Az új szabályozásnak megfelelően egy cég vagy szervezet még nem regisztrált nevét bárki más is lefoglalhatja magának. A szabályok szülőatyjának, az Internet Szolgáltatók Tanácsának (ISZT) az eredeti elképzelése az volt, hogy az igényeket februártól kezdődően egészen március 2-áig fogadja, ám nem ment miden gördülékenyen. No, de ne szaladjunk előre, hanem nézzük tovább az eredeti menetrendet. A tervezet szerint március 2-áig beérkező igényeket (függetlenül attól, hogy azok mikor kerültek a regisztrátorhoz) azonos eséllyel kívánták indítani a március 3-ai sorsoláson. Az itt felállított s közjegyző által hitelesített sorba rendezés eredménye szerint kellett volna megtörténnie az igények elbírálásának. Március 3-át követően pedig már minden kérelem "normálisan", vagyis érkezési sorrendben került volna elbírálásra. De mivel Magyarországon élünk, nem meglepő, hogy a szabályozás (pontosabban a jogalkotói akarat) és annak végrehajtása nem fedte teljes mértékben egymást.

Sorszám helyett lutri

Februárban valóban tömegesen érkeztek az igénylések a regisztrátorokhoz, de legalább annyian kivártak a határidő lejártáig, mivel nem kívántak tippeket adni versenytársaiknak közzétett domainötleteikkel. Az ISZT a március 2-án éjfélig hozzá beérkezett igények között rendezett sorsolást, azonban a regisztrátorokhoz ezenfelül még több ezer igénylés futott be a határidő lejárta előtt, amit kapacitás hiányában nem tudtak feldolgozni és továbbítani az ISZT felé.

Így egy csonka mezőny indulhatott a sorsoláson, hiszen mindazok kimaradtak, akik szolgáltatója nem adta be időben regisztrációs kérelmét. A szabályozás, illetve végrehajtás elégtelenségét jól alátámasztja az a bejelentés is, amely szerint a domainregisztráció liberalizálását követő héten lemondott tisztségéről Martos Balázs, az ISZT elnöke (a hivatalos közleményben Martos elmondta, hogy társadalmi munkában a liberalizáció következtében felgyűlt többletmunkát nem tudja elvállalni).

Az ISZT végül képtelenségnek tekintette a beérkezés sorrendjének megállapítását, s a március 3-ai kenósorsolás eredményétől tette függővé, hogy azoknál a domainneveknél, amelyekre március 2-áig egynél több igénylés jött be, mi a legyen a végső sorrend. Aki a sorsolással nyert, csak akkor kapja meg automatikusan a domaint, ha cégneve vagy védjegye erre egyértelműen feljogosítja, ellenkező esetben két hétig az esetleges "jogosultabbak" esélyt kapnak igényük jelzésére és a domain megszerzésére. Ráadásul ha valaki a szellemi tulajdon védelmét szolgáló előírásokba ütközik, például védjegyeztetett nevet regisztráltat, s az eredetivel (a jog által védettel) hasonló szolgáltatásba kezd, védjegybitorlásért, szaknyelven szólva akár "személyi szabadságát" is kockáztatja.

Zötyögve tehát, de beindult végre a "domainjavak" elosztása, így az új gazdasági erők aktivizálása is. A legtöbb domaint igénylők listáját, majd a kenószámok alapján kialakított sorrendet az internetszolgáltatásban eddig nem túlzottan ismert személyek és cégek vezették, de akadtak a listán ismert nevek is. A statisztikákkal most nem untatnánk a kedves olvasót, mindenesetre tény, hogy hazánkban is egyre többen jövedelmező üzletágat sejtettek meg a lehetőségben, hisz a nemzetközi trendek ugyancsak jelzik: már több tízmillió dolláros piacról van szó. Míg 1998-ban a Compaq "csupán" 3,3 millió dollárt adott az altavista.comért, addig tavaly a business.com már 7,5 millió dollárjába került az eCompanies nevű cégnek.