Prim Hírek

A feltételes mód használata azonban nem véletlen, mert bár kétségtelenül fokozatosan nő a különböző képzési formákat igénybe vevők, a szerzett tudásról igazolással rendelkezők száma, azért akadnak gondok. Eredményekről és problémákról azonban csak azt követően érdemes beszélni, ha már meghatároztuk, hogy mit is értünk felnőttképzés alatt, milyen típusú oktatási lehetőségek léteznek idehaza, azok milyen mértékben épülnek egymásra, vagy épp ellenkezőleg, mennyire szeparáltak, továbbá milyen nehézségekkel szembenézve igyekeznek eleget tenni az állam által kitűzött céloknak. A paletta széles, ezért mostani összeállításunkban - kitérve a két és fél éve megalakult Nemzeti Felnőttképzési Intézet felnőttoktatásban betöltött szerepére és tevékenységére - a nem iskolarendszerben végzett képzésekre szorítkozunk.

A versenyképesség megszerzését, majd megtartását a gazdaság igényeinek megfelelő képzések szolgálják leginkább, amelyek ma már nem csupán mesterségek, hanem nyelvek, vállalkozási és számítástechnikai ismeretek elsajátítását is jelentik. De a továbbképzés a specializáció felé mozduló cégeknél is létkérdés lehet, mint ahogy a piac által kikényszerített vállalati szerkezetváltás sem valósítható meg a dolgozók szakmai tudásának bővítése nélkül.

A munkaerő-piaci előrejelző rendszer működtetését illetően megoszlanak a vélemények. Dr. Bihall Tamás az NFI kiadásában megjelenő, Felnőttoktatás című lapnak adott interjújában úgy véli, hogy a felméréseknek nincs kialakult rendszere. ő maga a térségi előrejelzések mellett voksol, amelyek alapján felvázolhatók a tendenciák, és érzékeltethetők a gazdaságban várható mozgások, ebből következően pedig a munkaerő-igények. S bár még Európa sokkal stabilabb gazdasági környezetű részein is nehéz előre látni, a kérdés nem megkerülhető. A munkaügyi központok adatai mellé fel kell sorakoztatni a kamarák és a munkaadók felméréseit, hogy az utóbbiak fejlesztéseiből adódó munkaerő-kereslet is feltérképezhető legyen.

Intézmények, kedvezmények
A törvény a felnőttképzést rendszeresen végzett, iskolarendszeren kívüli oktatásként határozza meg. A képzés többcsatornás intézményrendszerben folyik, amelyben - a fentieknek látszólag ellentmondva - szép számmal akadnak felsőoktatási intézmények is. Mindez - még ha az állami finanszírozás módja meg is húzza a határvonalat az oktatási rendszerek között - nem egyszerűsíti a felnőttképzés átláthatóságát. Az iskolarendszeren kívüli képzés is lehet például normatív alapon támogatott, amennyiben az első szakképesítés nem iskolarendszeren belüli megszerzésére készít fel. A normatív támogatási forrást azonban közvetlenül a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium biztosítja, így az kifejezetten a felnőttképzési rendszerben akkreditált intézmények, illetve az azokban folyó képzésben részt vevők számára elérhetők.

A felnőttképzésben létezik egy másik, a képzésben részt vevő személyhez köthető kedvezmény is. A tanfolyamot egészében vagy részben önállóan finanszírozó magánszemélyek - a munkaügyi központok által támogatott képzések esetében az utóbbi a gyakori - személyi jövedelemadójukból levonhatják a befizetett összeg 30 százalékát (maximum évi 60 ezer forintot), amennyiben akkreditált felnőttoktatási intézményben tanulnak. A kedvezményt feltehetően kevesebben veszik igénybe, mint ahányan jogosultak lennének rá. Ennek több oka is lehet, de a legjellemzőbb a tájékozatlanság. Így például kevesen tudják, hogy a résztvevő esetleges munka és így jövedelem nélkülisége sem jelent akadályt, hiszen a kedvezményt közvetlen hozzátartozó is igénybe veheti, s halasztott hatállyal is beszámítható.

Az intézet pályázatokon keresztül támogatja az akkreditált felnőttképzést folytató intézményeket, amelyek egyrészt a tárgyi feltételek fejlesztésére, másrészt konkrétan a pályázatban meghatározott képzésekre vonatkoznak - mondta dr. Szivi József, az intézet igazgatóhelyettese. Az ilyen képzéseknek - a támogatásnak megfelelően csökkentett tandíjak révén - közvetetten a résztvevők a haszonélvezői.

