Az elmúlt évtizedek változatos történelmének szinte minden jelentős kelet-európai és magyarországi vezetője felbukkan a memoárban, s a feljegyzések az intimitásokról is árulkodnak. A rendszerváltás előtt szinte semmit sem tudtunk a hajdani szocialista országok vezetői találkozóinak valóságos légköréről, a párt-klisék mögé rejtett résztvevők személyes viselkedéséről, stílusáról. Ebben a könyvben képet kapunk erről is.

Előkerülnek nem várt momentumok is: az utóbbi 20-30 év politikai vezetőinek, a tv- és sajtóhírek főszereplőinek zártkörű társaságban megnyilvánuló viselkedés-formái, kapcsolattartási gesztusai. A szerző élvezetes stílusának köszönhetően néhány tőmondattal, kilépéssel a szigorú etikettből máris előttünk áll az ember, akit csak szónoklatokból, közéleti megnyilvánulásokból ismertünk. A felvázolt kép Janus-arcú: gyökeresen más személyt látunk a nyilvánosság előtt, és mást a protokollt elhagyó egyéniség modora vagy éppen modortalansága szerint.

Naplót kap kézbe az olvasó, a mindennapok részletes mozaikjait. Ezért szinte napról napra követhetjük a volt varsói – egyben Minszkben is akkreditált – nagykövet programját. Az ember azt hinné, ez monoton, álmosító lehet. Éppen ellenkezőleg. Talán azért, mert látszólag rutinszerűen peregnek az események, és úgy tűnik, az államközi forgatókönyvek rendezte körforgásban minden változatlan, ám mégis van egy alaptéma, amely folyamatosan ott lüktet: annak az izgalma, hogy miképp látnak bennünket, magyarokat, más nemzetek vezetői, művészei, irodalmárai és politikai ügyeskedői is. Ez megunhatatlan.

Ormos Mária történész professzor, akadémikus ezt írja a könyv bevezetőjében:
„Mennyiben szubjektív mégis ez az írás? Abban, hogy Hárs Gábor egyetlen ponton és egyetlen szereplő esetében sem rejti véka alá saját véleményét. A jegyzetekhez, dokumentumokhoz gyakran tartoznak értelmezések, és a partnereket szerzőnk mindig jellemzi saját szemszögéből. E beállítások nem párthoz vagy intézményhez igazodnak, nem a szerint osztódnak, hogy ki hová, mely áramlathoz vagy intézményhez tartozik (tartozott), hanem egyéni érdemek, érdemnek tekintett emberi tulajdonságok szerint keletkeznek. E véleményekkel valaki egyetérthet, de vitathatja is. Lehet azonos nézeten, de akár az ellenkezőjén is. A dolgozat nagy érdeme azonban, hogy az egykori szöveg (feljegyzés, irat, közlemény, stb.) jól elkülönül a véleménytől, és így a munka meghatározó, legnagyobb részének ismeretanyaga még annak az olvasónak is a kezében marad, aki a kommentárokat tekintve – mondjuk – semmiben sem ért egyet Hárs Gáborral.

A két kötetből álló naplót a Publio adta ki, a mű megvásárolható elektronikus és nyomtatott változatban is a kiadó könyváruházában. (konyvaruhaz.info)

http://konyvaruhaz.info/products-page/hars-gabor/tortenelem-kozelnezetbol-a-nagykovet-naploja-1-2/