A csoport szerint a legkiterjedtebb cenzúra a világhálón a "nemzeti internet" létrehozását tervező Iránban van, a feketelista második helyén pedig a "nagy tűzfalat" üzemeltető Kína áll.
    Az ONI - amely a Torontói Egyetem, a Harvard Egyetem és az ottawai SecDev csoport közös kutatási projektje - négy szempontból vizsgálta, hogy a világ országai milyen mértékben szűrik az online tartalmakat: a politikai (a kormányt és intézkedéseit kritizáló), társadalmi (a lakosság többsége által sértőnek tekintett), biztonsági (fegyveres konfliktusokról szóló) tartalmak szűrését, valamint egyes internetes kommunikációs eszközök tiltását kutatták.
    Magyarországon egyik kategóriában sincs bizonyíték arra, hogy a hatóságok akadályoznák a tartalmakhoz való hozzáférést. Az amerikai kontinens és Európa országai - Fehéroroszország és Törökország kivételével - szintén nem szűrik az internetet, viszont a Közel-Kelet és Ázsia számos államára jellemző a világháló cenzúrázása. A szűrés nemcsak az autoriter rezsimekre jellemző, a demokratikus Indiában és Thaiföldön is van online cenzúra.

    Ronald Deibert, az ONI vezető kutatója szerint a cenzúrázott tartalmak köre egyre tágabb, a korábban elsősorban nyugati cégek belső hálózatain alkalmazott szűrési technológiák piaca pedig egyre bővül, s a megrendelők ma már elsősorban kormányok. "Kutatásunk számos - nagyrészt Szilícium-völgyi - céget azonosított, amelyek termékeket és szolgáltatásokat nyújtottak emberi jogokat sértő rezsimeknek" - mondta.
    Deibert arra is felhívta a figyelmet, hogy a kormányok egyre innovatívabb praktikákat vetnek be a számukra nem tetsző tartalmak tiltására. Az "új generációs szűrés" keretein belül a terjedelmes tiltólisták helyett célzott megfigyelést alkalmaznak, míg az állandó szűrés helyett csak akkor tesznek elérhetetlenné egyes honlapokat, amikor az azokon található információk éppen értékesek - például választások előtt és alatt.