Prim Hírek

Ám ezt sok vállalat továbbra sem tudja megvalósítani számukra. A munkáltatók sokkal inkább hagyatkoznak arra a képzetre, hogy a vállalat neve kellő vonzerővel bír a munkaerőpiacon és hajlamosak megragadni a régi munkáltatói módszereknél, amelyek utolsó rangon kezelik a munkavállalókat.

Erre válaszul egyfajta tömörülés indult meg azon cégek körül, amelyek prioritásként kezelik a humán erőforrást és a munkavállalói elköteleződést, mások pedig inkább alkalmi munkákat vagy másodállást vállalva próbálnak kontrollt szerezni a karrierjük fölött.

Következésképp a HR-nek hatalmas kihívást fog jelenteni, hogy támogassa a szervezeteket, hogy megszerezzék, megtartsák és egyben inspirálják is a legjobb dolgozókat. 2018-ban az alábbi öt trend fogja leginkább befolyásolni a HR-t. A vállalkozások jövőjét pedig gyökeresen megváltoztathatja az ezekre adott válaszuk.

1. Már nemcsak a dolgozói elköteleződésről szól

Az elmúlt öt évben a HR leggyakoribb hívószava a dolgozói elkötelezettség volt. Ám miközben néhány vállalat valóban elkezdett lépéseket tenni a munkaerő-megtartás érdekében és újragondolta a munkahelyi kultúrájának mibenlétét, igazi előrelépés keveseknél történt. A teljesítménymutatók világszerte stagnálnak, ami azt jelzi, még bőven van mit tenni.

A legtöbb vállalat továbbra is külön-külön az egyes munkavállalókra fókuszál, miközben az elkötelezettség valójában csak egy eleme az általános munkahelyi közérzetnek. Ugyanolyan fontos lenne hangsúlyt fektetni olyan szempontokra, mint a csapatdinamika vagy a szervezet érzelmi légköre.

A következő évben a HR-nek abban kell segítenie a vezetőket, hogy azok komplett képet kapjanak a dolgozóikról és olyan munkahelyi légkört biztosítsanak számukra, ahol kiteljesedhetnek és értékesnek érzik majd magukat. A HR feladata lesz továbbá, hogy szellemileg és érzelmileg is támogató munkahelyi légkört építsen ki, ami egyben elősegíti a legjobb teljesítményt is.

2.  A magabiztos jelölt nem feltétlen kompetens is

A szakemberhiány továbbra sem csökken, a vállalatok még mindig „éheznek” a képzett munkaerőre. Egyszóval itt az ideje újragondolni a toborzási stratégiákat. Ennek első lépéseként azt, hogy a vállalatunk milyen forrásokból próbál jelölteket találni. Ugyanis ez gyakran rejthet magában olyan elfogultságokat, előítéleteket, amiket lehet, hogy nem is tudatosan követünk, de mindenképp ajánlott feltárni és kiiktatni a toborzási stratégiánkból.

Sokszor már a kiválasztási folyamat is teljesen hibás elvek mentén zajlik és gyakran a nagyobb önbizalommal rendelkező jelöltet veszik fel a kompetensebb helyett. Egy könyvelőt például teljesen értelmetlen az előadói vagy interjúzási képességei alapján megítélni, miután egy jellemzően önállóan végzett munkakört tölt be.

A HR szakértők egyre inkább kezdik felismerni a toborzási folyamatok „töréspontjait” és egyre nagyobb adathalmazokat használnak a döntéshozatal során. Ennek köszönhetően új toborzási stratégiákat, új megközelítéseket tudnak majd kidolgozni, amelyekkel a valóban megfelelő jelöleteket tudják megtalálni.

3. Gépi kontra humán erőforrás

A vállalatoknak fel kell készülniük, hogy az automatizáció egyre nagyobb ütemben alakítja át a munka világát. A technológia ugyanakkor nemcsak a vállalatokat segíti üzleti céljaik elérésében, hanem a munkavállalók fejlődését is előmozdítja. Ahogy a dolgozóknak a tárgyalótermekben, úgy a HR szakembereknek is meghatározó szerepük lesz a humán és gépi erőforrások kihasználásának balanszírozásában.

A szoftveres megoldások és a robotika növekvő számban veszik át a repetitív jellegű feladatokat, ezzel teret engedve az embereknek, hogy inkább a kreatív agyi munkát végezhessenek. Például az autógyárak automatizálták a gyártósoraikat és ezzel lehetővé tették, hogy a munkavállalóik inkább az önvezető járművek elektronikájának fejlesztésével foglalkozhassanak.

Mindezek mellett az erkölcsnek is hangsúlyosabb szerep jut: a vállalatok értékeit jól tükrözi az, ahogyan az új technológiákat alkalmazzák, és nemcsak azért automatizálnak folyamatokat, mert megtehetik.

4. Alkalmazkodás az alkalmi munkásokhoz

A megbízásos, alkalmi munkák és a másodállások egyre elterjedtebbé válnak. Minél kevésé kötött a munkaerő, annál fontosabb a vállalatok számára, hogy a főbb folyamataik megfelelően támogassák az ilyen szintű agilitást. A nagyobb fokú rugalmasság persze nagyobb terhelést is jelent a HR rendszereknek és nagyobb esélyt arra, hogy szétcsússzanak a kezünkben a dolgok. A mai napig gyakran előfordul például, hogy alvállalkozók 13 hetes megbízásai hónapokig állnak a bérszámfejtésen.

A támogató HR rendszereknek tehát dinamikusabban és integráltan kéne működniük. Az alvállalkozók menedzselése hatással van a HR-től kezdve a bérszámfejtésen, kiadásokon át a pénzügy és beszerzés területére is. És még sorolhatnánk ennek jelentőségét, ám a lényeg, hogy a begyepesedett HR rendszerek nem lesznek képesek tartani a tempót.

5. A jutalmazás kifizetődik

A fizetés mindig is meghatározó tényező lesz, de egy bizonyos szinten túl a munkavállalók kisebb értéket tulajdonítanak a pénzbeli jutalmazásnak, mint a munkában szerzett élményeknek. Vagyis a fair fizetés érzelmi és szellemi kiteljesedéssel párosul.

A fejvadászok úgy gondolják, hogy egy szervezet jutalmazási politikája annak értékrendjét is tükrözi. Együttműködően akarnak dolgozni, motivált dolgozókkal és inspiráló vezetőkkel akarják körülvenni magukat, illetve érezni akarják, hogy a vállalat személyesen is érdekelt az ő jólétükben. Mindezen szempontok közvetlen hatással vannak a hatékonyságra és a teljesítményre.

Míg a fizetés pusztán egy tranzakció, a jutalmazás különböző megfoghatatlan formái folyamatos gondozást és a dolgozók egyéni igényeihez való alkalmazkodást várnak el. Ez pedig mindig is a HR asztala volt, ám a legjobb munkaerő megtalálása és megtartása még sosem volt ennél kritikusabb, mint most.

A különféle kulturális és technológiai változások megvalósításához az üzleti vezetők és menedzserek összefogására lesz szüksége a vállalatoknak, miközben a HR csapatoknak az ő haladásuk elősegítésében lesz fontos szerepük. A folyamatosan növekvő adatállományokra támaszkodva a HR szakértők rengeteg értékes információhoz juthatnak a munkavállalókról, ezzel a tudással pedig elősegíthetik, hogy a szervezetek olyan új programokat és vezetői megközelítéseket dolgozzanak ki, amelyek az emberi erőforrást helyezik előtérbe. Így 2018 „a munkavállalók éve” lehet.