Prim Hírek

Indiában rohamosan nő a mobiltelefon-tulajdonosok száma, minden hónapban hatmillió új mobil-előfizető csatlakozik, és 2007 végére az indiaiak ötödének lesz mobilkészüléke. 2008 végére várhatóan India lakosságának már kétharmada fog mobilhálózat által lefedett területen élni. Az új "mobilpolgárok" jelentős része szegényebb és vidéki területeken él, ahol fejletlen az infrastruktúra és ritkák a szolgáltatások, magas az analfabétizmus mértéke, és kevesen használnak számítógépet, internetet. A tanulmány azt vizsgálta, hogy az újonnan megszerzett mobilitás hogyan hidalhatja át a városi és a vidéki területek közti egyre növekvő gazdasági és társadalmi digitális szakadékot.

A Nokia vállalati kapcsolatokért és felelősségvállalásért felelős ügyvezető alelnöke, Veli Sundback elmondta: "Indiában elképesztő ütemben növekszik a mobiltelefon-tulajdonosok száma. Az újonnan felfedezett mobilitás egyértelműen jelentős mértékben hozzájárulhat a társadalmi-gazdasági fejlődéshez, mi pedig átérezzük a fejlődés kulcsszereplőjeként viselt felelősségünket. A tanulmány több éves munkán alapul, amelyet a Nokia az Indiához hasonló fejlődő piacokon végzett azzal a céllal, hogy megértsük, hogyan válthatjuk valóra a technológiához és annak előnyeihez való egyetemes hozzáférésre vonatkozó célkitűzéseinket."

Dr. Aditya Dev Sood, a tanulmány szerzője arra hívta fel a figyelmet, hogy a mobiltelefonok új felhasználói közül sokan bevételeik növekedését tapasztalták. Az eredményeket a mobilkommunikáció által elért teljesítménynövekedéssel magyarázta. "Ugyan a mobiltelefonokat többnyire csupán a kommunikáció eszközének tekintjük, igazából olyan új és elengedhetetlen infrastruktúraként kellene azokat kezelnünk, amelyek számos egyéb szolgáltatási ágazatot átalakítanak majd a világ vidéki területein" - jelentette ki.

A tanulmány hét olyan szolgáltatási ágazatot nevez meg, amelyek a vidéki területeken a mobilkommunikáció elterjedésével alakulhatnak át:

ˇ    Közlekedés: A kisvállalkozások számára világszerte komoly problémát jelent megtalálni az áruk és szolgáltatások piacra juttatásának költséghatékony, megbízható és biztonságos módját. Tömegközlekedés India falvainak 45 százalékában nem áll rendelkezésre, ugyanakkor az indiai háztartások csupán 1 százaléka rendelkezik gépjárművel. A mobilkommunikációt a falvakban az autók közös használatának megszervezésére, a szolgáltatás kialakítására, a tömegközlekedési szolgáltatásokkal kapcsolatos valós idejű tájékoztatásra és az utasok igényeinek megfelelő megállók kialakítására lehetne használni.
ˇ    Mikrokereskedelem: A vidéki területek kisvállalkozóinak gyakran nagy távolságokat kell utazniuk ahhoz, hogy elérjék a piacot vagy termékeik forgalmazásának egyéb színterét, emellett nem tudnak előre egyeztetni a vásárlókkal és a többi árussal. A mobiltelefonok használata jelentősen átalakíthatja a vidéki eladók és kisvállalkozók előtt álló logisztikai feladatot, hiszen mobil-alapú rendelési rendszert alakíthatnak ki, fogadhatják a szállítási megrendeléseket, illetve megbízhatóbb és előre leszervezett ügymenet szerint tarthatják a kapcsolatot ügyfeleikkel és partnereikkel.
ˇ    Pénzügy: A mobiltelefonokat a vidéki területeken már most is pénzügyi tranzakciós eszközként használják, hiszen a telefonálási időért cserébe árut vagy szolgáltatást fogadnak el. A tanulmány ösztönzi a mobilszolgáltatók és a pénzügyi szolgáltatásokat biztosító intézmények együttműködését annak érdekében, hogy új pénzügyi szolgáltatásokat vezessenek be, és hogy kidolgozzák, hogyan juthatnának pénzhez az emberek a fenti ötlet révén.
ˇ    Egészségügy: Az új mobilszolgáltatások jobb kapcsolatot biztosíthatnak a vidéki területek számára, és segítségükkel hálózatok hozhatók létre az egészségügyi információk és tanácsok megosztására.
ˇ    Közigazgatás: A közszolgáltatásokkal kapcsolatos információkhoz számos vidéki csak nagy nehézségek árán juthat hozzá. A vidéki közösségeknek a mobiltelefonok - szövegen, adaton és hangon alapuló böngészési technológiájukkal - új csatornát jelentenek a kormányzati információk és szolgáltatások eléréséhez.
ˇ    Oktatás: A tanulmány egy sor olyan oktatási szolgáltatást is megvizsgál, amelyeket mobiltelefonokon keresztül lehetne biztosítani a távoli falvakban és közösségekben élő gyerekek számára, főként ott, ahol nem áll rendelkezésre személyi számítógép vagy internetkapcsolat. A mobiltelefonok a gyerekek közötti, oktatást vagy közös tanulást szolgáló kapcsolat megteremtésének alapvető eszközei lehetnének. Ez a lehetőség különösen fontos a nomád életmódot folytató közösségekben és a természeti katasztrófa miatt vagy egyéb okokból kitelepítettek átmeneti tartózkodási helyein.
ˇ    Infotainment: Ugyan a tömegek szórakoztatására szakosodott iparág már jól ismeri a mobilmédiában rejlő lehetőségeket, a helyi szintű és a felhasználók között továbbított tartalmak létrehozása és terjesztése is kiaknázatlan terület még. Ez a szegmens új kulturális és gazdasági lehetőséget kínál a vidéki közösségek számára.

