Prim Hírek

- Az internetet a munkahelyemen használtam először, valamikor 1994 tájékán. Úgy történt, ahogy szerintem majdnem mindenkivel. Először dolgoztam vele, azután egy estébe nyúló délutánon leesett a tantusz, hogy mire is jó még ez az egész. Elég korán elkezdtem fórumokba írogatni, majd jött az IRC és a chat.

- Egyes kutatók azt mondják, hogy az IRC használatának hátterében ki nem élt vágyak állhatnak...

- Engem elsősorban az a vágy hajtott, hogy mindenbe "belepofázhassak", és akármit irkálhassak kedvemre. Később körvonalazódott az a néhány téma, amely tényleg érdekel, elsősorban persze az Emil Rulez kapcsán és politikai kérdésekben. Volt egy JellemPárt nevű, viszonylag hosszú életet megélt saját fórumom, amelyen amolyan pártpolitikai hülyéskedés ment. Valahol az is tetszett, hogy egy-egy embert melegebb éghajlatra küldhetek, vagy felbőszíthetem annyira, hogy ő küldjön el engem.

- Úgy hallottuk, hogy az Emil Rulez története szorosan összefonódik a világhálóval.

- Amint megismerkedtünk az internettel, azonnal felvetődött, hogy miért is kellene nekünk klubokban játszani, amikor ugyanazt a közösségélményt, ugyanazt a kommunikációt a neten is meg lehet valósítani. Ráadásul akkoriban még nem foglalkoztunk azzal, hogy előadható formában hangszereljük a számokat, inkább felvételeket gyártottunk. Ezeket a dalokat elő sem tudtuk volna jól adni, sokkal egyszerűbbnek tűnt felrakni az internetre.

- Egy honlap elég volt a sikerhez?

- Sok más is kellett hozzá, de nagyon jó alapul szolgált, hogy létezett a weboldal. Lemezzel nem rendelkeztünk, mégis volt mit mondanunk, volt miről hírt adnunk. Tulajdonképpen a honlapunk volt az első produktumunk, amivel kezdetben magunkhoz tudtuk szoktatni az embereket. Kialakult egy mag, egy olyan közönségbázis, amely a tényleges elindulásunkkor már tömegszerűen jelent meg a koncerteken. Ez viszont felelősséggel jár: a mai napig feladatunknak tartjuk, hogy kommunikáljunk ezzel a közösséggel. Egyébként nagyon szívesen tesszük, szeretjük őket és azt a módot, ahogy velük tudunk lenni a honlapon keresztül.

- Ez azt jelenti, hogy a site tartalmi részébe folyton belekotyog a banda többi tagja is?

- Inkább úgy mondanám, hogy mindez a zenekar kétharmadára igaz, mert Gyuszi, a dobosunk még sohasem írt be semmit sehová, annyira idegen tőle az egész. Egyébként olyanok a hozzáféréseink, hogy ha akar, bármelyikünk tud tartalmat feltenni a honlapra. Szoktunk is, kivéve olyankor, amikor lemezt készítünk, mint például most. Ha van rá idő, akkor naponta igyekszünk rajta lenni, és intenzíven irkálunk a fórumainkba, a vendégkönyvbe, a levelezőlistáinkra.

- Felpakolni a nótákat a webre - ez megfelelő módszernek tűnik egy kezdő együttes hírnevének megteremtéséhez. A gyakorlottabb előadók viszont általában egy kis pénzt is szeretnének keresni a zenéléssel...

- Az a helyzet, hogy körülbelül tízszer annyi lemezünk van a boltokban, mindenféle formában, mint amennyit ténylegesen megvettek. Ezzel semmi baj, de most már tartozunk annyival a Twelvetones Recordsnak, hogy nem segítjük elő a számaink kalózterjesztését a honlapra való felrakással. Szeretnénk, ha tudnák az emberek, hogy az MP3-mal és a CD-másolással nem tőlünk veszik el a pénzt, hanem a kiadótól, viszont ha az eladásokból nem jön be a megfelelő összeg, a következő lemezt már nem jelentethetjük meg, azaz nem tudunk stúdióba menni. Remixekkel, koncertfelvételekkel rendszeresen bővítjük a honlapot, és abban is biztosak vagyunk, hogy amint a lemez kapható lesz, a megfelelő helyen meg fognak jelenni a számaink MP3-ban is.

