Patrick Walker, a Google tulajdonában lévő YouTube képviselője a BBC-nek nyilatkozva sajnálatosnak nevezte az esetet, hozzátéve, hogy a PRS a lépést megelőzően jelentősen meg kívánta növelni a klipekhez kapcsolódó jogdíjakat, amit ők elfogadhatatlannak tartanak. Steve Porter, a PRS feje viszont ennek éppen az ellenkezőjét állítja. Elmondása szerint a YouTube részéről azt közölték vele, azért hozták az intézkedést, mert a jelenleginél jóval lejjebb akarják szállítani a nekik fizetett jogdíjak mértékét, annak ellenére, hogy a szóban forgó videók nézettsége folyamatosan nő. Ráadásul a lépést minden előzetes figyelmeztetés nélkül, a tárgyalások kellős közepén tették, ami több, mint barátságtalan magatartás. Walker ezzel szemben azzal érvel, hogy éppen az álláspontok kibékíthetetlensége miatt döntöttek úgy, hogy nyomást gyakorolnak és a nyilvánosság előtt demonstrálják, mik lehetnek ennek a következményei.

Tény, hogy a Google türelmetlenségét indokolttá teszi az a körülmény, hogy végre szeretne pénzt látni a 2006-ban 1,65 milliárd dollárért felvásárolt YouTube-ból. Számunkra különösen érdekes lehet viszont az, ahogyan Walker a brit zenei szerzői jogi társaságot kritizálta, mondván, nem tisztázott számára, hogy a borsos díjakból végül mely szerzők és előadók milyen mértékben részesülnek. Szerinte ez olyan, mint ha üres CD-ket akarnának eladni a vásárlóknak anélkül, hogy tudomásukra hoznák a dalszerzők és előadók kilétét. Nos, gondolom elég aktuális a hír, hogy nálunk az Artisjus nyomására hamarosan jogdíjat kell majd fizetni az mp3 lejátszók és pendrive-ok után is. Azt pedig ugye tudjuk, hogy a CD lemezek után már régóta kell, tekintet nélkül arra, hogy milyen adatokat töltünk rájuk. Igaz persze, hogy cserében nálunk enyhébbek a másolással és letöltéssel kapcsolatos büntetőjogi szabályok, mint sok helyen tőlünk nyugatra, és az Artisjus sem perel be milliókra tisztes családanyákat vagy néhány dalt letöltő tizenéveseket, mint Amerikában a RIAA.