Mobilex (Fogalommagyarázat)

Galvács László, 2004. október 22. 12:50

 

 

Az egészség védelmének elve
Az elektromágneses terek egészségügyi határértékeinek kialakításánál általában két szemlélettel találkozhatunk. Az egyik az egészség védelmén (health based), a másik az elővigyázatosság elvén (precautionary based) alapuló megközelítés. Az egészség védelme alapján kialakított határértékek a tudományos kutatás (referált tudományos folyóiratban publikált) eredményein alapulnak, a tudományos közélet konszenzusa mellett. Ha egy bizonyos dózisnagyságnál bármilyen egészségre káros hatást mutatnak ki, ez képezi azt az alapot, amelyre az ún. biztonsági faktorokat alkalmazzák. A biztonsági faktor a lakosság esetében általában ötvenszeres, ami azt jelenti, hogy a megengedett felső határérték a hatásosnak bizonyult dózis legalább ötvened része.

 

 

 

 

 

 

ALARA
Az ionizáló sugárzásoknál merült fel a gyakran vitatott „Az ésszerűen elérhető legalacsonyabb sugárzási szint” (As Low As Reasonable Achievable, ALARA) elv alkalmazása. A WHO csak akkor alkalmazná ezt az elvet, ha azt dózis–hatás összefüggéssel alátámasztanák, illetve feltételezhető lenne, hogy akármilyen kis dózis is egészségkárosító hatással járhat. Az elektromágneses terek élettani hatásaival kapcsolatban nem sikerült világos dózis–hatás összefüggéseket találni. Arra nincs meggyőző adat, hogy bármilyen alacsony elektromágneses sugárzás egészségkárosító hatással járna. Ugyanakkor az ALARA-elv alapvetően a sugárzás elleni védelemre vonatkozik, és nem az expozíció korlátozására.

ÁNTSZ
Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat hozzájárulásához is szükség van egy új mobil-bázisállomás létesítésekor. Az ÁNTSZ az OSSKI tervbírálata alapján ad szakvéleményt, amely elsősorban arról szól, hogy a bázisállomás sugárzási teljesítménye megfelel-e az egészségügyi előírásoknak. A bemérések eredményei az érintettek számára nyilvánosak, bárki fordulhat felvilágosításért az OSSKI-hoz.

Bázisállomás
A mobilkommunikációban az előfizető készüléke (mint rádiós adóvevő) egy bázisállomással (mint egy másik adóvevővel) kerül először közvetlen kapcsolatba. Ez a bázisállomás közvetíti a forgalmat a mobilhálózat központjába, ami megteremti a kapcsolatot a hívó és a hívott között, akár a mobilhálózaton belül, akár azon kívül (például más mobil-, illetve vezetékes telefonhálózatba vagy külföldre). Minden bázisállomás ellát egy bizonyos területet (cellát) a mobiltelefon-készülékekkel érzékelhető rádióhullámokkal, illetve érzékeli a körzetében tartózkodó készülékek jeleit. A bázisállomás kis teljesítményű adóvevő, teljesítménye néhányszor 10 watt, szemben az URH rádió- és tévéadók több százezer wattos teljesítményével. A bázisállomás jeleit tartóárbocokra vagy épületek tetejére szerelt, irányított antennák sugározzák a célterületre.

 

 

Egészségügyi szabályozás az EU-ban
Az Európai Tanács, a Római Szerződés 3. cikkelyébe foglalt egészségvédelmi elv alapján, 1999. július 12-én ajánlást tett közzé 1999/519/EC jelzéssel, amely a lakosságot érő nem ionizáló elektromágneses sugárzást (0 Hz – 300 GHz) hivatott korlátozni. Az EU tagállamainak többsége elfogadja az EU 1999-es ajánlásait. A 2004-ben csatlakozott tagországok közül Magyarország és Csehország fogadta el teljes mértékben ezeket az ajánlásokat. A többi állam még korábbi, a korszerű dozimetriai alapelveket figyelembe nem vevő koncepció alapján alkalmazza előírásait, általában szigorúbb előírásokkal. Található erre példa az EU korábbi tagországa (Olaszország), illetve vezető nyugati ország (Svájc) esetében is. Jellemző, hogy amikor az ICNIRP irányelveitől eltérő módon alakítanak ki egy szabályozást, az általában szigorúbb előírásokhoz vezet.

Egészségügyi szabályozás Magyarországon
Hazánkban az első egészségügyi határértékeket – 30 kHz és 300 GHz – „A nagyfrekvenciás elektromágneses tér megengedett határértékei” című (MSZ 16260-86), 1986-ban kiadott szabvány tartalmazta, amihez a rádióműsor-szóró adók, mobiltelefon-bázisállomások, radarok tartoznak. Ez a szabvány még nem a korszerű, napjainkban általában alkalmazott dozimetriai elvek alapján készült. Az EU-ajánlás szellemében jelent meg, és 2004. 08. 03-án lépett hatályba egy új EszCsM-rendelet. A 63/2004. (VII. 26.) EszCsM-rendelet a lakosságra vonatkozó egészségügyi határértékekről rendelkezik a 0 Hz – 300 GHz-es frekvenciatartományban.

Építési hatóságok
A harmadik generációs hálózat, ezen belül különösen a bázisállomások építéséhez Magyarországon több mint 20 szakhatóság hozzájáruló határozatát kell megszerezniük a szolgáltatóknak. Ilyen például légvédelmi területen a HM Katonai Légügyi Hivatal, illetve a Polgári Légiközlekedési Hatóság, s ugyancsak kell az ÁNTSZ hozzájárulása, amely csak az Országos Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutató Intézet (OSSKI) tervbírálata alapján ad szakvéleményt. A Nemzeti Hírközlési Hatóság a rádióengedélyt adja meg. Szükség lehet továbbá olyan intézmények nyilatkozatára is, mint a nemzeti parki igazgatóságok, a környezetvédelmi felügyelőség, a közlekedési felügyelet, a körzeti földhivatal stb.

