CeBIT 2000

Vértes János, 2000. március 28. 13:30
Ha hárombetűnyi helyet kaptam volna a Business Online-ban, hogy foglaljam össze az idei CeBIT lényegét, akkor szépen leütném a tasztatúrán a W, az A és a P betűt, majd elégedetten hátradőlnék, mert sikerült nagyon pontosan fogalmazni... Ennyire még sohasem szólt egy dologról a világ legnagyobb informatikai seregszemléje, amely természetesen fennállásának harmincadik évfordulóján megint megdöntött minden rekordot.
A kiállítók száma most először lépte át a 7800-at, most először foglaltak el a kiállítók 400 ezer négyzetméternél nagyobb területet, s bár 750 ezer látogatót egyszer már - 1995-ben - fogadott a hannoveri vásárváros, utána éppen a városra nehezedő nyomás miatt csökkentették nyolcról hét napra a nyitvatartási időt, ezért szakították ki a CeBIT szívéből a CeBIT Home kiállítást - ám mindhiába... Mostanra az egy nappal rövidebb időszakban is sikerült háromnegyed millió embernek megmutatni az informatikai újdonságokat, mintegy előre elriasztva minden CeBIT-látogatót a júniusban kezdődő világkiállítástól, ugyanis a 133 ezres napi rekord még mindig csak a fele annak, amennyi vendéget a világkiállítás egy átlagos napjára várnak...

Na, de ne szakadjunk el tárgyunktól, maradjunk a WAPraforgóknál, hiszen ma már minden informatikai cég e felé az új technológia felé fordul, legyen bár telefonkészülék-gyártó, mobil- vagy internetszolgáltató, netán hardver- vagy szoftverfejlesztő... A jelenséget a "handyknél" a legkönnyebb tetten érni, ahogy itt, Németországban becézik az éttermek és színházi előadások rémeit... Nem is mobiltelefon-gyártó az, aki az idei CeBIT-en ne érezte volna kutya kötelességének, hogy bemutasson vagy fél tucat internet-hozzáférésre is alkalmas mobiltelefont.

Itthon egyelőre csak a Nokia 7110-es a sztár, pedig a Nokiának van néhány újabb WAP-telefonja, a Motorla pedig a Timeport mellett két-három másik WAP-lehetőséget is ajánl, sőt magát a Timeportot is több verzióban kínálja, egyet például kártyaolvasóval, direkt e-businesshez... (Vagy mondjunk most már mobil-, azaz m-businesst?)

Nem csak a mobiltelefon-gyártók és -szolgáltatók, hanem az internetszolgáltatók vagy a tenyérszámítógépek, személyi digitális asszisztensek kiállítói is e három betű jegyében rendezték meg bemutatójukat, de WAP-telefonokkal demonstrálta legújabb fejlesztéseit például az Attachmate is, amelynél egy klasszikus megrendelés-nyilvántartási rendszer keretében vált követhetővé minden részinformáció (épp hol tart a megrendelés teljesítése, úton van-e már az áru, stb.) egy mobiltelefonon keresztül.

Az Attachmate fejlesztésénél egyébként érdemes egy pillanatra megállnunk, ugyanis a WAP kezdetekor (te jó ég, már ennek a rendkívül friss technológiának is van olyan múltja, amelybe vissza kell révednünk...) mindenki azokat az alkalmazásokat kereste, amelyeknek lényegében a WAP-os információszolgáltatás a legfőbb outputja. Ilyen mondjuk az, ha megnézzük a telefonunkon, hogy hova érdemes moziba mennünk, ha információt kérünk részvényeink tőzsdei árfolyamáról, vagy belepillantunk levelezésünkbe... Az Attachmate-standon látott WapFrame azonban egy nagyvállalati rendszer mellett teszi lehetővé a hostadatok felhasználóbarát feldolgozását egy WAP-os mobiltelefonról. Vagyis a WAP input- és output-perifériaként bevonul a nagyvállalati adatfeldolgozó rendszerekbe, s lehetővé teszi az állandó és gyors hozzáférést a vállalati üzleti adatokhoz az irodán kívül dolgozó értékesítők és az üzleti úton lévő vezetők számára. A WAP-telefonról frissíthetik az üzleti adatokat, és új megrendeléseket küldhetnek gyorsan és könnyen a host alapú rendszerbe. Ez nagyban felgyorsítja az értékláncon belül az üzletvitelt.

