Hiányosságok az uniós telekommunikációs versenyképesség terén

forrás Prim Online, 2009. február 2. 12:44

Azokban az országokban, ahol a nemzeti távközlési hatóság erős jogosítványokkal rendelkezik, és ezeket aktívan ki is használja, ott a fogyasztók jobb telekommunikációs szolgáltatásokkal, és a nagyobb mértékű befektetésekkel járó előnyöket élvezhetnek – ez áll abban a jelentésben, amelyet múlt héten hozott nyilvánosságra az ECTA.

A szakmai versenyképességért felelős testület Regulatory Scorecard (szabályozási értékelés) című felmérése, amely 20 európai országban értékeli a távközléssel kapcsolatos szabályozási környezetet, úgy találta, hogy a szabályozás hatékonysága jelentősen eltér az egyes európai országokban, és a szabályozó hatóság tevékenysége nagymértékben befolyásolja a nagysebességű, szélessávú szolgáltatások fejlesztését. A jelentés rámutat arra is, hogyan gátolja a multinacionális európai cégek versenyképességét a sok eltérő szabályozás, ami megnöveli a hálózatépítés költségeit.

A távközlés európai versenyképességével foglalkozó European Competitive Telecoms Association (ECTA) nevű szervezet az értéelést január 28-án, szerdán tárta az Európai Parlament elé. A leghatékonyabb távközlési versenyszabályozással rendelkező országnak az Egyesült Királyságot és Hollandiát találták, ugyanakkor a a legbonyolultabb feltételekkel a cseh és a lengyel piacra újonnan belépők szembesülnek (a teljes sorrend a 3. oldalon található).

Kiemelt problémaként jelölték meg az a tényt, hogy az egyes országokban más-más módon állnak az „új generációs” üvegszálas hálózatok hozzáférésének szabályozásához a spanyolországi teljes korlátozástól kezdve egészen a holland szemléletig, hogy „szabaddá teszik” az üvegszálat, hogy a fogyasztóknak nagyobb választékot biztosítsanak. Emellett a szükséges nagysebességű üzleti hálózatok nem egységes hozzáférhetősége rendkívül megbonyolítja az európai multinacionális cégek összekötését. Az is rendkívül változó, hogy a versenyszabályokat mennyire képesek a törvényhozók kikényszeríteni: némelyik nemzeti szabályozó testületnek a legalapvetőbb jogosultságai is hiányoznak ahhoz, hogy megbüntethesse a kötelezettségeiknek eleget nem tevő cégeket.

Az ECTA sürgette az Európai Parlamentet és az Európai Tanácsot, hogy a távközlési keretrendszereket áttekintő jelentés (Review of the Telecoms Framework ) kapcsán küldjön egyértelmű jelzést arra vonatkozóan, hogy támogatja a  konzisztens és hatékony szabályozás szükségességét a távközlési szektor dominanciakérdéseinek megoldásához és a nemzeti szabályozó testületek teljes körű hatalommal való felruházásához.

Az Európai Bizottság legújabb számításai és a befektetői jelentések szerint a szélessávú piacon akadályokba ütközik a verseny. Az elmúlt két évben a piacon már jelen lévő távközlési szolgáltatók megtartották átlagosan 50 százalékos piaci részesedésüket, míg néhány domináns cég még növelni is tudta azt – például a spanyol Telefonica, 51,5 százalékról 57-re – és ugyanakkor stabil pénzügyi eredményekről számolt be. Ugyanebben az időszakban a befektetések üteme lassult.

Innocenzo Genna, az ECTA elnöke
a következőket mondta: –„A politikusoknak most, a gazdasági válság idején minden eddiginél jobban kell segíteniük a fogyasztókat és a cégeket az összes piaci szereplő befektetéseinek és innovációs tevékenységének serkentésével, a költségek csökkentésével és az üzleti hatékonyság javításával. Az éves értékelés eredményei folyamatosan azt mutatják, hogy a domináns távközlési cégekre vonatkozó szabályok enyhítése nem jó módszer a fenti célok elérésére.”

Genna kiemelte, hogy a távközlési piac új belépőinek különösen magas kockázattal kell szembesülniük a mai viszonyok között, és könnyen lehet, hogy csökken a törvényi szabályozás hatásossága, ha a nemzeti szabályozótestületek nem lépnek a verseny fenntartása érdekében. –„A már jelen lévő távközlési szolgáltatók sok országban – például Németországban és Olaszországban – azért lobbiznak, hogy növeljék a helyi hozzáférés költségeit a versenytársak felé. Az új belépők pedig azzal szembesülhetnek, hogy a meglévő befektetéseik zátonyra futhatnak, mivel a régebbi szereplők lezárják az ő hálózataikat befogadó helyi központokat. – Régebben általában azt láttuk, hogy a felmérés szerint a versenyképesség évről évre javult, de lehet, hogy ez most megváltozik.”

Genna így folytatta:  –„:A leghasznosabb, amit a telekommunikációs döntéshozók az európai haladásért tehetnek, ha biztosítják a piacot arról, hogy legfőbb célkitűzésük, hogy minden otthonhoz vezessen legalább egy üvegszálas távközlési ’szupersztráda’; amely megfelelően szabályozott abban az értelemben, hogy lehetővé teszi a korrekt megtérülést, de nem diszkriminál a régebbi szereplők javára. A politikai döntéshozóknak azt is biztosítaniuk kell, hogy az Európai Bizottság és a nemzeti szabályozótestületek szorosabban együttműködjenek, hogy a szavakat megfelelő tettek kövessék.”

Az éves felmérésben taglalt több mint 100 témakör között ilyesféle eltérések tapasztalhatók:
-    Egy telefonszám-tartomány [szolgáltatók közötti] átviteléhez szükséges idő 1 naptól (Németország és Írország) 45 napig (Lengyelország) tart.
-    A versenytárs számára egy domináns szolgáltató által a „helyi hurok” elérésére adott ár évente 100 eurótól (Hollandia) körülbelül 200 euróig (Írország) terjed, kétéves előfizetés esetén.
-    A mobiltelefonos „kisfelhasználók” számára kínált szolgáltatáskosár ára a svédországi 7 eurótól az Egyesült Királyságban érvényes 24 euróig változik.
-    Néhány távközlési felügyeleti szervnek nincs lehetősége a domináns cégek közvetlen megbüntetésére, míg mások akár a forgalom 10 százalékát is kitevő büntetéseket is kiszabhatnak.
-    Három nemzeti távközlési hatóságnak van lehetősége a meglévő szolgáltatók bizonyos szerkezeti vagy funkcionális elkülönítésére, de a jogkörük változó.