CDMA (Code Division Multiple Access)
A kódosztásos, többszörös hozzáférési technológia (más néven: frekvenciaugratásos szórt spektrumú technika) a frekvencia hatékonyabb, megbízhatóbb kihasználását teszi lehetővé. A harmadik generációs mobilrendszerek szabványosítása során a fejlesztők ennek szélessávú változata (WCDMA) mellett tették le a voksot.

 

Cella
A mobil-bázisállomás által ellátott területet cellának nevezik. A mozgás közben is zavartalan kommunikációhoz az szükséges, hogy ezek a cellák hézagmentesen (sőt a gyakorlatban inkább némi átfedéssel) takarják be a földrajzi területet. Optimális esetben a cellák a méhek hatszögű építményeihez hasonlítanának, de a gyakorlatban ez ritkán alkalmazható. A cellák méretét és formáját befolyásolják a földrajzi viszonyok, a terepakadályok, a várható forgalom stb. Gyéren lakott területen, például az Alföldön egy bázisállomás több (vagy több tíz) kilométeres körzetet is kiszolgálhat, míg egy bevásárlóközpont vagy egy metróvonal több kisebb cellára oszlik. Ennek megfelelően ismeretes a makrocella (külvárosi környezetben), a mikrocella (városi környezetben) és a pikocella (épületen belül) kifejezés.

CT (Cordless Telephone)
A CT (zsinór nélküli telefon) akár mobilkészüléknek is tekinthető, hiszen külsőre is hasonlít ahhoz, és használható járkálás közben is - de többnyire csak otthon vagy akár irodában. A lényege ugyanis, hogy a lakásba (munkahelyre befutó vezetékes vonalat hosszabbítja meg rádióhullámokkal. A CT olyan speciális eszköz, amit a hagyományos telefonhoz hasonlóan a fali csatlakozóba kell dugni, de leemelhető róla egy kisebb készülék, amit néhányszor 10 méteres körzetben lehet használni.

DRM (Digital Radio Mondiale)
A digitális világrádió segítségével rövidhullámon (talán még emlékeznek: ebben a sávban sugározták a Szabad Európa adásait) jó minőségben lehet hangot továbbítani akár kontinensnyi távolságra, illetve középhullámon néhány adóval biztosítható országos lefedettség. A nemzetközi együttműködésre jött létre 1998-ban a DRM konzorcium, amelynek ma már több mint 70 tagja van. Ma még kérdéses, hogy különböző digitális rádiók (DAB, DRM), illetve az UMTS (ezen belül például a szotverrádió) viszonyában az együttműködés vagy a verseny dominál-e.

DAB (Digital Audio Broadcasting)
A digitális hang-műsorszórás (közismertebb nevén a digitális rádió) az utóbbi évek (évtizedek) legjelentősebb, nemzetközileg is elfogadott újítása. Az új műsorszóró rendszer a digitális technikának köszönhetően kiváló minőséget, professzionális hangzást és megbízható vételt biztosít még kedvezőtlen terepviszonyoknál és autózás közben is. A DAB műszaki hátterét az Eureka 147 projekt alapján kidolgozott ETSI szabvány adja. Bár általában külön kezelik a műsorszórást a távközléstől, a szakemberek szerint lehetséges (és lesz is) együttműködés a DAB és az UMTS között.

DCS (Digital Cellular System)
Ezt a digitális cellás mobilrendszert egy számmal együtt szokták jelölni. Nemzetközi szakmai körök értelmezése szerint a DCS 1800 olyan rádiótávközlő rendszer, amelynek műszaki jellemzői (kódolás, modulációs, hozzáférési módszer, protokoll, csatorna-sávszélesség stb.) teljesen nagyjából teljesen megegyeznek a GSM-ével, de amíg eredetileg ez utóbbi a 900 MHz-es sávban működik, addig DCS, mint a szám is jelzi, az 1800 MHz-es tartományban (1710-1785 és 1805-1880 MHz között, 2 x 75 MHz sávszélességen).

A DCS megnyitása tehát a GSM kapacitásának bővítésére szolgált, ami sok országban együtt járt új szolgáltató megjelenésével is. Magyarországon a Vodafone lépett így piacra. A kezdeti, átmeneti korlátozások után a két technológia teljesen összeolvad, ma már mindegyik GSM-szolgáltató használja mindkét sávot, a készülékek pedig legalább kétsávosak (egy részük pedig az USA-ban honos 1900 MHz-es frekvencián is működik).

DECT (Digital Enhanced Cordless Telecommunications)
A továbbfejlesztett digitális zsinór nélküli telefon a vezetékes hálózat kiegészítő technológiájaként terjedt el a 90-es években. A helyi mobilitást nyújtó technológia nagyobb távolságban, lakáson kívül is lehetővé teszi a telefonálást.

EDGE (Enhanced Data Rates for GSM Evolution)
A GSM továbbfejlesztett adatátviteli módja a 2,5 generációs rendszerek közé tartozik. Úgynevezett többszintű moduláció alkalmazásával a maximális adatátviteli sebesség elérheti akár a 473 kbps-t, de már az átlagos 120-as tempó is megfelel a vezetékes ISDN sebességének.

