A Max Planck társaság büntetőjoggal foglalkozó kutatóintézetének (MPICC) csaknem 80 oldalas elemzése szerint nincsen közvetlen, egyértelmű összefüggés a telekommunikáció során keletkezett személyes kapcsolati adatok és a bűncselekmények felderítési aránya között. Az igazságügyi tárca, amelynek felkérésére a tanulmány készült, a saját álláspontja igazolását látja e megállapításban.

    A belügyminisztérium viszont azokat a megjegyzéseket emelte ki a pénteken publikált elemzésből, amelyek szerint a vizsgálat eredménye csupán "pillanatfelvétel", nincs megbízható statisztikai adatbázis és hiányoznak a rendszeres vizsgálatok is ahhoz, hogy általános érvényű megállapításokra lehessen jutni. A tárca továbbá hangoztatta, hogy csak az adatok rögzítése és tárolása révén lehet azonosítani bűnözőket, akik élnek a távközlés adta lehetőségekkel, a jelenlegi szabályozási körülmények között viszont az esetek többségében sikertelen az erre irányuló próbálkozás, mert mire a hatóságok a szolgáltatókhoz fordulnak, az adatokat már régen törölték.

    A csaknem két éve tartó vita egy alkotmánybírósági döntéssel kezdődött. A karlsruhei testület 2010 márciusában hatályon kívül helyzete a vonatkozó törvényt, amely felhatalmazta a hatóságokat az e-mail- és telefonforgalomból, valamint az internethasználatból származó adatok gyűjtésére, valamint tárolására hat hónapig. Az adatokat bűnüldözési célokra, valamint veszélyhelyzet elhárítása érdekében hívhatták le.

    A törvény ellen több mint 35 ezer állampolgár nyújtott be keresetet az alkotmánybírósághoz, amely végül arra hivatkozva minősítette alkotmányellenesnek a 2008-ban elfogadott törvényt, hogy ellenkezik a távközlési titokhoz fűződő joggal.

    Új törvényt azóta nem sikerült alkotni. A liberális FDP irányítása alatt álló igazságügyi minisztérium azt javasolja, hogy a vonatkozó adatokat csak konkrét gyanú esetén tárolják, a CDU/CSU pártszövetség szerint ennél szigorúbb szabályozásra van szükség.

    Az ügy elhúzódásával Németország kötelességszegési eljárást kockáztat, mivel a vita hátráltatja a vonatkozó uniós irányelv átültetését a nemzeti jogba. Ugyanakkor a korábbi német szabályozáshoz hasonlóan az adatok hat hónapig tartó tárolását előíró brüsszeli irányelvet nem csak Berlin nem vette át, Svédország például kifejezetten tudatosan, elvi megfontolásból tagadta meg a direktíva átültetését, amiért évi 15 millió euró büntetést fizet. A stockholmi vezetés a bírságot "a szabadság ára" megnevezéssel illeti.