Lezárult a parlamenti munka első szakasza

E-szignó és hírközlési törvény

Kerekes Pál, 2001. április 13. 17:21
Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának első három napját a számítástechnika uralta. Az információs társadalom jogi kereteinek megteremtésén fáradozó képviselők elé került az elektronikus aláírás bevezetéséről szóló szabályozás, valamint az egységes hírközlési törvény. Az előterjesztéseket - a témagazda Miniszterelnöki Hivatal nevében - Stumpf István miniszter tárta a honatyák elé.
Mi jellemezte a pártok álláspontját? A vélemények megismeréséhez kevés csak a plenáris ülésen elhangzottakat felidézni. Az illetékes bizottságban lezajlott vita bemutatása is szükséges ahhoz, hogy - ha nem is teljes képet, de - körvonalaiban reális összegzést kapjunk a nézetekről. Ennek megfelelően elsőként az Informatikai és Távközlési Bizottság tanácskozását mutatjuk be, majd az új elemet tartalmazó parlamenti felszólalásokat ismertetjük.

Elektronikus aláírás

Sík Zoltán kormánybiztos vezette fel az e-szignó törvényjavaslatot, s ennek során kifejtette, hogy év végéig kell az Európai Unió normáihoz igazítani az elektronikus aláírásról szóló rendelkezéseket. Az elektronikusan hitelesített kézjegyet a már ma is széles körben elterjedt bankkártyákhoz hasonlította, gyors karriert jósolva az új digitális megoldásnak.

A Fidesz vezérszónoka, Márton Attila leszögezte, hogy nem technikai törvényről van szó. Céljuk az volt, hogy technológiailag független jogi kereteket biztosítsanak az új gazdaság által formált körülményekhez. Szerinte elsősorban a pénzvilágban, a kereskedelemben és a közbeszerzések területén fogják rövid időn belül rutinszerűen használni az elektronikus azonosítást.

Szabó Zoltán (MSZP) kifejtette, hogy a törvénytervezetben nem azzal van a baj, ami benne van, hanem azzal, ami nincs benne. A politikus azt hiányolta, hogy az előterjesztők nem határoztak meg egy időpontot, amikortól kötelező elfogadni az e-kézjegyet. Úgy gondolja, a kormányzati hivatalok, a nagy önkormányzatok részére meg lehetne szabni a kötelező elfogadás határidejét, és ez serkentőleg hatna az üzleti szférára is.

Magyar Bálint (SZDSZ) felvetette, hogy a törvényjavaslat nem fogalmaz elég egyértelműen, úgy tűnik számára, hogy csak a magánszemélyek elektronikus kézjegyével foglalkozik, és kihagyja a vállalkozásokat, amelyek ez e-pecsétet kívánják majd használni irataikon.

A parlamenti vezérszónoklatok nagyrészt a bizottsági érveket ismételték. Kivételként Mécs Imre felszólalásában a bizalom megteremtését tartotta a legfontosabbnak, ezért javasolta, hogy az elektronikus aláírás kifejezést hagyják el a továbbiakban, és az EU-országokhoz hasonlóan inkább digitális közhitelességről beszéljünk. A szakmája szerint is informatikus képviselőnek az a véleménye, hogy az aláírás fogalmához sok hagyományos elvárást kapcsolnak, így célravezetőbb lenne kikerülni ezt a szóhasználatot.

Rogán Antal vitazárójában elmondta: a leendő törvény megszüntet egy bizonytalanságot, és bevezet egy bizonyosságot, a digitális kézjegyet. Úgy gondolja, a törvényt el kell fogadni, bizton tudva, hogy a terület gyors fejlődése okán úgyis rövidesen felmerül a változtatás kényszere.

Hírközlési törvény

Az előterjesztő kormánybiztos felhívta a figyelmet a közeledő távközlési liberalizációra. Az új időkre készülve a törvényjavaslat céljait a következőkben adta meg: elérhető ár a fogyasztók részére, az egyetemes szolgáltatás biztosítása, a befektetői szándékok felkeltése és a biztos törvényi háttér megteremtése.

A bizottság elnöke emlékeztetett arra, hogy a szektorban érdekeltek üzleti tevékenységét jelenleg nem a piac szabályozza. A törvény célja éppen az, hogy átlátható jogi hátteret és a fogyasztók érdekeit szolgáló versenyfeltételeket alakítsanak ki. Úgy gondolja, legalább három alapvetésnek kell megfelelnie a szabályozásnak: a már kiépült infrastruktúrák védelme, az új piacra lépők segítése, valamint a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megakadályozása.

Hangsúlyozta, hogy az előfizetői hurok kötelező rendelkezésre bocsátása mellett a legfontosabb az internethez való hozzáférés biztosítása, ezen belül meg kell oldani a díjátengedés és a díjmegosztás problematikáját.

