"Humans do it better"

Internetcsinálók - sorozat a Brassói Lapokban

Gergely Tamás, 2000. szeptember 17. 22:24
Pókember sorozatunk nem eredeti, hiszen annak idején már mi is folytattuk azt, amit a Matávnet Netheads vagy Cekkerfejek néven megkezdett. Hasonló sorozatok léteznek a nagyvilágban is, az egyiket Gergely Tamás szerkeszti, aki Internetcsinálók felcímmel indított sorozatot a Brassói Lapokban azzal az ambícióval, hogy Csíkszeredától a Szilikon-völgyig megszólaltat több "pókembert", "cekkerfejt".
Cikkei természetesen fellelhetők a weben is, a sorozat bevezető portréját a www.geocities.com/istjan/aktualis.htm oldalról emeltük le, mivel úgy éreztük, hogy az erdélyi internetezés a magyar Internet Kalauzban mégiscsak megér egy misét, és ezzel a sorozat későbbi elemeire is fel tudjuk hívni olvasóink figyelmét.

Az internet már ilyen: ülünk a vonal egyik végén (Stockholmban, Csíkszeredán, Mexikóvárosban) magányosan, ül valaki a másik végén (Montrealban, Gyergyószentmiklóson, Oslóban) ugyancsak magányosan, lehet, ők ketten soha nem látták, nem is fogják látni egymást. Az információ a fontos sok esetben, nem is a személy, aki az információt szolgáltatja; most mégis megkérdem: ki vagy te, "dszekely", ahogy az elektromos postaládám téged számon tart, vagyis civil neveden: Székely Dénes? Hol van számodra a vonal vége?

- Csíkszeredán, pontosabban a Polgármesteri Hivatal informatikai osztályán, immár nyolcadik éve. Velem jött létre ez az osztály, gyakorlatilag én hoztam létre, évek óta harmadik gyermekemként pátyolgatom, immár osztályvezetői minőségben.

- Mi az a hihetetlen gazdagságú elektromos világ, amelyet többedmagaddal létrehoztatok, s amely kissé személytelenül a "dmoz" névre hallgat? Mit jelent a szó? Ki az a nagyszámú volontőr, s mi a célja?

- Egy pár fanatikus ötletét karolta fel az internet-nagyhatalomnak számító amerikai Netscape Communications Corporation, és adott anyagi támogatást a gondolat valóra váltásához. Az alapötlet pofonegyszerű és nagyon szimpatikus: meg kell valósítani egy olyan címtárat, amelyet nem gépek, programok hoznak létre és tartnak karban, mint például a legismertebbeket, a Yahoot, az AltaVistát, hanem emberek, önkéntes munkában. A jelszó: Humans do it better! - vagyis: Az emberek jobban csinálják! A projekt hivatalos neve Open Directory Project, talán Nyílt Címtár Tervnek lehetne magyarítani, innen a dmoz.org cím is, a Directory Mozilla rövidítéséből. Mozilla egy kedves kis hüllő, egy zöld gyík, a Netscape fejlesztőinek kabalája, mondhatnám védjegye. A közreműködők mind magamfajta önkéntesek, ki-ki a saját érdeklődési területéhez kapcsolódó részeit építi a címtárnak. A csapatot talán egy önkéntesekből álló demokratikus hadseregnek nevezhetném, még akkor is, ha nehéz egy demokráciára épülő hadsereget elképzelni. Meglehetősen szigorú szabályok határozzák meg az egyébként tág kereteket, állandó minőségi ellenőrzés mellett folyik az igen rapszodikus tempóban haladó munka. Mindenki akkor és annyit dolgozik, amikor és amennyi ideje van. Nincs megkötés, nincs norma, csak nemes versengés, elhivatottság és más efféle, napjainkban nem túl divatos dolgok. Ellenszolgáltatás a szó anyagi értelmében nincs, egyedüli megfogható, anyagi jutalom, amit ezért kaptam - és amire mellékesen büszke vagyok -, egy országjelzésekhez hasonló, "dmoz" feliratú matrica, amely azóta is a rozoga Daciám hátulján, most már a RO jelzés mellett díszeleg, hirdetve, hogy egyebek között a dmoz-köztársaság büszke polgára is vagyok. Hogy mit akarnak eme polgárok? Egy emberibb sarkot elgépiesedett világunkban. Egy biztos, értékes, ellenőrzött, minőségi, emberek által, szó szerint kézzel válogatott, szemelgetett információforrást mindenkinek, akinek hozzánk hasonló az érdeklődési területe.