EDR (egységes digitális rádió-távközlő rendszer)
Ezzel a rövidítéssel jelölik Magyarországon azt tenderezéssel megvalósuló mobil hálózatot, amely a készenléti és katasztrófavédelmi szervezetek (rendőrség, tűzoltók, mentők, határőrség, árvízvédelem, nemzetbiztonság stb.) egységes, professzionális mobil kommunikációját, zavartalan működése, gyors reagálóképességét hivatott biztosítani. A speciális igényeket Európában ma két vetélkedő technológia, a Tetra és a Tetrapol szolgálja. Elvileg a GSM és az UMTS is alkalmas lehetne a feladatokra, de ez utóbbi fejlesztések a nagyobb felhasználó kört kiszolgáló közcélú rendszerekre irányultak, továbbá a szabványosítás során a két célra eltérő frekvenciasávot jelöltek ki. Évekkel ezelőtt a szakemberek még azt jósolták, hogy a különböző mobil távközlőrendszerek (GSM, ERMES, TETRA, UMTS) egységbe rendeződnek, de kiderült, hogy ezek egymást nem helyettesítik, hanem inkább kiegészítik.

 

Expozíciós korlát
A sugárvédelmi szabályozásban (a nemzetközi és nemzeti ajánlásokban, szabványokban) úgynevezett alapkorlátokat és abból származtatott megengedhető határértékeket (expozíciós korlátokat) határoznak meg, amelyek alapját az addig összegyűjtött adatok képezik. A megengedhető határértékek megállapításánál biztonsági faktorokat alkalmaznak. A biztonsági faktor nagysága attól függ, hogy az adott frekvencián az emberi test elnyelési képessége mekkora, illetve a biztonsági faktor megállapításánál felhasznált kísérleti adatok mennyire megbízhatók. A biztonsági faktor általában 10 körüli érték. Ez azt jelenti, hogy az adott frekvencián a megengedhető határérték legfeljebb tizedrésze annak az expozíciónak, amelynél egyáltalán valamilyen biológiai hatást találtak. Az RF-expozíció alapkorlátjait mindig az emberi testben ún. fajlagosan elnyelt teljesítmény (Specific Absorption Rate, SAR) határozza meg.

FDD
A frekvenciaosztásos duplex frekvenciablokk - amit az UMTS pályázaton nyertek el a szolgáltatók - 2x15 MHz-es frekvenciasávot tartalmaz, az 1920-1935, az 1935-1950 és az 1950-1965, illetve ezek párjaként a 2110-2125, a 2125-2140 és a 2140-2155 MHz-es sávban. (A szolgáltatók által használható teljes frekvenciaspektrumhoz tartozik még egy 1x5 MHz-es TDD sáv is.)

 

Foglalkozási expozíció
A mobiltelefóniában is megjelenő sugárterhelés tárgyalásában és megítélésében különbséget tesznek a foglalkozási (occupational) és a lakossági (general public) expozíció között. Egyes szabványok és ajánlások a foglalkozási, ill. a lakossági kifejezés helyett az ún. ellenőrzött (controlled), ill. nem-ellenőrzött (uncontrolled) expozíciós terület (övezet) kifejezést használják. A lakossági (nem ellenőrzött területre vonatkozó) határérték általában egyötöd, egytized része a munkahelyre megengedett értéknek.

FPLMTS/IMT2000
A harmadik generációs világszabvány összefoglaló nevének feloldása: Future Public Land Mobile Telecommunications System / International Mobile Telecommunications network. Az ITU által menedzselt szabványcsalád része a főleg Európában preferált UMTS.

Frekvenciablokkok
A mobiltelefóniában egy adott célra nem egyetlen frekvenciát, hanem egy szélesebb frekvenciatartományt jelölnek ki. Ezt tovább osztják még szűkebb blokkokra, amelyeket az egyes szolgáltatók kapnak meg. Magyarországon az UMTS szolgáltatásra négy ilyen blokkot jelöltek ki, s még egy ilyen blokk is három kisebb, gyakorlatilag egy 2x15 MHz-es frekvenciaosztásos duplex (FDD), valamint egy 1x5 MHz-es időosztásos duplex (TDD) frekvenciasávot tartalmaz. Az egyes blokkokhoz a következő frekvenciák tartoznak:
"A" frekvenciablokk (T-Mobile)
1920 - 1935 / 2110 - 2125 MHz, valamint 1915 - 1920 MHz
"B" frekvenciablokk (Vodafone)
1935 - 1950 / 2125 - 2140 MHz, valamint 1910 - 1915 MHz
"C" frekvenciablokk (Pannon GSM)
1950 - 1965 / 2140 - 2155 MHz, valamint 1905 - 1910 MHz

GPRS (General Packet Radio Service)
Az általános csomagkapcsolt rádiós szolgáltatás már egyértelműen a 2,5 generációs mobilrendszerek tagja. A maximális adatsebesség 384 kbps, de átlagosan inkább csak a 35-öt lehet tartani. A csomagkapcsolás technikája azt az előnyt hozta a felhasználónak, hogy nem mivel nincs szükség folyamatos kapcsolatra, nem percdíjakat kell fizetni (mint beszélgetések közben), hanem a ténylegesen forgalmazott adatmennyiség után, amit a rendszer a pillanatnyilag rendelkezésre álló kapacitás függvényében továbbít. (Alacsonyabb sebességnél ez nyilvánvalóan tovább tart, de ez nem befolyásolja az előfizető számláját.). A GPRS-t sokan nem a technológia egyik fő sajátosságát jelentő hordozható (mobil) üzemmódban használják, hanem otthon, a helyhez kötött PC-t csatlakoztatják így az internetre, hiszen nem ritkán olcsóbb ez a megoldás. A GPRS további terjedését a mobil hálózatok forgalmi áteresztő-képességének korlátai fékezik (forgalmas órákban a GPRS átviteli sebessége jelentősen csökken, az internet-hozzáférési és a letöltési idő zavaróan megnő). A továbblépést egy új technológia, az EDGE jelenti.

