Az EU nem támogatja az illegális letöltők internet-megvonását

Kiss Ádám Zoltán, 2009. május 7. 09:05

Újra kell tárgyalni az Európai Parlament (EP) és az európai uniós tagországok között a távközlési ágazat átalakításával foglalkozó, ambiciózus szabálycsomagot, miután az EP, az internethasználók jogait szolgáló biztosítékok hiányosságai miatt nem szavazta azt meg szerdai plenáris ülésén.

A reformok jóváhagyására így a júniusi választásokkal leköszönő jelenlegi uniós képviselőtestületnek már nem lesz módja, az egyeztető tárgyalásokra várhatóan ősszel kerül sor az új összeállítású parlamenttel. A távközlési csomag célja a verseny növelése, a fogyasztók jobb és olcsóbb kiszolgálása lenne. A reformot a jelenlegi összetételű Európai Bizottság és az Európai Parlament egyik legjelentősebb utolsó munkájaként tartották számon.

 A szerdai strasbourgi döntés némileg meglepetésnek számít azt követően, hogy az intézményközi egyeztetéseken néhány héttel ezelőtt már sikerült kompromisszumra jutni a témában. A képviselők - elsősorban liberális és zöld nyomásra - 407-171 arányban szavazták meg azt a módosítást, amely szükségesnek tartja a világhálót használók jogainak növelését. Mivel pedig ez azt jelentette, hogy a csomag egy elemét az EP elvetette, szükségessé vált a teljes kompromisszum újratárgyalása. A franciaországi újratárgyalási pozíciókat pedig erősen gyengítheti, hogy az Európai Parlament elsöprő többséggel meghozott határozatban ítélte el a ezt az elképzelést.

Először a francia nemzetgyűlésben jutott el a törvényalkotási szintig az az gondolat, hogy a jogellenes letöltőket kizárják a világhálóról. A törvényjavaslat ugyan éppen hogy megbukott, ám ellenzéke nem volt olyan erős, hogy ne kerüljön máris napirendre újratárgyalása. Az EU éppen ezért elérkezettnek látta az időt arra, hogy hivatalosan is állást foglaljon az ügyben. Az Európai Parlament elsöprő többséggel, 407 az 57 ellenében visszautasította ezt a fajta elképzelést. Ugyan ez nem törvény, vagy Bizottsági ajánlás, ám ez a szervezet készíti elő az Unió szabályzóit, mint például a roaming-díj csökkentést annak idején, így további nemzeti próbálkozások hatására gyorsan ajánlást is csinálhatnak a határozatból. A jogtulajdonosok önvédelmi elképzelésével az a legnagyobb probléma, hogy míg természetesen mindenki jogosnak ítéli meg kisesett bevételeik behajtását, az internet hozzáférés korlátozása európai alaplevet sért. Ez pedig nem más, mint a szabad kommunikáció joga, vagyis annak biztosítása, hogy mindenki a lehető legkönnyebben, legegyenlőbben, és lehetőleg a legolcsóbban, vagy ingyen juthasson hozzá információhoz. Ez a határokon átívelő elképzelés egyben közelebb is hozza egymáshoz az EU tagállamainak polgárait, segíti az integrációt, és igazán furcsa lenne egy tiltó intézkedés, miközben euró milliárdokat költenek arra, hogy  a legkisebb település is bekapcsolódjon a hálózatba. A nem kötelező erejű határozat tehát valószínűleg jó időre pontot tesz a francia elképzeléseknek, illetve megelőzi hasonló szellemű törvényjavaslatok benyújtását az Unió többi tagállamában.