Szőkefalvi-Nagy Béla, a 20. századi magyar matematika nagy alakja 100 éve született

MTI Sajtóadatbank, 2013. július 30. 09:57

Szőkefalvi-Nagy Béla, a huszadik századi magyar matematika egyik legnagyobb alakja volt - méltatta Pálfy Péter Pál akadémikus, az MTA Rényi Alfréd Kutatóintézetének igazgatója a száz éve született pályatársát az MTI-nek.

Pálfy Péter Pál kiemelte, Szőkefalvi-Nagy Béla kutatásai a matematika számos területét ölelték fel, de tudományos tevékenységének súlypontja a funkcionálanalízis, az algebra, az analízis és a geometria módszereit ötvöző átfogó elmélet, amelynek iskoláját Riesz Frigyes (1880-1956) teremtette meg Szegeden.

 

 

"A huszadik századi matematika egyik legfontosabb ágát, a funkcionálanalízist művelte, döntő szerepet játszott a modern fizika, a kvantummechanika matematikai leírásához nélkülözhetetlen elmélet alapjainak kidolgozásában" - fogalmazott az akadémikus.
 

1952-ben látott napvilágot a funkcionálanalízis alapműve, a Riesz Firgyes és Szőkefalvi-Nagy Béla által írt "Lecons d'analyse fonctionnelle" monográfia, amely hat nyelvre fordítottak le.
 

Szőkefalvi-Nagy Béla 1913. július 29-én született Kolozsváron, a szülővárosából Szegedre telepített Ferenc József Tudományegyetemen 1936-ban szerzett matematika-fizika szakos tanári diplomát. Egész tudományos pályafutása alma máteréhez kötődik, amelynek több mint hat évtizeden át volt meghatározó személyisége. A matematikust 1948-ban nevezték ki tanszékvezető egyetemi tanárrá, 1951-1952, valamint 1963-1966 között az egyetem természettudományi karának dékánja volt. 1964-ben a New York-i Columbia Egyetem vendégprofesszora volt, 1970-ben, 1982-ben és 1986-ban a bloomingtoni Indiana Egyetemen tanított.
 

Kiemelkedő tudományos tevékenységét itthon és külföldön egyaránt elismerték: fiatalon, mindössze 32 évesen választotta Szőkefalvi-Nagy Bélát 1945-ben levelező tagjává a Magyar Tudományos Akadémia, tizenegy évvel később, 1956-ban a világhírű matematikus pedig elnyerte az MTA rendes tagságát. Tiszteleti tagjává választotta 1973-ban az Ír, majd 1976-ban a Finn Tudományos Akadémia, a Drezdai Műszaki Egyetem (1965), a Turkui Egyetem (1970), a Bordeaux-i Egyetem (1987) és a József Attila Tudományegyetem (1988) Honoris Causa doktorává fogadta. Érdemeit 1950-ben és 1953-ban Kossuth-díjjal, 1978-ban Állami Díjjal ismerték el, 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki. A tudós 1998-ban hunyt el.
 

Pálfy Péter Pál elmondta, hogy Szőkefalvi-Nagy Béla volt a leghosszabb ideig a főszerkesztője a nemzetközi szakmai életben is rangot kivívó Acta Scientiarum Mathematicarum folyóiratnak, amelyet Haar Alfréd (1885-1933) és Riesz Frigyes indított útjára 1922-ben, a Kolozsvári Egyetem Szegedre való költözése után. 1946 és 1982 között állt a szerkesztőbizottság élén, utána pedig haláláig a folyóirat tiszteletbeli főszerkesztője volt.
 

"Áldozatos tevékenységének köszönhetően az Acta Scientiarum Mathematicarum megőrizte helyét a világ vezető matematikai folyóiratai között" - hangsúlyozta az MTA Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetének igazgatója.
 

"Szőkefalvi-Nagy Béla által teremtett tudományos iskola tovább él Szegeden, amelynek jeles képviselői Kérchy László tanszékvezető egyetemi tanár és Szabó László docens" - hangsúlyozta Pálfy Péter Pál, aki emlékeztetett arra, hogy a Magyar Tudományos Akadémia és a Szegedi Tudományegyetem a közelmúltban a centenárium tiszteletére nagyszabású konferenciát szervezett, amelyen a világ minden tájáról érkezett pályatársak tisztelegtek Szőkefalvi-Nagy Béla emléke előtt.