A kutatás India három vidéki területének - Uttar Pradesh állam Badaun települése, Maharashtra állam Satara települése és Karnataka állam Chittradurga települése -, valamint Bangalore városban élő közösségeinek részletes néprajzi feltérképezésén és megfigyelésén alapul. A kutatók kisvállalkozások tulajdonosaival, gazdálkodókkal, lakástulajdonosokkal beszélgetve próbálták megérteni, hogy a mobilkommunikáció hogyan változtatta meg az emberek mindennapjait, és hogyan emelhetné tovább életszínvonalukat.

A tanulmány arra ösztönzi a nemzeti kormányokat, a nemzetközi testületeket, a mobilipart valamint a civil szervezeteket, hogy működjenek együtt e szolgáltatások támogatásában, és fokozzák a mobilkommunikációhoz való hozzáférést és annak használatát a vidéki közösségekben. A jelentésben megfogalmazott ajánlások között az alábbiak szerepelnek:

ˇ    A helyi önkormányzatoknak és az állami szerveknek integrálniuk kell távközlést szabályzó, adóügyi és vidékfejlesztési politikáikat, és az egész országban hatékonyabban kell ösztönözniük és támogatniuk a mobilszolgáltatásokat.
ˇ    A mobiliparágnak meg kell értenie a mobilkapcsolat vidéki közösségekre kifejtett társadalmi hatását, és a kapcsolatot elérhetővé kell tenniük a közösségek számára. Ez nem csupán alacsonyabb árakat és a telefon birtoklásának alacsonyabb költségeit jelenti. A fejlődés érdekében nyújtott valódi segítségről csak akkor beszélhetünk, ha elterjednek az életkörülményekhez igazodó alkalmazások és szolgáltatások. Számos ilyen szolgáltatást a legalsóbb szinteken találnak majd ki, és a mobiliparág számára fontos, hogy a valódi fejlődés érdekében meghallgassa ezeket az ötleteket.
ˇ    A civil szervezeteknek az állami hatóságokkal együttműködve fontos szerepet kell játszaniuk a vidéki közösségek igényeinek meghatározásában, és közösen kell kidolgozniuk a különböző szociális és jóléti szolgáltatások új rendszereit. Ehhez sokkal szorosabban együtt kell működniük a mobiliparággal, mivel csak így érthetik meg és próbálhatják ki a technológiában rejlő lehetőségeket.