Az exabyte-ot (exabájt) nagyságrendileg úgy képzelhetjük el, hogy az 1-es után tizennyolc darab nullát írunk. Martin Hilbert kutatásvezető, a Dél-Kaliforniai Egyetem munkatársa szerint ha ezt a digitális adatmennyiséget CD-n tárolnák, akkor a lemezekből rakott oszlop elérne a Holdig - már ha le nem dőlne előbb.

A számítás azon alapult, hogy 1986 és 2007 között miként növekedett a digitális információk tárolókapacitása. Ennek alapján a kutatók úgy számolták, hogy 2007-ben 1,9 zettabyte (1 zettabyte 1024 exabyte) információ ment át sugárzott formában, például televízión és GPS-en. Ez akkora mennyiség, mintha a bolygó minden egyes lakója naponta elolvasott volna 174 napilapot.

Az emberek egymás között 2007 folyamán 65 exabyte digitális információt osztottak meg olyan kétirányú kommunikációs rendszerek segítségével, mint a mobiltelefonok. Ez megfelel annak, mintha minden egyes ember naponta hat újság tartalmát osztaná meg másokkal. 1986-ban ez még csupán két és fél oldalnak megfelelő információ volt, a növekedés kétszázszoros.

Az analógból digitálisba átfordulás, azaz a digitális korszak kezdete a kutatók szerint a 2002-es év. Ez volt az az év, amikor a világon a digitális tárolókapacitás meghaladta az addig felhalmozott teljes analóg információmennyiséget. 2002 óta emlékezetünk csaknem 94 százaléka digitális formában őrződik meg.

A számítógépekben tárolt adatok mennyisége 2007 óta is folyamatosan növekszik, Hilbert becslése szerint 18 havonta megduplázódik. Összességében a mobiltelefonoknak, televíziós csatornáknak és az internetnek köszönhetően ötször több információ jut el hozzánk naponta, mint 1986-ban.