- Mi ebben a te részed?

- Én a kezdetektől fogva két területen tevékenykedem, a Határon túli magyarok / Hungarians Abroad címszavakat szerkesztem, gyűjtögetem több-kevesebb sikerrel. Időközben a másik hobbimnak, a jégkorongnak is adóztam, felvállalva az angol nyelvterületen kívüli, jégkorong témájú honlapok felkutatását, rendszerezését is. Folyamatosan keresek hozzám hasonló embereket, akik segíthetnének munkámban, inkább kevesebb, mint több sikerrel.

- Hogyan dolgozol a "dmoz" számára? Mikor, mennyit?

- Nehéz kérdés. Többnyire internetes "bóklászásaim" közben fedezek fel helyeket, amelyeket érdemes felvenni a címtárba, néha célirányosan keresek ilyen helyeket, de legalább heti rendszerességgel felkeresem Mozillát, hogy az időközben mások által ajánlott címeket ellenőrizzem, elhelyezzem a címtárban, ajánljam más szerkesztőknek, vagy kirostáljam, kiszűrjem az időközben elavult címeket, megszűnt oldalakat. Néha napokig nincs rá időm, máskor, uborkaszezonban órákat is rá tudok szánni.

- Mi az, ami különösen érdekes a munkádban? Van pár jó sztorid? Valóban magányos az, aki egyedül üldögél a végeken?

- A felfedezés öröme. Legutóbb például olyasmit találtam, amire nem számítottam: egy Olaszországban létrejött csángó baráti társaság honlapját (noborders.interfree.it). Érdekessége a honlapnak és az egész társaságnak, hogy olyanok hozták létre, akiknek semmi családi kapcsolatuk sincs a magyarsággal, újsághírek alapján figyeltek fel a csángók problémáira, és határozták el, hogy tenni is fognak érdekükben. Egyáltalán nem magányos munka, annak ellenére, hogy legközvetlenebb munkatársaimmal - "grin"-nel, a magyar "főfelelőssel", a Magyarország/Hungary katalógusok létrehozójával, és "sheDragon"-nal, a "minőségi ellenőrömmel" talán soha nem találkozom, de régi ismerősökként váltunk üzeneteket néhanapján. Na meg rengeteg levél fut be, jószerint azoktól, akiket felvettem a címtárba, de azoktól is, akik sikerrel használják, és külön öröm számomra, hogy többnyire elismerő levelek. Egyik-másikból komoly "virtuális barátságok" fejlődtek ki, de van rá példa, hogy egy amerikai szerveren található igen érdekes hely, az Élő Erdély gazdájáról akkor derült ki, hogy alig százlépésnyire lakik tőlem, amikor értesítettem, hogy a honlapja szerintem kiérdemelte a "cool site" (talán "vagány honlapnak" fordíthatnám) legmagasabb elismerést a kategóriájában. Azóta ez már nemcsak virtuális barátság...

- Valóban köztársaság az, amit ti csináltok ott, a világhálón, mint azt beharangoztátok, és amint azt a címben is kiemeltük?

- Igen, végül is az. A szabályok szigorúak, de a demokráciára jellemző módon olyanok, hogy azokat a többség önkéntelenül is betartja. Én például soha sem éreztem, hogy bármilyen módon is (ésszerűtlen) korlátok közé lennék szorítva. Persze van egy hierarchia, a rendnek ez elmaradhatatlan kelléke, de a "szamárlétrán" valós, mérhető teljesítményed alapján bármilyen magasra vagy mélyre eljuthatsz. Létezik egy belső fórum, ahol mindenki elmondja a véleményét, fontosabb kérdésekben mindig "népszavazás" van, hát mit mondjak, ez szerintem pillanatnyilag az internet virtuális világának egyik legnagyobb, de mindenképpen a legjobban szervezett demokratikus köztársasága.

- A web, a világháló melyik köztársaságáról beszélünk? Még mindig az elsőről? Hol áll az internetezés ma a világon?