További támogatási lehetőségként a munkáltató a szakképzési hozzájárulásként befizetett összeg egy részét saját dolgozói oktatásának finanszírozására fordíthatja. A nagyobb vállalatoknál ez többnyire megtörténik, míg a kisebbek ritkábban élnek vele, mert nem mindig áll érdekükben dolgozóik képzése.

Egy kis statisztika
Az 1998 és 2002 közötti időszakra vonatkozó felmérések szerint az állam által elismert szakképesítést adó képzést (OKJ) igénybe vevők száma volt domináns (80 százalék feletti). Ezt csaknem egyenlő arányban az egyéb jellegű oktatás, illetve a megváltozott munkaképességűek rehabilitációs képzése követte (kb. 10 százalék), majd 5-8 százalékos aránnyal a szakképzést megalapozó szakmai alapképzés következett. A résztvevők száma 2002-ben Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar és Győr-Sopron-Moson megyében volt a legmagasabb (10-12 ezer), Heves, Pest, Vas és Tolna megyében a legalacsonyabb (2,5-3 ezer), míg a fővárosi képzéseken az országos létszám 22,9 százaléka vett részt. A munkaügyi központok által támogatott, foglalkoztatást elősegítő képzések országos aránya 2002-ben 28,9 százalék volt, a támogatottak létszáma a vizsgált időszakban nem változott jelentősen.

Az állam által elismert szakképesítésre felkészítő képzések 57 százaléka 14 szakképesítés megszerzését tette lehetővé. Ezek között magasan a számítógép-kezeléssel és -használattal kapcsolatos oktatást végző intézmények száma volt a legmagasabb (144), s a beiratkozottak számát tekintve is ezek állnak az első helyen. A második helyen szereplő mérlegképes könyvelőt a könnyűgép-kezelő, a személy- és vagyonőr, majd a számítástechnikai szoftverüzemeltető követi, de a különböző szintű kereskedő-boltvezetői, vendéglátó-üzletvezetői képzések is benne vannak az első tizennégyben.

Meglepő, hogy a szakképesítések tekintetében gyakorlatilag máig változatlan a legkeresettebb képzések sorrendje. Az élen továbbra is a számítógép-kezelői és a mérlegképes könyvelői képesítést nyújtók állnak, de a szoftverüzemeltetői, valamint a vendéglátó-ipari és kereskedői területet érintők is előkelő helyezést értek el. Ennek oka Szivi József szerint az, hogy sokszor a rövid távú vagy nem kellően felismert érdekek vezérlik a résztvevőket, így a jelenleg jó kereseti lehetőséggel kecsegtető "divatszakmák" kerülnek előtérbe, és nem feltétlenül élveznek előnyt a biztonságos elhelyezkedést, hosszú távú munkalehetőséget kínálók. A nyelvi és informatikai ismeretek az egyedüliek, amelyeket szinte mindenki biztos befutóként értékel.

És ha már a statisztikáknál tartunk, érdemes némi figyelmet szentelni a Felvételi Információs Szolgálat tavaly végzett középiskolai kutatásának felnőttképzést érintő adataira. Ezek szerint a tanfolyamokon és felnőttképzésben való részvételt tervezők 71 százaléka kíván jogosítványt szerezni, 53 százalékuk nyelvtanfolyam elvégzésén gondolkodik, 32 százalékuk tartja fontosnak az ECDL-vizsgát, és 14 százalékuk tervezi részvételét valamilyen informatikai képzésben. A felnőttszakképzéssel kapcsolatos válaszokból kiderül, hogy a középiskolások 83 százaléka az őt igazán érdeklő szakma megszerzésére irányuló képzést választana - ami gyakran eltér a munkaerő-piac kívánalmaitól -, és csak 28 százaléknál fontos, hogy keresett, tehát az elhelyezkedést is biztosító szakmát szerezzen. Az idegen nyelvi ismeretszerzést 27, az informatikait 11 százalék tartotta fontosnak a szakképzés kiválasztásakor.

Hörcsögszindróma
Miként a felsőoktatásban, úgy a szakképzés területén is jellemző a képesítések gyűjtögetése. Nyilván a bizonytalan piaci viszonyok is közrejátszanak abban, hogy mind gyakrabban a "mindegy, hogy milyen, csak diploma, illetve szaktudást igazoló papír legyen" nézet válik uralkodóvá, feltételezve, hogy így nagyobb a munkaerő-piaci esély. A munkaügyi központok egyfajta terápiaként is alkalmazzák a tanulást, hátha pozitív hatást gyakorol a munkát keresőre a tanulóközösség, az elfoglaltság. Amire Szivi József szerint kevesebb figyelmet fordítanak a munkaerő-piac kínálati oldalának szereplői, az saját személyiségük megismerése, s ez csaknem olyan arányban lehet felelős az elhelyezkedési problémákért, mint a nem piacképes szakképesítés.

