Évek óta hatalmas erővel tűrte súlyos betegségét. Régen várta a műtétet, de az sajnos nem hozott számára javulást. Később újabb műtéten esett át, amelyet szervezete nem viselt el. Lelkesedése, korát meghazudtoló innovativitása, embersége mindannyiunknak hiányozni fog. Temetése 2009. április 15-én 10.30 perckor lesz a Farkasréti temetőben.

Controlling Portál - Buda Szabolcs emlékére

"Semmi nem nehezebb, mint a végleges búcsú egy olyan embertől, akit ismertünk és szerettünk. Úgy érezzük, mintha az életnek egy személyes darabja távozna, amelyhez mélységesen ragaszkodunk. Amikor végleg elbúcsúzunk egy megbecsült embertől, megállunk, átgondoljuk, mit is jelentett számunkra, vajon sikerült-e megfelelnünk az ő elvárásainak. Mások halála arra késztet bennünket, hogy tudatosítsuk magunkban létezésünk végességét.

Néhány nappal halála előtti utolsó szerkesztőbizottsági ülésre éppen úgy jött, mint az azt megelőző 75 alkalommal. Soha nem késett el, mindig jó negyedórával korábban lépett be az IFUÁ-ba. Végigment a folyosón, és beköszönt azokba a szobákba, ahol ismerősei ültek. Arra is jutott ideje, hogy a kedves ismerősökkel – legyenek akár két generációval fiatalabb gyakornokok, akár korabeliek – pár szót beszélgessen. Egy kávé mellett futotta át a szaklapokat.

Ekkor is – mint mindig – előre elküldte az anyagát, hogy a bizottság többi tagja is időben átolvashassa. A vállalt penzumot mindig alaposan elvégezte, minden alkalomra ő hozta a leggondosabban előkészített jegyzeteket. A szakma szeretetétől áthatott szóbeli összefoglalóiból mindnyájan tanultunk. A fiatalabbak minden megbeszélésen összecsipegethettek ezekből néhány hasznos szakmai morzsát, szorgalma, szakmai alázata, igényessége pedig mindannyiunk számára példaértékű. Őszintén hitt a folyamatos tanulásban, a több irányú művelődésben, fejlődésben: életútjából saját maga is azokat a lépéseket tartotta legjelentősebbeknek, amelyek új irányokba vitték.

Csendes, kifinomult humora, szerénysége, embersége minden értekezletet kellemesebbé tett. Mindnyájan természetesnek vettük ezeket az ajándékokat, amelyeket minden találkozásra magával hozott.

Az utolsó szerkesztőbizottsági ülés végén, amikor elbúcsúztunk egymástól, tudtuk, hogy nehéz operációra készül. Soha nem tette, most sem panaszkodott, nem akart bennünket betegségének és szenvedésének részletezésével terhelni. Csak hangjából sejtettük a bajt, és mi – félreértve a helyzetet – azzal bátorítottuk, hogy a hírlevél következő száma alkalmából hamarosan úgyis találkozunk.

Szabolcs személyében gyászoljuk egy barátunk elvesztését.
Gyászoljuk a controlling szakma egyik úttörőjének elvesztését.
Gyászoljuk egy kedves és szeretetreméltó ember elvesztését."