Az SD kártyák lényege, akárcsak a kihalófélben levő, beszédesebb nevű Compact Flash kártyák esetében a flash memória, többnyire egyetlen chip, kivezetésekkel ellátva. Ez a chip egy igen masszív, epoxi gyantába öntött egység, így automatikusan rázkódás elleni és légmentes védelemmel rendelkezik. A sós víz azonban a nyomással kombinálva aligha mondható ideálisnak, még egy ilyen ellenálló szerkezet számára sem, mégis a jelek szerint több mint egy évig képes kibírni egy átlagos SD kártya az ilyen mostoha körülményeket. A történet meglehetősen kalandos, egy Benito Estevez nevű spanyol halász kifogott egy kamerát a tengerből. A hálójába akadt gépből a memóriát kivéve, az egység tökéletesen működött. Ennél meglepőbb, hogy a tulajdonosokat is sikerült meg találni. Bár a kártyán csupán öt felvétel volt látható, szerencsés módon egyikőjük a Queen Elizabeth 2 óceánjárót ábrázolta a Queen Marry 2 fedélzetéről fotózva egy női alakkal az előtérben. A két hajó közül a Queen Elizabeth 2 az utolsó útján haladt együtt a Queen Marry 2-vel Southampton és New York között, így meg lehetett állapítani, hogy mikor és hol készülhettek a képek, mielőtt a fényképezőgép a tengerbe esett. Ebből az is kiszámítható volt, hogy az SD kártya több mint egy évig bírta a tengervíz nyomását, valamint a só maró hatását, ami a rivális mini merevlemezek esetében elképzelhetetlen lenne.