A képzés hatékonysága
A munkaügyi központok statisztikai adatai szerint az általuk finanszírozott képzésekben részt vevők mintegy 44 százaléka az oktatást követő 3 hónapon belül elhelyezkedik. Ám ez, a pillanatnyi kereslet-kínálatot jelző arány önmagában nem lehet mérvadó, csak más körülményekkel együtt vizsgálva, például hogy hányan vannak még fél év múlva is munka nélkül, illetve milyen arányt mutat akkor a statisztika. Mint ahogy a képzések munkaerő-piaci elfogadottsága szempontjából az is mérvadó, hogy hányan váltak tartósan munkanélkülivé, illetve ki került ki már az ellátási rendszerből is azok közül, akik tanfolyamon vettek részt. Ez utóbbiak képzési költsége ugyan ablakon kidobott pénznek számít a munkaerő-piac oldaláról, de mentálhigiénés szempontból még ekkor is hasznosnak minősíthetjük, amennyiben például a képzések átsegítették a résztvevőket egy depressziós időszakon.

E-learning
Az Európai Bizottság 2001 novemberében kiadott, az e-gazdaság megteremtését célul kitűző közleménye hangsúlyosan említi a hiányzó elektronikus üzleti készségek elsajátításában, illetve pótlásában az infokommunikációs technológiák (IKT) és az e-learning szerepét. A 2002 októberi e-készség csúcsértekezlet pedig mind magasabb befektetésre ösztökélte a tagállamokat a hatékony, rugalmas és gyors képzést biztosító, e-learninggel támogatott, egész életen át tartó tanulásba. Most, 2005 első harmadában Szivi József - értékeit elismerve - elsősorban a nagyvállalati belső képzések hatékony eszközének tartja az e-learninget. "Egy nagyvállalat számára, amely úgy látja, hogy versenyhelyzetének szilárdsága munkavállalói képzettségétől is függ, rentábilis lehet saját képzési rendszerében - azonos szaktudást igénylő jelentősebb számú munkahely esetén - kifejleszteni, illetve tananyaggal feltölteni egy e-learning programot. A kis- és középvállalkozásoknak azonban sok esetben csupán 1-2 azonos képesítésű munkatársra van szükségük, így azok oktatását kedvezőbb a képzési piacra bízniuk."

"Az országos képzési jegyzékben több mint 800 szakma szerepel, s ezen túl vannak nem OKJ-szakmát adó tanfolyamok is. Mivel a ma még meglehetősen magas áron kínált e-learning keretprogramok adaptálása az adott szakmára, képzési területre - a tananyagok elkészítése, a távképzésre alkalmas oktatók felkészítése, a vizsgáztatási rendszerek kialakítása - további tetemes költséget jelent, alkalmazásuk a nem iskolarendszerű felnőttképzésben, különösen a szakmát adó képzésekben elenyésző. Hogy a befektetés költségei megtérüljenek, az ilyen programokat csak egy bizonyos tanulói létszám felett éri meg alkalmazni, flexibilitásukat, a tananyag tartalmának kezelését csak egy nagyvállalat képes - elsősorban belső képzésének támogatására - megvalósítani, értékeit kamatoztatni."

A jövőt nézve Szivi József már optimistább. "A felnőttképzési módszerek fejlesztésére igénybe vehető, döntően uniós támogatás változtathat a fentieken. Amennyiben ezt a Nemzeti Felnőttképzési Intézet valósíthatja meg, a regionális képzőközpontokkal karöltve, huszonöt komplett képzés távoktatási formájának kidolgozását vállalnák."

Jövőkép kérdőjelekkel
A különböző fennhatóságú, támogatottságú stb. képzési rendszerek egymással és a munkaerő-piaci, illetve az állampolgári igényekkel való összehangolása, továbbá a mindettől elvileg távol eső, de a munkaerőpiacra (is) komoly hatással lévő szürkegazdaság kifehérítése nélkül nem várható munkaerő-piaci gondjaink megoldása, vagy ha igen, csak az EU-s lehetőségek, a munkaerő-vándorlás kihasználásával. Csupán az iskolarendszer bonyolultságát, az eltérő minőségi követelményeket, az iskolareformot és a bolognai rendszerhez való igazodás nehézségeit tapasztaló felsőoktatás piaccal való "párbeszéde" és megfelelő kapcsolata hozhat pozitív változást.

Ma még nem igen lehet megmondani, hogy milyen állások iránti igényt generálnak a gazdasági fejlődés tendenciái, hiszen még a Nemzeti fejlesztési terv 2 főbb pilléreit, a régóta hiányzó és esetleg az NFT2 kapcsán végre körvonalazódó húzóágazatokat sem ismerjük pontosan. Támpontot a nyugati gazdaság fejlődési tendenciái jelenthetnek, ahol a szolgáltató - kiemelten az informatikai, a pénzügyi és a kereskedelmi - szektor a fejlődés meghatározója.