A klasszikus adatfeldolgozás inputoldalán már évekkel ezelőtt megjelentek bizonyos egyszerű eszközök, az adatfelvétel számára a Psion és mások majd egy évtizede gyártják a hordozható adatgyűjtőket. Ám míg az adat mindig egyedi, vagyis egyszerre kis mennyiségben, jól körülhatárolhatóan van jelen, az adatok feldolgozásának eredményeképpen megszülető output részekre bontása, az információ szelektálása külön művészet, s ezzel mindmáig nem is igen foglalkoztak a számítástechnikusok. Elvégre mi baj származhat abból, ha egy címzett valamivel több információt kap, mint amennyire neki személy szerint szüksége lenne? Majd ránézésre kiemeli az őt érdeklő információt a tablóból, a jelentésből; az output - még ha szelektált is - soha nem bontható le olyan kis egységekre, mint az input...

Ahhoz, hogy az adatfeldolgozási folyamat másik végén is megjelenhessenek és elterjedhessenek az információmegjelenítő kézieszközök, nemcsak technológiai lehetőségre van szükség, hanem értelmes és átgondolt rendszerfejlesztésekre is, vagyis meg kell találni azokat a feldolgozásból kinyerhető információkat, amelyeket nem csupán lehet, de érdemes is egy mobiltelefonra kiküldeni. Amíg tehát a világ egyik fele (Nokia, Motorola, Siemens, Ericsson, Samsung, Panasonic, vagyis minden telefongyártó, illetve hozzájuk csatlakozva minden mobilszolgáltató) azon dolgozik, hogy a "lehet" kérdését megoldja, addig az Attachmate-től az IBM-en keresztül az Amazon.comig mindenki az "érdemes" mellé sorakoztatja az argumentumokat.

Egyre-másra gyűlnek azok az alkalmazások és azok a tartalmak, amelyek indokolttá teszik a WAP-eszközök elterjedését. Már nemcsak arról van szó, hogy megtudhatjuk, mikor indul a vonatunk, mik a legfrissebb hírek, milyen idő várható, hanem arról is, hogy a belső vállalati szoftverekbe ugyancsak beépülnek a WAP-interfészek, vagyis a folyamatok bárhonnan, bármikor vezérelhetővé válnak.

Mindezt a legnagyobb mobilszolgáltatók megfejelik még egy fogalommal: ne is WAP-ról, hanem MAP-ról, azaz Wireless Application Protocol helyett Multiple Access Portálról beszéljünk. Magyarán: teremtsük meg azokat az internet alapú nyílt információs rendszereket, amelyekhez bárhol, bármikor, bármivel hozzáférhet a felhasználó, függetlenül attól, hogy mobiltelefonnal, palmtoppal a kezében ül valamelyik pályaudvar várótermében, vagy irodai számítógépét, netán otthoni frizsiderét használja... Olyan világ jön, amelyben egyre kevésbé a technológia a fontos, sokkal inkább az, hogy a különféle technológiák révén, ám azoktól függetlenítve működjenek a mindent átfogó rendszerek...

Harminc éve a mainframekről, tizenöt éve a PC-kről szólt a CeBIT, öt-hat éve az egyre gyorsabb processzorokról, ezt követték a mobiltelefonok, majd az internet, most pedig az utóbbi kettő kombinációja három betűbe tömörítve... A technológia-központú, mi több, az egy adott technológia körül forgó informatika ideje azonban a századvéggel lejár. Félek, hogy egy-két év múlva már nehéz lenne hárombetűnyi cikkben beszámolni a CeBIT-ről...