- Hát nem az első, habár sokan vannak itt az első időkből, a pionírkorszakból, a sajnos már elmúlt nonprofit vagy a lelkes profikból álló virtuális ősközösségi társadalom, a becsületkódexek, a kölcsönös segítségadás korából. Azóta sok minden megváltozott, nem mindig előnyére, de még mindig van valami az "első telepesek" világából. Talán azt mondhatnám, hogy ennek egyfajta reneszánsza a Linux körül kifejlődött mozgalom mellett a "dmoz.org" köztársaságának pillanatnyilag 27 580 tagból álló polgársága. Manapság az internet a nagyvilágban a mindennapok kommunikációs csatornájává kezdett átalakulni, itt, a végeken talán még kitapintható e kezdetek hangulata, de elsősorban csak idő és pénz kérdése, mikor tűnik el a globalizált világfalu forgatagában.

- Hol áll ma az internetezés Erdélyben? Más szóval: milyen az internet-Erdély? Az is köztársaság?

- Hát amolyan végvári köztársaság, talán. Még kevesek kiváltsága az internetezés, még kevesebbeké a honlapszerkesztés. Amolyan "lézengő ritterek" módjára kóborlunk a világhálón egypáran - többnyire ismerjük is egymást - azok közül, akiknek egy kicsit többet jelent az internet, mint hír- és információforrást. Ez a maroknyi csapat arra törekszik, hogy ne csak kapjon, de adjon is valamit a nagyvilágnak: hírt, információt magunkról, Erdély sajátos világáról.

- Megváltozik-e, s ha igen, hogyan az erdélyi társadalom, ha webköztársasága eléri a mai nyugat-európai szintet? Mikor lesz az?

- Az előbb már érintettem a témát: igen, változik. Sokan és egyre többen vannak, akik információs szupersztrádának tekintik a webet, útminőségben használják az internetet. Ez is egy út a nagyvilágba, a globalizáció felé, vannak árnyoldalai, viharzónái, de napos, szélvédett sarkai is. Például én személyesen hiszek abban, hogy itt- és megmaradásunk egyik eszköze is lehet. Mégpedig egyik hatékony, modern eszköze. És vagyunk egypáran, akik külön-külön vagy együttesen teszünk, tenni próbálunk ennek érdekében. Van egy-két pont, ahol ezek a törekvések kezdtek kikristályosodni, az egyik ilyen a teleházmozgalom, amelynek legszebb példáját Tordaszentlászlón leltem fel, de ilyen az Élő Erdély (www.hhrf.org/erdely) is. És remélem, hogy szerény eszközeimmel, a dmoz.org-on - és nemcsak ott - végzett munkámmal én is hozzá tudok járulni ehhez.

- Mik a "dmoz" tervei? Mik a saját terveid a közeljövőben?

- A közvetlen cél az interneten fellelhető információnak legalább 1%-át - nem elírás, a reprezentatív, minőségi egy százalékát - átfogni. A napokban fontos fordulópontot, mérföldkövet érünk el, a kétmilliomodik honlap is bekerül a címtárba. Ehhez képest az én pár százcímes teljesítményem elhanyagolható kis rész. Én lennék a legboldogabb, ha több ezer honlapot vehetnék fel, mondjuk az elkövetkező évben. Személy szerint folytatni kívánom eddigi kulimunkámat, pillanatnyilag több mint ezer HTML-oldal, több mint húsz honlap "elkövetése", pár száz katalogizált cím, hat vitafórum (többek között a "Hazatérés" és a "Kiáltó szó") moderálása s még egy pár hasonló internetes "tett" írható a terhemre, remélem, lesz erőm és időm a lista bővítésére. Legnagyobb bánatom, hogy a főállásban keresett pénzem nem elég a tisztességes megélhetéshez, kénytelen vagyok maszekolni, és ez is ettől a munkától veszi el az időt, az energiát. Ugyanis a fentebbi "priuszban" szereplő, néha igencsak komoly ismereteket, felkészültséget igénylő munkám kevesebb mint 5%-át fizették meg, többnyire messze áron alul. Nem is volna baj, azt hiszem, a fentiekből kiderült, nem az anyagiakért csinálom, de élni is kell valamiből, és nekem - még - nem adatott meg, hogy megéljek a hobbiként végzett munkámból.

Kulcsszavak: =pókember

Kövess minket a Facebookon!

Cikkgyűjtő

További fontos híreink

Idén is keresik az év fiatal vezetőjét!

2019. október 22. 13:26

Újabb mérföldkő a hazai digitális oktatásban

2019. október 10. 18:44

Ma 20 éves a Wi-Fi

2019. szeptember 30. 11:26

Az ABB a világ legkorszerűbb robotikai gyárát építi Sanghajban

2019. szeptember 23. 09:37
online sportfogadás