Molnár Gyula (MSZP), a bizottság alelnöke egyetértett abban az előterjesztőkkel, hogy kiemelten fontos törvényjavaslatról van szó, hiszen a telekommunikáció húzóágazattá vált a modern társadalmakban, tehát nálunk is. A képviselő kérdése a következő volt: minőségibb és főként olcsóbb szolgáltatáshoz jutnak-e a fogyasztók a törvény nyomán? A válasza egyértelmű nem, s egyben leszögezte: a törvény célja szerinte egyértelműen a piac újrafelosztása, és e mögött a kormány politikai ígérgetési kurzusát véli fölsejleni. Fejtegetéseit azzal zárta, hogy felvázolt egy szemléletes ellentétpárt: szerinte ugyanis az a kérdés, hogy szolgáltatási vagy infrastrukturális versenyt akarunk-e, azaz kinek biztosítunk preferenciákat, a szolgáltatásban operáló vagy a költséges technikai háttér felállításában és üzemeltetésében érdekelt cégeknek. Amíg ez a kérdés nem dől el, nem támogatják az előterjesztést, és általános vitára való bocsátását sem szavazzák meg, hiszen ezzel egyebet sem tennének, mint biankó csekket töltenének ki a kormánynak, szabad folyást engedve az ellenőrizetlen lobbizásnak.

Szalay Annamária (Fidesz) szintén egy kérdéssel kezdte hozzászólását: szükség van-e egyáltalán szabályozásra? Természetesen tudja, hogy a szabályozás elkerülhetetlen, de úgy találta, hogy a sok-sok vitán, amelyen részt vett, csak a piac egyik szereplője (a szolgáltató) volt jelen, de sohasem találkozott magával a fogyasztóval vagy annak szervezeteivel. Ezt azért tartja különösnek, mert a törvénytervezet is állandóan a fogyasztó érdekeinek mindenek felettiségét sulykolja, csak éppen nem világos, kik jelenítik meg a fogyasztók szempontjait.

Márton Attila véleménye szerint összességében a tervezett törvény nem diszkriminatív, inkább differenciált a piaci szereplőket tekintve. Ez is aláhúzza, hogy keresni kell a kompromisszumokat, mert olyan sokszínű a telematika világa, ebből következően olyan sok jogos érdek van jelen egymás mellett, hogy a tökéletes szabályozás igénye nem más, mint illúzió.

Rogán Antal zárszavában elismételte: a törvény célja a szabályozott piac megteremtése, összhangban a fogyasztói érdekek hatékony képviseletével. Úgy ítéli meg, a hírközlési törvényjavaslat egy szakmai előterjesztés, és csak szakmai vitát érdemes folytatni a témáról, mellőzve a politikai indulatokat.

A parlament plenáris ülésén Magyar Bálint kifejtette: hibás az a koncepció, amely szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok térítésmentesen vehetik igénybe a hálózatokat, ha megfelelő felhatalmazásokkal rendelkeznek. A képviselő úgy gondolja, ez a szabályozás az érintett szervezeteket túlbuzgóságra, megfontolás nélküli titkosszolgálati megfigyelésre ösztönzi.

A telefonszámok "hordozhatóságának" elérését is szorgalmazta a törvényjavaslat kapcsán a volt miniszter: leszögezte, hogy a telefonszám ma már személyi vagyontárgy, egyben marketingérték, tehát jogszabályi védelme nagyon is indokolt.

Sok hiányzó

A tartalmas, az erő- és véleményvonalakat karakterisztikusan kimutató bizottsági viták után meglepőnek tűnt, hogy a felszólalások üres széksorok előtt zajlottak, de maga a miniszteri expozé is. Igaz, a parlamenti patkó csak szavazáskor telik meg, és ezt ma már elfogadja a politikai illemtan is; bár a tárgyalt szakterület elkötelezettjei mindig reménykednek, talán ők lesznek a kivételek. Nem így történt, az informatika sem lett pozitív precedens.

A kölcsönös várakozások ellenére tehát az "e-hangulat" még nem érintette meg a képviselőházat. Egyébként Rogán Antal, az informatikai bizottság elnöke is elégedetlen a munkastílussal, ennek hangot is adott, mert - mint tapasztalta - bizottságát csak írásos anyagokkal keresték meg, egyetlen külső elektronikus dokumentumot sem regisztráltak az irodánál.

A száraz tényeknél maradva: a törvényjavaslatokat benyújtották, lezajlott az általános vita. Az ellenzéki pártok mindegyike, a kormányoldali szereplők közül pedig az MDF nyújtott be módosító javaslatokat. Az indítványok megtárgyalására és a végleges szavazásra az elektronikus aláírás esetében még az első félévben sor kerül, míg a szakértők úgy vélik, a hírközlési törvény csak az esztendő végére lehet voksolásra kész állapotban, éppen a Matáv-koncesszió lejárta előtti napokban.

Kulcsszavak: jog e-signo hírközlés

Kövess minket a Facebookon!

Cikkgyűjtő

További fontos híreink

Itt a világ első, Swarovski kristályba ágyazott autós kijelzője

2024. április 10. 14:55

A csevegőprogramokat vizsgálta az NMHH

2024. április 2. 13:14

Megvannak az IAB 2023-as Legjobb szakdolgozat pályázatának nyertesei

2024. március 25. 15:50

A 2024-es év fordulópont lehet az IT munkaerőpiacon?

2024. március 20. 10:09