Prim Hírek

Acél Anna tizenegy esztendővel ezelőtt kezdett el televíziózni, 1992-ben a Nap-keltében indult a karrierje, amit rádióbemondóként eltöltött évek előztek meg a Magyar Rádiónál. 1994-ben már az MTV híradójának hírolvasójaként láthatták őt a magyar tévénézők, és nagyon rövid idő alatt megszerették. Azután jött 2003, és a köztelevíziónál elindított belső reformok következtében eltűnt a képernyőről. Eddig tart a történetnek az a része, amellyel sokunk eddig is tisztában volt. Azt viszont feltételezhetően már jóval kevesebben tudják, hogy Acél Anna, bár most nem „képernyős", továbbra is az MTV munkatársa, jelenleg ő a tévé tavasszal újjáalakított Nyelvi és Képernyős Bizottságának elnöke, aki folyamatosan figyelemmel kíséri – mostantól már az internet segítségével – azt is, hogy milyen kritikák, cikkek jelennek meg a tévé bemondóiról, műsorvezetőiről, már ami a helyes vagy helytelen nyelvhasználatot illeti. Mint azt az -nek elmesélte, új munkája és egy sajnálatos egészségügyi probléma – tudniillik törött lábbal feküdt otthon – arra késztette, hogy kövesse családja példáját, és végre ő is kipróbálja az internetet.

Férje, az ismert író, Szilágyi Andor és egyetemista lánya szinte az internet magyarországi megjelenésétől kezdve használja a világháló adta lehetőségeket. Amikor Acél Anna eltört lába miatt pilisi házába bezárva némiképp elszigetelve érezte magát a külvilágtól, és nem jutott hozzá a televíziós munkája révén korábban naponta rázúduló hírmennyiséghez, hirtelen rákapott a net használatára:

„Megtapasztalhattam, hogy ha eltelik egy nap, és nem jutok hozzá a legfrissebb hírekhez, nagyon rossz érzés lesz úrrá rajtam: olyan, mintha kimaradtam volna a világ történéseiből. Bár annyira nem vagyok információéhes, mint Betlen János kollégám, aki annak idején mindig fülhallgatóval járt, és hallgatta a legfrissebb híreket, azért én is elég hírfüggő vagyok. Általában mindig megnézem a reggeli hírműsorokat, s folyamatosan pásztázok a Nap-kelte, a Duna Tv híradója, az ATV műsora és a Tv2 összefoglalója között. Azután a városba menet is folyamatosan két rádiót hallgatok egyszerre, váltogatok a Klub rádió és az Inforádió között, majd napközben valahol hozzájutok egy friss napilaphoz, amelybe természetesen szintén belelapozok, hátha találok benne olyasmit, amiről még nem hallottam, vagy esetleg egy érdekes publicisztikát. Végül este is törekszem arra, hogy megnézzem a különböző csatornák híradóit, de mostanában már nehezen megy, mert egyre későbbre kerülnek ezek a blokkok."

Lánya fél óra alatt kiképezte őt a szörfözés tudományára, ami nagyon könnyen ment, majd törött láb ide vagy oda, máris elindult szörfözni – persze csak virtuálisan, a neten, ahol mindig megtalálta a legfrissebb híreket anélkül, hogy ki kellett volna mozdulnia otthonról. A családi kiképzés alkalmával felírt magának négy-öt fontos internetcímet, például az Origóét, a Népszabadság Online-ét, a Magyar Nemzet Online-ét és a Magyar Hírlap Online-ét, s ezután ezeket az oldalakat kezdte el rendszeresen nézni. A női weboldalak különösen nem vonzzák, bár ismeri az Origo Női Lapozó című rovatát, ahol néha talál érdekességeket. Manapság pedig olykor-olykor már kikapcsolódásra is használja az internetet, például megnézi a saját horoszkópját. Munkája révén mostantól többet fogja használni a világhálót: épp beszélgetésünk napján kapta meg irodájában azt a számítógépet internetkapcsolattal, amelynek segítségével ezentúl várhatóan gyakrabban lesz a hálón.

„Az irodába érkezve az egyik első dolgom az lesz, amikor odaülök majd a gép elé, hogy megkeresem a weben azokat a cikkeket, amelyek a tihanyi médiakonferenciáról, a Media Hungaryről jelentek meg. Így hamarabb olvashatom a konferencián történteket, mint azok, akik csak a holnapi nyomtatott sajtóból juthatnak hozzá ezekhez az információkhoz."

Férje, Szilágyi Andor készülő filmjeihez gyakorta gyűjt be információkat a világhálóról: például legutóbb egy forgatókönyv kapcsán szüksége volt néhány adatra az orosz történelemből, amihez pillanatok alatt hozzájutott. Lányuk életében is teljesen hétköznapi a háló használata: a fiatal hölgy az interneten keresztül jelentkezik az egyetemi vizsgákra, vagy keres információkat tanulmányaihoz, mindennapjaihoz.Érdekes lehet, mit gondol Acél Anna a tévé Nyelvi és Képernyős Bizottságának elnökeként az internetes média nyelvezetéről:

„Nekem tetszik! Fiatalos, friss nyelv ez, amely néha kicsit talán szlenges, de öszszességében teljesen elfogadható. Kissé modoros, mint minden szleng, ám máskor meg nagyon eredeti stílusú, és ez meglehetősen szimpatikus benne. Összességében az a véleményem, hogy változatosabb a nyelve, mint egy újságé."

