptista Della Porta lencsével látta el. A lyukkamerát Leonardo a perspektíva tanulmányozására szerkesztette, és állítólag aktívan használta festményei elkészítésekor.

Erre a korai technikára épül az október 20-án nyíló és január 4-ig látogatható „Camera obscura – kortárs sötét szobák” címet viselő kiállítás, mely igazi kuriózum, hiszen maga a téma, a képeket létrehozó eszközök, eljárások, mind-mind különleges képalkotói hozzáállást és technikai felkészültséget igényelnek. A bemutatásra kerülő képek mindegyike, a technika adottságaiból kifolyólag, csak jól átgondolt alkotói folyamatok végeredményeként születhettek meg, így összetett, sokszínű tárlatot garantálnak. A reneszánsz év keretében a Nagymező utcában, illetve a Millenáris-Jövő Háza területén felállított camera obscura szerkezeteket továbbra is mindenkinek alkalma nyílik kipróbálni és a mára könnyen elérhetővé vált digitális gépekkel megörökíteni.