Prim Hírek

Terrorizmus és technológia

Szeptember 11-e alapvetően megváltoztatta az Amerika biztonságáért felelős csoportok gondolkodását. Rájöttek, hogy legnagyobb ellenségük az emberek fejében lakozik. A jelenlegi módszerekkel még azt is igen nehéz hitelt érdemlően megállapítani, ha valaki hamis nevet és személyazonosságot diktál be egy rendőrőrsön, amikor letartóztatják. Hogyan lehetne akkor egy terrorista szándékát felfedni, még mielőtt elkövetné szörnyű tettét, ráadásul oly módon, hogy ezt ő maga lehetőleg ne vegye észre? Az emberek gondolatait kitalálni igen nehéz. Léteznek azonban olyan apró jelek, amelyeket magunk is megláthatunk. Testünk akaratunk ellenére elárulja titkolt szándékainkat, különösen akkor, ha számunkra igen fontos dolgot próbálunk a külvilág elől elrejteni. Egy terrorista számára tehát a legnagyobb kihívás erős érzelmeinek álcázása.

Testünk árulkodó jelei

Kulturális és társadalmi különbözőségeink ellenére érzelmeink mindannyiunkban hasonló fiziológiai és pszichológiai folyamatokat indítanak el. Például amikor valaki hazudik, nehezére esik, hogy a szemünkbe nézzen. A legrutinosabb hazudozó tekintete is időről időre, ha csak a másodperc töredékére is, elkalandozik. Mindannyian jól ismerjük ezt a jelenséget, és gyakran hallani: "Nézz a szemembe, amikor velem beszélsz!" Ha hazugságon kapnak minket, tenyerünk izzad, légzésünk felgyorsul, és vérnyomásunk is emelkedhet. Ezen az elven működik a hazugságvizsgáló készülék, más néven poligráf.

A kezdeti sikerek ellenére azonban a poligráf ma már nem tekinthető biztos módszernek arra, hogy megállapítsuk, valaki hazudik-e, vagy sem. A fenti fiziológiai változásokat ugyanis tudatos felkészüléssel el lehet fedni. Így a hazugságvizsgálat-teszten, mint minden más vizsgán, ha tanult az ember, viszonylag könnyen átmegy. Szerencsére vannak azonban más apró jelek is, amelyek álcázása már nehezebb feladat.

Pókerarc?

A hazugság vagy más rossz szándék elrejtése a külvilág kíváncsi szeme elől erős érzelmi hullámzással jár. Érzelmeink evolúciós okokból alakultak ki, ezért az emberek - kortól, nemtől, kultúrától és földrajzi helytől függetlenül - hasonlóan mutatják ki azokat. Az érzelmeket nem tanuljuk, az emóció azóta létezik, amióta ember él a Földön. Leginkább szemünk és arcunk apró rezdülései árulkodnak róluk. Arcizmaink apró rezzenéseit "mikrokifejezéseknek" hívják. Ezek az árulkodó jelek a másodperc töredéke alatt suhannak át arcunkon, tudat alatt mégis észleljük, és feldolgozzuk őket. Ez azért lehetséges, mert agyunk külön központja foglalkozik az arcok és az arckifejezések felismerésével. Mindannyiunk arca tükrözi lelkiállapotunkat, amit a külvilág előtt jobban vagy kevésbé tudunk álcázni. Tudatos érzelmeink hat fő csoportra oszthatók (boldogság, szomorúság, undor, harag, félelem, meglepődés), és mindegyiket szemünk, szemöldökünk és szájunk más-más tartásával fejezzük ki. Tudat alatti érzelmi reakcióinkat azonban 42 arcizmunk szinte végtelen kombinációja fedi fel. Ezeket az érzelmeket sokszor mi magunk sem érzékeljük tudatosan, ezért nem olyan könnyű uralkodnunk fölöttük. Sőt a mikrokifejezésekhez kapcsolódó legtöbb izommozgást nem is tudjuk tudatosan előidézni. Például miközben hazudni próbálunk, sokszor szemöldökünk felső mozgatóizmai vízszintesen megrándulnak, vagy harag esetén szájunk széle és sarka enyhén, alig érzékelhetően befelé görbül. A hazugságvizsgálattal foglalkozó pszichológusok tudják ezt, ezért egy hazugságinterjú során nagy sebességű kamerákkal rögzítik arcunk minden rezzenését, amit később lelassítva, kockáról kockára visszanéznek, hogy az inkonzisztens jelek felfedésével megfejtsék, rejtegetünk-e valamit.

Agyhullámok és virtuális valóság

Nagy valószínűséggel a jövő hazugságvizsgáló készülékei nem a kínzókamrához, hanem inkább a vidámparkok és játéktermek színes forgatagához fognak hasonlítani. Ártatlannak tűnő képsorozatokba apró árulkodó jeleket, fényképeket, bűnjeleket ágyaznak majd be, amelyeket agyunk tudatosan nem regisztrál, de annyira azért érzékel, hogy a pillanat töredéke alatt érzelmi reakciók suhanjanak át arcunkon. Játék közben kicsiny, nagy sebességű kamerák hada figyel minket, és számítógépek lesik rossz szándékunk árulkodó nyomait. Arra is lehetőség nyílik, hogy lopva agyhullámainkat is mérni lehessen, még több információt felfedve titkos terveinkről. Egy fejre szerelhető virtuálisvalóság-szemüvegbe, sőt egy golfsapkába is olyan apró érzékelők építhetők be, amelyek az EEG-jeleket szinte észrevétlenül rögzítik, és továbbsugározzák egy feldolgozó állomásnak. A feldolgozás módszere egyszerű elveken alapszik. A Harvard Egyetem pszichológusai például kimutatták, hogy az egyik speciális agyhullám akkor jelentkezik, amikor egy ismert tárgy képét látjuk. Valamely bűntett vagy terroristaakció helyszínéről készült fénykép, ismertetőjel vagy árulkodó nyom egyaránt kiválthatja ezt az önkéntelen reakciót.

Az arcjelek és az EEG analizálásával, valamint a hagyományos interjútechnikák ötvözésével a technika mai állása szerint olyan hazugságvizsgáló berendezés készíthető, amely valamilyen értelemben "belelát" az agyunkba, és tudtunkon, akaratunkon kívül felfedi valós szándékunkat. A világ és a technológia halad a maga kijelölt útján. Mint mindig, most is a hadsereg az első, amely az efféle új eszközöket kifejleszti, és használni próbálja. Csak rajtunk, civileken múlik, hogy saját életünk is gazdagodjon ezáltal. A jövőbe tekintve láthatóvá válik az ember-gép kapcsolat következő fejezetének első lapja, de hogy ténylegesen merre vezet az út, még nem tudni pontosan.

Takács Barnabás