- Azért ez nem egy radikális MP3-ellenző álláspont...

- Semmi esetre sem. Az MP3 remek promóciós lehetőség. Aki megérti, hogy miről szól ez az egész, az megveszi a lemezt. Nem olyan nehéz felfogni, hogy egy zenekar abból nem fog fennmaradni, sem művészileg, sem emberileg, hogy a neten pörögnek az MP3-ak. Egyébként egyáltalán nem teszünk, és sosem tennénk semmit ez ellen. Szerintem hosszú távon a kiadóknak sem ez a jó megoldás. A technika által megteremtett lehetőségek ellen nem lehet fellépni, nem hadakozhatunk az ellen, hogy fúj a szél, vagy hogy van internet. Tehát a legnagyobb ostobaság az, amikor szabályozni akarnak valamit, aminek a lényege a szabályozhatatlanság. Az internet kitűnő technikai vívmány, a világnak kell összekapnia magát, és bizonyos dolgokban alkalmazkodnia hozzá. Lehet, hogy a CD-lemezek kora lejárt, ezt adott esetben tudomásul kell vennünk, nekünk, zenészeknek is. Azt sosem szabad elfelejteni, hogy mi elsősorban dalokat írunk, nem pedig műanyag borítót, fényképet és celofánt gyártunk.

- Azért hazánkban is akad egy-két önjelölt Zorro, aki rendet tenne a kalózok között... És egyelőre a kiadók is elég harciasan próbálnak fellépni az MP3 ellen.

- Akik így közelítik meg a dolgot, rossz úton járnak. Nekem ez olyan, mintha fogalmuk sem lenne társadalomról, gazdaságról és zenéről. Kész tényként kell elfogadni, hogy ez van, az MP3 lett az a médium, amelyen a legnagyobb mennyiségben terjed a zene. A megoldás az lehet, ha kiötlik, hogy milyen módon lehet a szabályozást a valósághoz közelíteni, hogy mindenki jól járjon. Attól, hogy tizenéveseket büntetnek, mi lesz jobb?

- Dalszövegeikből is kiderül, hogy szeretik a szabadságot: internet és ismerkedés, internet és pornó... Ön szerint van értelme az olyan kijelentéseknek, melyek szerint az internet a bűn bölcsője?

- Nem hiszek ebben. Azt gondolom, hogy az interneten az van, ami a világban, a kettő nem választható el egymástól. Olyan ez, mint egy nagy hegy, amelynek a magasabb pontjain már kevesebb az oxigén, ezért veszélyes is lehet, ha nem elég felkészülten megyünk oda. De ettől még senki sem akarta lebontani a Himaláját. A világtól elválasztott internetet, amikor valaki meghatározza, hogy mi lehet rajta, és mi nem, alapjaiban rossz elképzelésnek tartom. A netfüggőség kapcsán: el tudom képzelni, hogy valaki túlzásba viszi. Magam is, bár szerintem még egészséges szinten, ilyen vagyok. Nem hiszem, hogy más ez, mint a cigaretta, az alkohol vagy akár a csocsó, a barátok, netán a munka. Elég, ha valaki nem ismer mértéket. Az internet viszonylag új keletű dolog, ezért a kezelésére nincsenek még kialakult megoldások a kultúránkban, és egyesek hajlamosak túlzott erővel kongatni a vészharangot.

- Két kisgyermekét hogyan fogja óvni, ha eljön az ideje?

- Elképzelhető, hogy valahogy majd letilthatok bizonyos oldalakat, nyilván én sem szeretném, ha pornósite-okat nézegetnének. De lehet, hogy kijátszszák a tiltásaimat, és azt nézegetnek, amit akarnak. Vagy ha nem otthon teszik, akkor majd az iskolában vagy a barátaiknál. S ezzel el is érkeztünk a nevelés kérdéséhez. Ha valamit nézegetni fognak, vagy sem, az nem azért lesz, mert kiradírozzuk azt a dolgot a világból, vagy sem, hanem annak megfelelően viszonyulnak majd hozzá, ahogy neveltük őket. Igyekszem úgy nevelni a gyermekeimet, hogy ha találnak is bombareceptet az interneten, és elolvassák, jót nevessenek rajta, de ettől még ne jusson eszükbe bombát készíteni.

Karginov Allen - Szalay Dániel