GSM (Global System for Mobile Telecommunications)
A mobilkommunikáció második generációját képviselő rendszer, amelynek rövidítéséhez azonban csak utólag rendelték ezeket a szavakat. Eredetileg ugyanis az európai távközlési hatóságok által 1982-ben, az új mobilszabvány kidolgozására létrehozott csoportot nevezték franciául így: Groupe Spécial Mobile. A GSM létrehozásának célja eredetileg egy páneurópai rendszer kiépítése volt, de a rendszer mára valóban globálissá vált, legalábbis abban az értelemben, hogy a világ számos más régiójában (Ázsia, Dél-.Afrika, Ausztrália, Guyana) is működik. (Valójában azonban mégsem a mobiltelefon általános világszabványa, hiszen például más rendszer működik az USA-ban.)

A GSM a hagyományos, 900 MHz-es sávban a 890-915 és a 935-960 MHz között, 2 x 25 MHz sávszélességen működik, az 1800-as tartományban pedig a DCS szabvány szerint (1710-1785 és 1805-1880 MHz között, 2 x 75 MHz sávszélességen).

A GSM az első generációs analóg rendszerekkel szemben már digitális, viszont azzal megegyezően a vonalkapcsolás elvén működik. Fő alkalmazási területe beszédátvitel, vagyis a telefon, de viszonylag alacsony (eredetileg 9,6 kbps) sebességen már lehetővé teszi az adatátvitelt is. Az eredetileg inkább üzemviteli célokra szánt a rövid üzenetküldés (SMS) funkciónak végül felhasználók körében lett óriási sikere. Ennek mintájára később, a 2000-es évek elején megjelent a multimédiás üzenetküldés (MMS), illetve a gyártók piacra dobták az ezt lehetővé tevő nagyobb kijelzős, színes, kamerával ellátott készülékeket. Az 1990-es évek második felében vezették be az internetezéshez hasonló - a de a mobiltechnológia sebességéhez és a készülékek megjelenítési képességeihez igazodó - alkalmazást, a WAP-ot.

A GSM alaptechnológiájának felhasználásával, illetve korszerűsítésével folyamatosan újabb műszaki lehetőségek nyíltak meg az adatátviteli sebesség növelésére. A szaknyelvben 2,5 generációs rendszereknek nevezett megoldások közé tartozik a HSCSD, a GPRS és az EDGE. Ezekkel szemben a 3. generációs rendszerben már nem használhatók a GSM rádiós interfész-elemei. Az UMTS teljesen új hálózat kiépítését igényli.

 

Hand-over
Az az – a felhasználó által nem érzékelt – esemény vagy funkció, amikor beszélgetés közben, annak megszakadása nélkül, az egyik bázisállomás átadja a hívást egy másiknak. Mivel a hálózat igen érzékeny a terjedési viszonyokra, az összeköttetés minőségét állandóan ellenőrizni kell. Ennek érdekében a bázisállomás állandóan kibocsát egy vizsgáló jelet a mobilállomás felé, az változtatás nélkül visszasugározza a bázisállomásnak, amely a két jelet összehasonlítja egymással, és az összehasonlítás eredményéből következtet az összeköttetés minőségére. Ha a minőség egy meghatározott szint alá esik, a bázisállomás jelez a mobilközpontnak, mire a központ arra utasítja az azonos forgalmi területhez tartozó szomszédos bázisállomásokat, hogy végezzenek ellenőrző méréseket, nem tudnak-e jobb összeköttetést létrehozni az adott mobilállomással. Amennyiben valamelyikük tud, úgy a beszélgetést átkapcsolják arra a bázisállomásra. A hand-over tipikus helyzete a mozgás közbeni telefonhasználat, amikor a felhasználó egyébként is átlép egyik bázisállomás körzetéből a másikba.

HSCSD (High Speed Circuit Switched Data)
A nagysebességű vonalkapcsolt adatátvitel bevezetése volt az első lépés a GSM továbbfejlesztésében. Ehhez nem kellett a hálózatot átszervezni, és a felhasználóknak sem kellett új technikai fogásokat elsajátítani, a berendezések szoftvereinek módosításával sikerült az adatátviteli sebességet 43,2 kbps-re növelni. A technikát a 2,5 generáció tagjaként is szokták említeni, míg más vélemények szerint ez nehezen indokolhat, mert, mint a neve is mutatja, ez még nem csomagkapcsolt technológia. A következő lépésben (GPRS) éppen ez lesz a legjelentősebb változás.

HSPDA (High Speeed Packet Data Access)
A nagy sebességű csomagkapcsolt készülék-irányú hozzáférés az UMTS egyik jelenleg fejlesztés alatt álló kiegészítő megoldása. Ezzel az álló helyzetű végpont számára az adatátviteli sebesség akár 10 Mbit/s-ig növelhető, és így az UMTS már a sodrott rézérpáras xDSL hozzáférés komoly versenytársává léphet elő. Alapesetben az UMTS-sel álló helyzetű végpont esetén maximum 2 Mbit/s sebességű adatátviteli csatornát lehet biztosítani, amelynek kapacitása vagy rögzített, vagy a forgalom függvényében dinamikusan változó lehet, biztosítva ezzel a rendszer hatékony kihasználtságát. A mozgásban lévő végpontok folyamatos adatátviteli igényeire gyalogos közlekedés esetén 384 kbit/s, illetve gépjárművel történő haladás közben legalább 144 kbit/s sebességű hozzáférés biztosítható.