És vajon jogosak-e azok a félelmek, hogy az internet kiszorítja a televíziót, hogy idővel a tévé nézettségének rovására mehet a net?

„Ismerve az emberi alaptermészetet, egy olyan technikai eszközre, amely előtt semmit sem kell csinálni, csak ülni és nézni, még mindig nagyon nagy az igény. Tény, hogy ma a legkényelmesebb dolog a tévé, hiszen nem kell hozzá megtanulni semmit, csak be kell kapcsolni. Ugyanakkor azt is gondolom, hogy másra való a televízió, és másra az internet, azaz nem hiszem, hogy konkurenciát jelentenének egymásnak. Még akkor sem, ha azt vesszük, hogy mindkettőből híreket, információkat is lehet nyerni. Más az élőszó, és más az olvasás egy képernyőről, ami talán kicsit strapásabb, de van, amiben viszont sokkal jobb a net. Például arra kitűnő, hogy olyan tartalmakhoz, elektronikus könyvtárakhoz, információkhoz férhessünk hozzá, amelyekhez máskülönben nem tudnánk, vagy csak nagyon körülményesen. Az is igaz ugyanakkor, hogy az internet használatához először ki kell alakulnia egyfajta szellemi igénynek. Hogy a kevésbé iskolázottak is hétköznapi dolognak tekintsék a világháló használatát. Másrészt arra is akad példa, hogy két különböző médiafajta kiválóan kiegészíti egymást. Például egy ideje a Magyar Rádió hírműsorainak végén elmondják, hogy a hallgatók további hírekhez juthatnak hozzá a radio.hu internetes portálról, és fordítva is igaz: a portál a rádió hallgatására készteti az embereket."

Előfordul, hogy a közszolgálati tévé híradója internetes hírforrásra építi föl egy-egy tudósítását...

„Tavaly októberben láttam ilyet legutóbb, és akkor úgy tűnt, hogy az MTV híradója ebből a szempontból nagyon le van maradva. Bár az internet ott van a tévé épületében, a hírműsor elsősorban mégis inkább hírügynökségi anyagokra, illetve külföldi hírcserebankok és vidéki tudósítók információira épít. Ennek a pontos okát nem tudom, de feltehetőleg nem a hitelesség kérdéséről van szó, hiszen pontatlanságok a nyomtatott és az elektronikus médiában is előfordulnak."

Kíváncsiak voltunk rá, hogy az alig néhány hónapja internetező Acél Anna szerint hogyan csábíthatók föl az internetre a ma még távol maradó emberek, mivel győzhetők meg az idegenkedők:

„Szerintem ha nemcsak magukat a szavakat, szakkifejezéseket hallják, hanem megtudják az egész előnyeit – például hogy otthon ülsz, a szobád sarkában, és közben eljuthatsz bárhová, ha akarod –, akkor az internetezők is többen lesznek. Fontos, hogy a világháló segítségével a legpraktikusabb információkhoz is hozzájuthatunk: hogy bent van-e az adott kötet a könyvtárban, hogy valamely termék hol a legolcsóbb, vagy ha szükségünk van Shakespeare életrajzából valamilyen adatra, azt könnyen megtaláljuk, netán egy verssor alapján meg lehet tudni az írójának nevét anélkül, hogy ezért az információért szaladgálnunk kellene a városban."

És milyen előnyöket élvezhet általa mondjuk egy falun élő, talán kevésbé iskolázott, idős asszony?

„Elsősorban a gyakorlati életet megkönnyítő információk miatt lehet érdemes csatlakoznia az internetre. Például egészségügyi információkért, vagy hogy könnyebben tudjon kapcsolatba lépni messze élő, városi unokájával. Sok-sok lehetőség adódik mindenki számára, csak valahogy föl sem vetődik az emberekben, hogy egy idős néni is használhatná a netet! Pedig ma már fölnőni látszik az a generáció, amely meg tudná tanítani az egészet a nagyszülőknek is."

Végül arról kérdeztük Acél Annát, hogy szerinte a nők mennyiben viszonyulnak másként az internethez, mint a férfiak. Vajon minek köszönhető, hogy egyre több
a nő a neten?

„A női oldalakon túl – amilyen a már említett Női Lapozó is –, azt hiszem, vannak az internetnek olyan speciális szolgáltatásai, amelyek vonzóak lehetnek egy nő számára. Ilyen például a chat. A beszélgetőszobákban mindenfélét elmondhat az ember anélkül, hogy fölfedné a kilétét, tehát inkognitóban lehet fecsegni. Magam még nem chateltem, de amennyit eddig láttam belőle, annak alapján biztos vagyok benne, hogy nagyon szórakoztató dolog lehet. Majd egyszer kipróbálom."