Változást hozhatnak az egyes térségek fejlődését befolyásoló, ipari befektetőket vonzó autópálya-építések, de a majdani ipari létesítmények funkciója és munkaerő-szükséglete ma még ismeretlen, így hosszabb távon nem tervezhető.

***

Nemzeti Felnőttképzési Intézet (NFI)
Az FMM felügyelete alatt 2002 októberében létrehozott NFI módszertani intézményként, valamint kutatási és fejlesztési feladatai mellett szolgáltatóként (pl. akkreditáció, pályázatok kezelése) is működik, de képzést és oktatásszervezést nem végez. A felnőttképzés intézményeivel tart közvetlen kapcsolatot.

A nem iskolarendszerű felnőttképzés fejlesztéséhez elsősorban az FMM által finanszírozott, többek között a képzésekre, illetve a kapcsolódó tárgyi eszközökre kiírt pályázataival járul hozzá. Az intézmények andragógiai, pedagógiai tevékenységét a támogatásával megjelenő könyvekkel, kiadványokkal - pl. a közelmúltban elkészült, Felnőttképzés módszertana című gyűjteményes kötet, valamint a Felnőttképzés című folyóirat - kívánja segíteni.

Az intézet egy kísérleti projekt keretében mintegy 50 akkreditált felnőttképzési intézmény részvételével megteremtette az előzetes tudásmérés számítástechnikai és szoftveres bázisát.

Állami intézményként az NFI fő feladatának az adóforintok mind hatékonyabb elköltését tekinti. Ebben az esetben ez a támogatásra alkalmas fejlesztések, képzések, rendszerek, irányok felismerését, illetve meghatározását jelenti. Eddigi tapasztalataik alapján a pályázati rendszer átértékelésével igyekeznek az eddigieknél hatékonyabb elosztási rendszert kidolgozni. A felnőttképzésre szánt összegek komoly értéket képviselnek. Tavaly az NFI által lebonyolított pályázatokon keresztül 3,5 milliárd forint segítette az intézmények fejlesztését és a képzéseket, míg az összes állami forrást figyelembe véve becslések szerint mintegy 30-40 milliárd forintnyi öszszeg jutott felnőttképzésre.

A jövőben, a kormány prioritásai alapján, a közvetlen munkaerő-piaci igényeket kielégítő, az egyén munkához jutását, valamint a hátrányos helyzetű rétegek képzését elősegítő megoldások válnak elsősorban támogatottá.

A ma még előre nem látható munkaerő-szükséglet tervezhetővé tételéhez az intézet elsősorban kutatásokkal tud hozzájárulni. Ezek eredményei a minisztérium, az adott régiók döntéshozói, a képzési intézmények és az azokban tanulni szándékozók figyelmét egyaránt a várható tendenciákra irányíthatják.

***

Akkreditáció
A felnőttképzési törvény szerinti akkreditáció egyfajta államilag elismert minőségbiztosítás, amely kedvező piaci helyzetbe hozza az ezt megszerző intézményeket, programokat.

A törvény megkülönbözteti az intézményi és a programakkreditációt. Az első az intézmény egészének működését vizsgálja, de nem él kívánalmakkal az oktatott programok szakmai követelményeit illetően. Az akkreditált intézményben tanulók biztosak lehetnek abban, hogy a képzések és a kiegészítő felnőttoktatási szolgáltatások szervezése, valamint az intézmény működtetése, irányítása megfelel az előírt minőségi kritériumoknak, de a képzés tartalmának korszerűségére az akkreditációs tanúsítvány nem biztosíték. A minősített intézmény eleget tesz többek között a tanárok képesítésére és képzettségi fokára vonatkozó arányoknak, felnőttképzési szolgáltatásokat nyújt, lehetővé téve a résztvevők előzetes tudásának felmérését is. Ennek eredménye alapján például felmentést adhat bizonyos órák látogatása alól, ami csökkentheti a képzési díjat. Ez utóbbival gyakran nincsenek tisztában a jelentkezők.

A programakkreditáció egy-egy (szak)képzési program koherenciáját és szakmai tartalmát is vizsgálja. Az akkreditációval rendelkező programok bizonyítottan megfelelnek - tárgyi és személyi feltételeikben, tartalmukban, célcsoportjukban, valamint munkaerő-piaci indokoltságukat tekintve is - a képzés céljának. A módszerek, eszközök stb. szintjén a programakkreditáció nem állít korlátokat az alkalmazó intézmények elé.