 

ICNIRP
Az ENSZ Sugárvédelmi Bizottsága (International Commission on Non-Ionizing Radiation Protection, ICNIRP) adja ki a témával kapcsolatosan elfogadott ajánlásokat, többek között 1996-ban publikálta állásfoglalását a mobiltelefonokkal és bázisállomásokkal kapcsolatban, majd 1998-ban általános ajánlást tett közzé az elektromágneses sugárzások határértékeiről.

IMEI (International Mobile Equipment Identity)
A mobilkészülék nemzetközi azonosítószáma, amely tartalmazza a készülék típusengedélyének azonosítóját, jelöli a gyártás helyét és sorszámát. Az IMEI számot a mobilkészülék minden bekapcsolást követően és minden kapcsolat felépítésekor automatikusan elküldi a hálózatnak ellenőrzés céljából.

IMSI (International Mobile Subscriber Identity)
A mobil előfizető nemzetközi azonosítója, amit a mobilkészülék bekapcsoláskor automatikusan elküld a hálózatnak, ez alapján tudja a rendszer megállapítani, hogy melyik ország melyik hálózatának előfizetője jelentkezett be.

ITU (International Telecommunications Union)
A Nemzetközi Távközlési Egyesület - sok egyéb tevékenysége mellett - szabványosította a 3. generációs globális mobilrendszereket FPLMTS/IMT2000 néven. Ennek a szabványcsaládnak a
része a főleg Európában preferált UMTS.

 

 

Lakossági expozíció
A mobiltelefóniában is megjelenő sugárterhelés tárgyalásában és megítélésében különbséget tesznek a lakossági (general public) és a foglalkozási (occupational) expozíció között. Egyes szabványok és ajánlások a foglalkozási, ill. lakossági kifejezések helyett un. ellenőrzött (controlled), ill. nem-ellenőrzött (uncontrolled) expozíciós területek (övezetek) kifejezéseket használják. A lakossági (nem-ellenőrzött területre vonatkozó) határértékek általában egyötöd, egytized része a munkahelyre megengedett értékeknek.

Lefedettség
A mobiltelefon használatához szükséges rádiójelekkel ellátott terület arányát lefedettségnek nevezik. Az egyes szolgáltatók hálózatában a bázisállomások sugároznak be – többnyire hézagmentesen – egy kisebb-nagyobb körzetet (cellát), és ezek együttesen teszik ki a lefedett területet. A GSM-hálózatban a lefedettség megközelíti a 100 százalékot. Az UMTS-nél először a nagyobb forgalmú területeteket (először Budapest belső kerületeit, majd a nagyobb városokat és a főútvonalakat) sugározzák be, de bizonytalan, hogy a lefedettség valaha is eléri-e a GSM-ét. Ezt részben gazdasági megfontolások befolyásolják, részben az, hogy mikor jelenik meg a következő, 4. generáció a mobilkommunikációban

Makrocella
A mobilkommunikációban az egy mobil-bázisállomás által ellátott területet nevezik cellának. A cellák azonban a kiszolgálandó forgalomtól és a környezeti viszonyoktól függően eltérő méretűek lehetnek Gyéren lakott területen, külvárosi környezetben alkalmazzák a makrocellákat, ahol egy bázisállomás akár több (vagy több tíz) kilométeres körzetet is kiszolgál. Létezik még a mikrocella (városi környezetben) és pikocella (épületen belül).

Mikrocella
A mobilkommunikációban az egy mobil-bázisállomás által ellátott területet nevezik cellának. A cellák azonban a kiszolgálandó forgalomtól és a környezeti viszonyoktól függően eltérő méretűek lehetnek Városi környezetben alkalmazzák a mikrocellákat, ahol egy bázisállomás néhány száz méteres körzetet szolgál ki. Létezik még makrocella (külvárosi környezetben) és pikocella (épületen belül).

MPS (Mobiler Positioning System)
A mobil helymeghatározás szűken vett technikai értelemben a GSM-rendszerekbe telepített egyfajta mérő-adatgyűjtő rendszer, amely képes egy mobil telefonkészülék helyét meghatározni. Funkcióját tekintve sok a hasonlóság a GPS (Global Positioning System) és az MPS szolgáltatásai között. Pontosságában az MPS kezdetben elémaradt a GPS-től, azonban a mobil megoldás előnye, hogy ehhez nem kell új, speciális eszköz. Minden, jelenleg használt és forgalomban lévő mobiltelefon alkalmas rá, hogy helymeghatározásra épülő szolgáltatásokat vegyenek róla igénybe. A rendszer ugyanis csak a földrajzi helyet, a pontos koordináta-adatokat adja meg, a mobiltársaságokon múlik, hogy egy térinformatikai adatbázis, és az azt kezelő alkalmazás segítségével milyen helyfüggő szolgáltatásokat nyújtanak.

Mobilbiztonság
A mobilszabványok (GSM, UMTS) megalkotói többszintű védelmi rendszert dolgoztak ki az előfizetők személyiségi jogainak védelmére, illetve hang- és adatüzeneteik titkosítására. A felhasználók számára legismertebb biztonság elemek: a SIM-kártya, a PIN és a PUK kód. AS szolgáltatók viszont további eszközöket alkalmaznak a rendszereikben, amit olyan rövidítések jeleznek, mint az IMEI, az IMSI, a TMSI, az ADM, az EIR és hasonlók.

 

Mobilhálózat
A mobiltelefon-hálózatok (mobilrendszerek) három fő elemből állnak: egyik az előfizetői mobilkészülék, a másik a készülékek hívásait érzékelő, illetve a hívásokat a készülékek felé kisugárzó bázisállomás, a harmadik pedig a telefonforgalmat kezelő kapcsolóközpont, amely egyben az egyéb (például vezetékes) telefonrendszerekkel is tartja a kapcsolatot.

