Látni és láttatni - Mobiltelefonnal a kézben ma már szinte bárkiből lehet riporter (1. rész)

MTI Sajtóadatbank, 2012. április 19. 12:29

Az interneten nyomon követhető élő közvetítések ma már mindennapos jelenségnek számítanak szerte a világban. A tüntetéseket megörökítő amatőr mobiltelefonos felvételeknek megvannak a maguk előnyei, és persze hátrányai is. Megdöbbentő és az emlékezetből kitörölhetetlen pillanatokat képesek felvillantani az egész világnak: olyan eseményeket, amelyeket a nagyközönség talán csak finomított változatban láthatott volna a televíziós híradásokban. Ezek a felvételek tömegeket képesek mozgósítani, továbbtüzelve a felkelések táptalajául szolgáló társadalmi elégedetlenséget. Az ilyen típusú képanyagok azonban könnyen kétélű fegyverré válhatnak: a hatóságok ugyanis - a megfelelő óvintézkedések hiányában - könnyen azonosíthatják a készülékek tulajdonosait, akikkel értelemszerűen ugyanúgy bánnak majd, mint a tilosban járó újságírókkal.

Szíriában jó ideje nem látják szívesen az újságírókat, különösen azokat, akik televíziós felszereléssel megpakolva próbálnak bejutni az országba. A Damaszkusz külvárosában zajló napi tüntetésekről azonban mégis élő közvetítések kerültek fel idén januárban a 2007 márciusa óta létező Ustream nevű portálra: a felvételeket a helyiek készítették és töltötték fel az oldalra mobiltelefonjaik segítségével.
 
Amikor a líbiai rezsim kitiltotta a külföldi riportereket az országból a tavalyi felkelés kezdetekor, egy Mohammed Nabusz nevű üzletember a szintén saját készítésű videók megosztására specializálódott Livestream nevű oldalon tette közzé a helyszínen készített felvételeit. Jó ideig ezek voltak a Líbiával kapcsolatos televíziós híradások egyedüli képanyagforrásai. Nabuszt később megölték felvételkészítés közben. A Bambuser nevű videomegosztó portálra tavaly több mint százezer, a Közel-Keletről és Afrikából származó közvetítést töltöttek fel. 
    
"Egzotikus" technológiák 
    
A The Economist brit hírmagazin összeállítása szerint a technológia révén ma már szinte bárkiből lehet operatőr, illetve nemzetközi tudósító, aki rendelkezik megfelelő mobiltelefonnal és internetkapcsolattal. Mindez persze alaposan felforgatja a hírgyűjtés folyamatát is. A 2009-es iráni választási csalások miatti tüntetések során - a legmodernebb technológiákkal is "jó barátságban" lévő - Access Now nevű emberjogi szervezetnek olyan felvételek kerültek a birtokába, amelyek megörökítették az utcára vonult több ezres tömeget.
 
Ezzel szemben a nem hivatalos forrásoktól ódzkodó CNN a kormány által jóváhagyott felvételeket használta híradásaiban, amelyek így jóval jelentéktelenebbnek tüntették fel a megmozdulásokat. Ma már a hírcsatorna iReport nevű internetes oldalán a nézők által készített képeket is közzéteszik a hálózat saját anyagaival együtt, és más csatornák is egyre gyakrabban használják fel híradásaikban az amatőröktől származó felvételeket.
 
A mobiltelefonnál jóval "egzotikusabb" technológiák is nagy népszerűségnek örvendenek. A modellhelikopterekhez hasonló, mindössze néhány száz dollárba kerülő távirányítású készülékekkel kiváló légi felvételeket lehet készíteni, amelyekhez egykor még méregdrága "valódi" helikopterekre volt szükség. Az amerikai Occupy-tüntetések szervezői például ilyen kamerákkal térképezték fel a megmozdulások helyszínére kiérkező rendőrök sorfalának gyenge pontjait.
 
Az ilyen típusú felvételek azonban nem csupán a híradások számára szolgálnak értékes képanyagforrásként. Az önégető Mohammed Bouazizi tunéziai temetéséről készített képsorok hatására felerősödő társadalmi elégedetlenség végül Zín el-Ábidín ben Ali elnök lemondásához vezetett 2011 januárjában. (Az 1984-es születésű Bouazizi mozgóárusként dolgozott Tunéziában. A fiatalembert egy helyszíni szemle alkalmával súlyosan bántalmazták a helyi hatóságok. A férfi 2010 decemberében - belefáradva a megaláztatásba és a kilátástalanságba - felgyújtotta magát.) 
 
Számos felvételt tettek közzé az interneten az egyiptomi tüntetésekről is. A szíriai hatóságokat azonban még az ütlegeléseket és rendőri razziákat megörökítő felvételek sem tartották vissza attól, hogy több ezer ember életét oltsák ki a tavaly tavasszal kezdődött tüntetések során. 
 
A felvétel ereje a kivételességben rejlik 
 
A kántáló tömegeket megörökítő elmosódó és szaggatott felvételek - amelyek az amatőrök által készített anyagok legnagyobb hányadát alkotják - mindazonáltal hamar "unalmassá" válnak. Ahhoz, hogy egy felvétel igazán átütő erejű legyen, mindenképpen valami megdöbbentő, emlékezetbe vésődő és ritka pillanatot kell megragadnia: a tüntetők hősiességét, a hatalom igazságtalanságának a megnyilvánulását - vagy egyszerre mindkettőt. Ilyen képsorokat persze csak nehezen és ritkán lehet lencsevégre kapni. A kamera jelenléte pedig - legyen az akár mobiltelefon - óvatosabbá teszi magukat az elkövetőket is.
 
A B'tselem elnevezésű izraeli emberjogi szervezet már jó pár évvel ezelőtt szétosztott kamerákat a megszállt területeken élő palesztinok között. Az általuk készített felvételek hatására az izraeli hadsereg alkalmanként kivizsgálja a saját katonáinak állítólagos túlkapásait. A palesztin földműveseket megtámadó izraeli telepesekről készített felvételek azonban arra bátorították az utóbbiakat, hogy inkább éjszakánként fosztogassák a gazdálkodók olajbogyóligeteit. (folyt.)