NMT (Nordic Mobile Telephone)
Az első generációs analóg mobiltechnológia elnevezése utal arra, hogy először Európa északi országaiban vezették be, a hetvenes-nyolcvanas években. A négy skandináv állam közös rendszert létesített, ám az NMT elterjedését jelzi, hogy eleinte ezt a szabványt (a 450-es vagy 900-as változatát) választották, például a franciák, továbbá Izland és a Benelux államok is. (Az NMT mellett az 1. generációs rendszerek közé tartozik a TACS, az RC 2000 és a C-450 is.)

Az NMT szabványt alkalmazta az első hazai mobilhálózatban a Westel Rádiótelefon Kft. Mára ez a társaság - és maga a 450-es szolgáltatás is - megszűnt.

 

 

OSSKI
Az Országos Sugárbiológiai és Sugár-egészségügyi Kutató Intézet (OSSKI) az üzembe helyezett bázisállomások működése közben méréseket végez, illetve az építést megelőzően sugárvédelmi tervbírálatot készít. A konkrét munkák mellett az OSSKI-ban emberi és állatkísérletek, valamint in vitro vizsgálatok, kutatások zajlanak.

Pikocella
Cellának nevezik a mobilkommunikációban az egy mobil-bázisállomás által ellátott területet. A cellák azonban a kiszolgálandó forgalomtól és a környezeti viszonyoktól függően eltérő méretűek lehetnek A pikocellákat kis körzetben, épületen belül alkalmazzák, ahol egy bázisállomás alig néhányszor tíz méteres körzetet szolgál ki. Létezik még makrocella (külvárosi környezetben) és mikrocella (városi környezetben).

PCN (Personal Communications Services)
A személyi távközlő szolgáltatások koncepcióját először a brit illetékes minisztérium vetette fel 1989-ben. Az EK Zöld Könyvének definíciója szerint "A személyi távközlés ... a jövő távközlési szolgáltatásainak széles kínálatát nyújtja, mely az egyéni igényeknek megfelelően rugalmasan alakítható, a tartózkodási helytől és a hozzáférési módtól független kommunikációt tesz lehetővé. Az elképzelés egyik eleme, hogy vonzereje és alacsony árai révén elősegíti majd ezen szolgáltatások iránti széleskörű kereslet kialakulását." A PCN rövidítéssel ma már ritkán találkozunk, céljai viszont testet öltöttek a 2., majd a 3. generációs mobil rendszerekben.

PIN (Personal Identity Number)
Személyi azonosító számot az élet több területén (például bankkártyáknál is) használunk. A mobiltelefóniában ez a kód is védi az előfizetőt az illetéktelen felhasználástól. A rendszerint négyjegyű számot a készülék bekapcsolása után kell bebillentyűzni ahhoz, hogy a csatlakozzunk a hálózatra, hívást lehessen kezdeményezni, és hívhatókká váljunk. Ha egymás után háromszor rossz számot kap a rendszer, akkor blokkolja a kártyát. A szolgáltató által adott számot később a felhasználó tetszése szerint módosíthatja.

 

Precautionary approaches
Az elővigyázatosság elve (precautionary approaches) az egyik legfontosabb a WHO népegészségügyi irányelvei között. A WHO egy, a témával foglalkozó ülésén megállapította, hogy elegendő bizonyíték gyűlt össze az elővigyázatossági elv alkalmazásához mind a hálózati áramból eredő (ELF), mind a nagyfrekvenciás (pl. a rádiótelefon-bázisállomásokból eredő) elektromágneses (EM) terek esetében. Az elektromágneses terek egészségügyi határértékeinek kialakításánál általában két szemlélettel találkozhatunk. Az egyik az egészség védelmén (health based), a másik az elővigyázatosság elvén (precautionary based) alapuló megközelítés.

PUK (PIN Unblocking Key)
A leblokkolt kártyát lehet ezzel az adott kártyához rendelt kóddal feloldani. Ezt a számot is megkapja az előfizető, de módosítani csak a hálózat operátora tudja, egy másik, úgynevezett ADM (administration) kód segítségével.

 

 

RF-sugárzás
A rádiófrekvenciás sugárzást a bázisállomások által kibocsátott és más, hasonló rádiófrekvenciás, illetve mikrohullámú sugárzásokkal együtt kezelik. A szabályozások így általában az adott frekvenciájú rádiófrekvenciás elektromágneses sugárzásra vonatkoznak, és értelemszerűen érvényesek a bázisállomások mellett a rádió- és tévéadókra is. Magyarországon a 63/2004. (VII. 26.) EszCsM-rendelet – az EU ajánlását elfogadva – határozta meg a 0 Hz – 300 GHz frekvenciájú elektromos, mágneses és elektromágneses terek lakosságra vonatkozó új egészségügyi határértékeit.

Roaming
A roaming (vándorlás vagy barangolás) kifejezést általában arra a helyzetre használják, amikor egy mobil-előfizető külföldön valamelyik ottani szolgáltató hálózatát veszi igénybe a telefonhívások lebonyolításához. A nemzetközi roaming lehetőségének alapja a kétoldalú megállapodás, amelyet a szolgáltatók kötnek egymással, és amelyegymás hálózatának kölcsönös igénybevételét szabályozza. Esetenként vagy átmenetileg belföldi romaing is előfordulhat, például ha egy új szolgáltató a saját hálózatának kiépüléséig más szolgáltató infrastruktúráját veszi igénybe. (Például a Vodafone sokáig használta a Pannon GSM hálózatát.) Bizonyos esetekben a szabályozó hatóság kötelezheti is erre a szolgáltatókat. Mivel az UMTS-nél nem jelent meg új társaság, erre aligha lesz szükség.

 

SAR
A mobiltelefóniában is meglévő sugárterheléssel kapcsolatos szabályozás során azt veszik alapul, hogy biológiai hatást az emberben elnyelt sugárzás okozhat, vagyis az ún. fajlagosan elnyelt teljesítmény (Specific Absorption Rate, SAR) határozza meg a rádiófrekvenciás expozíció alapkorlátait. Ebből származtatják az ajánlásban szereplő és mérendő (illetve a levegőben mérhető), megengedhető expozíciós határértékeket W/m2-ben, mW/cm2-ben, V/m-ben vagy A/m-ben. Ez a származtatás mérések és számítások alapján történik, olyan módon, hogy feltételezik az adott körülmények közötti legnagyobb elnyelődést (ún. worst case, legpesszimistább eset).

SIM (Subsriber Identity Modul)
Az előfizető egyéni azonosító modulja, amit leginkább a SIM-kártyáról ismerhetünk. Ezen a mikroprocesszor gondoskodik arról, hogy a kártyát csak jogos tulajdonosa használhassa, továbbá a hálózattal együttműködve ellenőrzi a kártya jogosultságát a kért szolgáltatás igénybevételére.

Szabványosítók
A különböző gyártók eszközeinek együttműködését, illetve az azonos elvű hálózatokban az átjárhatóságot a szabványok biztosítják. A harmadik generációs mobilrendszerek világméretű szabványosítását az ITU végzi (ennek eredménye az FPLMTS/IMT2000). A 3G rendszerek fejlesztésének további színterei (és szabványosító szervei): Európa (ETSI), Japán (ARIB) és az USA (TIA).

TACS (Total Access Communications System)
Ez a teljes elérésű távközlési rendszernek az első generációs analóg mobiltechnológiák egyike. (Emellett az 1G rendszerek közé tartozik az NMT, az RC 2000 és a C-450 is.) A TACS rendszert vezette be a nyolcvanas években Nagy Britannia, Írország, Olaszország, Ausztria, Málta és Spanyolország

TDD
Az időosztásos duplex frekvenciablokk- amit az UMTS pályázaton nyertek el a szolgáltatók - 1x5 MHz-es frekvenciasávot tartalmaz, az 1905-1910, az 1910-1915 és az 1915-1920 MHz-es sávban. (Minden szolgáltatónál az általuk használható teljes frekvenciaspektrumhoz tartozik még egy 2x15 MHz-es FDD sáv is.)

TDMA (Time Division Multiple Access)
Az időosztásos, többszörös hozzáférési technológia (a CDMA-hoz hasonlóan) a frekvencia hatékonyabb kihasználását teszi lehetővé. A harmadik generációs mobilrendszerekben szabványosítás során ennek szélessávú változata (WTDMA) is felmerült, de végül a fejlesztők a szélessávú kódosztásos technológiát (WCDMA) választották.

TETRA (Terrestrial Trunked Radio)
A készenléti és katasztrófavédelmi szervezetek egységes, professzionális mobil kommunikációját biztosító rendszerek egyik versengő technológiája. (a másik a Tetrapol). A Tetra szabvány fejlesztését az 1990-es évek elején kezdte meg az Európai Távközlési Szabványosítási Szervezet (ETSI). Ezt a technológiát jelenleg ötvenöt országban, háromszázhuszonöt rendszerben használják. Legnagyobb szállítói a Motorola és a Nokia. Évekkel ezelőtt a szakemberek még azt jósolták, hogy a különböző mobil távközlőrendszerek (GSM, Tetra, UMTS) egységbe rendeződnek, de kiderült, hogy ezek egymást nem helyettesítik, hanem inkább kiegészítik.

Tetrapol
A készenléti és katasztrófavédelmi szervezetek egységes, professzionális mobil kommunikációját biztosító rendszerek egyik versengő technológiája. (a másik a Tetra). A Tetrapol a technológiát a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU), valamint az Európai Rendőri Szervezetek schengeni csoportja is elismeri - de hivatalosan nem szabvány. Jelenleg harmincnégy országban, mintegy nyolcvan hálózatban működik. Az elismert műszaki képességei mellett egyik hátrányaként szokták említeni, hogy mindössze egyetlen, francia-német érdekeltségű gyártótól lehet az eszközöket beszerezni. Évekkel ezelőtt a szakemberek még azt jósolták, hogy a különböző mobil távközlőrendszerek (GSM, Tetrapol, UMTS) egységbe rendeződnek, de kiderült, hogy ezek egymást nem helyettesítik, hanem inkább kiegészítik.

TMSI (Temporary Mobile Subscriber Identity)
A mobil előfizető ideiglenes nemzetközi azonosítója. Minden előfizetőnek (SIM-kártyának) van egy nemzetközi azonosítója, amit a mobilkészülék bekapcsoláskor automatikusan elküld a hálózatnak, ez alapján tudja a rendszer megállapítani, hogy melyik ország melyik hálózatának előfizetője jelentkezett be. Ha az előfizető éppen más (vendéglátó) szolgáltató hálózatában tartózkodik, akkor lekérdezi az eredeti szolgáltatótól az előfizető jogait, és az eredeti IMSI helyett látja el a TMSI-vel.

UMTS (Universal Mobile Telecommunications System)
A univerzális mobil távközlő-hálózat egy új technológiai alapokon nyugvó, korszerű, nagy kapacitású és frekvencia-hatékony mobil rádiótávközlő rendszer, a harmadik generációs rendszerek napjainkban terjedő megoldása. A 3G rendszerek szabványosítását a Nemzetközi Távközlési Egyesület (az ITU) 1986-ban, az Európai Távközlési Szabványosítási Intézet (ETSI) pedig 1991-ben kezdte meg. Az egységes világszabvány és az integráció célja az volt, hogy egyetlen globális rendszerbe ötvözze az egymástól függetlenül fejlődött és esetenként eltérő célú mobil rendszerek szolgáltatásait. Bár kifejlesztése korai fázisában és elhatározás szinten a 3G egységes világszabványnak indult (FPLMTS/IMT2000), a különböző érdekek, eltérő fejlesztési koncepciók, szabadalmi jogviták következtében csak egyike lett a különböző rádiós technológiák szabványcsaládjának. Ennek a szabványcsaládnak az európai kifejlesztésű családtagja az UMTS. Az ilyen hálózatokban a szélessávú, kódosztásos, többszörös hozzáférési technológiát (WCDMA) alkalmazzák.

WCDMA (Wideband Code Division Multiple Access)
A szélessávú kódosztásos, többszörös hozzáférési technológiát alkalmazzák világszerte a harmadik generációs mobilrendszerekben, amely a frekvencia hatékonyabb, megbízhatóbb kihasználását teszi lehetővé, és lehetőséget nyújt a nagyobb sávszélességre.

WECA (Wireless Ethernet Compatibility Alliance)
A vezeték nélküli Etehernet hálózatokra szakosodott szövetség egy non-profit szervezet, mely megalakulásakor (1999. augusztus 23, Santa Clara) célul tűzte ki, hogy ellenőrzi és Wi-Fi címkével minősíti az "IEEE 802.11b High Rate" szabványnak megfelelő WLAN termékeket, hogy biztosítsa az eszközök garantált együttműködését.

A nemzetközi villamossági és elektronikai mérnöki intézet a nevének rövidítéséből eredő IEEE 802.11 szabvány kapcsán vált ismertté. Ez a műszaki specifikáció írja le a különböző frekvenciájú és sebességű, DSSS technológiát használó WLAN hálózatokat. Jelenleg három változata létezik:

IEEE 802.11b szabvány (2.4 GHz - 11 Mbps sebesség)
IEEE 802.11a szabvány (5 GHz - 54 Mbps sebesség)
IEEE 802.11g szabvány (2.4 GHz - 54 Mbps sebességgel)

 

WHO
Az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (World Health Organization, WHO) is foglalkozik az elektromágneses sugárzás veszélyességével, ezen belül a mobiltelefonok és bázisállomások egészségügyi hatásaival. A szervezet úgynevezett Ténylapot adott ki erről 1998-ban, majd 2000-ben. Az Európai Tanács a WHO és az ENSZ Sugárvédelmi Bizottsága megállapításait figyelembe véve határozta meg alapkorlátként az emberi szervezet által elnyelt sugárzásmennyiség felső határát, továbbá megengedhető határértékként a külső, levegőben mérhető sugárzás felső korlátját.

Wi-Fi (Wireless Fidelity)
A vezeték nélküli helyi hálózatoknál használ kifejezés, de nem annak szinonimája, hanem a WECA nemzetközi szakmai szervezet védjegye az általa minősített WLAN termékekre.

WLAN (Wireless Local Area network)
A vezeték nélküli helyi hálózat eredetileg a hagyományos Ethernet hálózat rádiós kiterjesztése, amely így a felhasználók számára kényelmes, nagysebességű, biztonságos adatkapcsolatot tesz lehetővé. Az UMTS-nek annyiban már létező versenytársa, hogy mobilitást és nagy (akár 10 Mbps-nél is gyorsabb) adatátviteli sebességet kínál, viszont a gyakorlatban egy rendszer csak egy szűk területet (például repülőtéri várótermeket, bevásárlóközpontokat, szórakozóhelyeket, konferencia-központokat) fed le. A helyi (vállalati) adathálózatoktól, a LAN-októl pedig abban különbözik, hogy a gyakorlatban nyilvános szolgáltatásokat, legelterjedtebben szélessávú mobil internet-hozzáférést nyújtanak rajta, vagy a távközlési társaságok közvetlenül a felhasználóknak, vagy az ilyen helyek üzemeltetői teszik komfortosabbá saját vendégeiknek nyújtott szolgáltatásaikat. A WLAN-t gyakran összekeverik a WiFi rövidítéssel, holott az előbbi a vezeték nélküli helyi hálózat rövidítése, aminek az IEE802.11 a szabványa, míg a WiFi az e szabványon alapuló együttműködést garantáló tanúsítvány.

WRC (World Radiocommunication Conference)
A Rádióhírközlési Világértekezlet a Nemzetközi Távközlési Egyesület (ITU) rendezvénye, amelynek feladata a vezeték nélküli távközlést érintő, közös megegyezést igénylő témák megtárgyalása, olyan határozatok elfogadása, amelyek alapján lehetségessé válik a frekvenciaspektrum világméretekben koordinált felhasználása. A 3G mobil rendszerek frekvenciasávját az 1992. évi világértekezlet jelölte ki, de azóta is többször szerepelt a fórum napirendjén az IMT2000 és az UMTS.

Kövess minket a Facebookon!

Cikkgyűjtő

További fontos híreink

Együttműködés a biztonságos jövőért

2017. szeptember 6. 09:21

Elsőként került magyar cég a nemzetközi HR elitbe

2017. augusztus 4. 13:40

Júniusi vírusriport az ESET-től

2017. július 25. 17:21

A megjósolt trendek felé haladnak a kiberbűnözés idei irányai

2017. július 20. 16:59
cloudappsportal.com