Prim Hírek

Az egy évtizeddel ezelőtt még kiéhezett vezetékes piacon biztosra mehettek a helyi telefonszolgáltatók (Local Telephony Operators - LTO), csak befektetői-fejlesztési tőkeerejükön múlott, hogy a felhalmozódott igények kielégítésével mikorra érnek el látványos üzleti sikereket. A számszerű eredmények nem maradtak el; amíg a piac feldarabolása előtt száz lakosra 17,6 telefon jutott, addig idén június végén ez a mutató már 34,5 volt, s a Nemzeti Hírközlési Hatóság mára 3 479 294 bekapcsolt vezetékes fővonalat regisztrált. Ám hogy ez mennyire garantálja az üzletileg is eredményes működést, az társaságonként és körzetenként változik. Valószínűleg egészen más megtérülési mutatókkal találkoznánk, ha összehasonlítanánk a 70 ezer vonalat működtető Monor Telefon Társaságot a vezetékespiac 79 százalékát birtokló, 2,8 millió vonalas Magyar Telekommal (ex-Matáv).

A méretgazdaságosság nyilvánvaló szempont a távközlési iparágban, de néha - még ha csak időlegesen is - erősebbnek bizonyul az önállósodási és a birtoklási vágy. Ezt bizonyítja, hogy az eredetileg kiosztott 14 koncesszió ma összesen négy jelentős tulajdonos-szolgáltató kezében összpontosul. Tanulságos lehet ennyi idő után visszatekinteni a történtekre.

Egy kis krónika

Bár a Magyar Postából 1990 januárjától kivált Matáv (akkor még Magyar Távközlési Vállalat) immár teljes erejét a telefonhálózat fejlesztésére koncentrálhatta, saját ereje nyilvánvalóan kevés volt a minden területen, rövid időn belüli látványos javulás felmutatására. Éppen ezért először az országos gerinchálózat fejlesztésére indítottak 3 éves programot, és ezzel párhuzamosan kapcsolástechnikai rendszerválasztó tenderrel választották ki az elterjeszteni kívánt digitális telefonközpontok szállítóit (Siemens és Ericsson).

Nem kis részben a politikai rendszerváltás nyomán megerősödött demokratikus szemléletmód hatására felerősödött azoknak a helyi követeléseknek a hangja is, amelyek a telefonpiac liberalizálását sürgették, sőt abban szerepet kívántak vállalni. Önkormányzatok, befektetők kezdték megalakítani a későbbi társaságok magjait, miközben a kormányzat is megtette az előkészületeket a piac felosztására.

A sorban az első a Matáv (először 100%-os állami tulajdonú) részvénytársasággá alakítása (1991 vége), majd a részvények, azaz a tulajdonjog részbeni értékesítése (első forduló: 1993 vége) volt.

Eközben 1991-ben hatályba lépett a koncesszióról szóló törvény (amely a koncessziós tevékenységek körébe sorol egyes távközlési szolgáltatásokat), majd 1992-ben az első távközlési törvény, amely egyebek között a telefonpiac felosztását is szabályozza.

Az első dilemmát az okozta, hogy az előírások szerint azokban a primer körzetekben kell nyilvánosan megpályáztatni a szolgáltatási jogot, amelyekben azt bármelyik érdeklődő kezdeményezte. Kiderült, hogy egyrészt nagyon nagy az érdeklődés, másrészt mégsem annyira vonzó minden lehetőség, mert az 54 körzetből csak 25-re akadt jelentkező. Ennek egyik következménye lett, hogy a Matáv a privatizációval párhuzamosan automatikusan országos koncessziót szerzett az eleve kizárólagosan megítélt távolsági és a nemzetközi szolgáltatások mellett 29 primer körzetben a helyi telefonszolgáltatásra is. Ezenkívül lehetősége nyílt a meghirdetett további körzetekre pályázni. Ezekből ötöt megnyert, további kettő pedig pályázó hiányában az ölébe hullott, így végül 36 körzettel került ki a vetélkedésből. További 3 primer körzetben pedig Emitel néven közös társaságot hozott létre Izrael legnagyobb távközlési szolgáltatójának (Bezeq) Aphrodite nevű leányvállalatával.

A Matáv privatizációjának második fordulójában a Deutsche Telekom és az Ameritech International alkotta MagyarCom a Matáv többségi tulajdonosává vált. Az 1995. december 20-án aláírt szerződés értelmében a konzorciumot alkotó két vállalat tulajdonrésze 852 millió dollár vételár ellenében 67,36%-ra emelkedett. A Matáv privatizációja - a két forduló együttes értéke alapján - a közép- és kelet-európai térség addigi legnagyobb privatizációja volt, s egyben a legnagyobb külföldi beruházás Magyarországon.

Erősödő konszolidáció

1994 februárjától, a területi koncessziós pályázat eredményének kihirdetése után alakulnak meg a további körzetekben az olyan apró kis szolgáltatók, mint például a Jász-Tel, a Kisduna-Com, a Kelet-Nógrád-Com vagy a Monortel, mögöttük pedig olyan tulajdonosi társulások, mint a Matel, az UTI vagy a HTCC. (Az egyes érdekeltségek a táblázatban láthatók.)

Nem kellett különösebb jóstehetség ahhoz, hogy a piacelemzők lássák a bekövetkező konszolidációt. A már említett méretgazdaságosság elve ugyanis törvényszerűen magával hozza az összeolvadásokat, felvásárlásokat. A korábban is ugyanazon érdekeltségi körbe tartozó helyi társaságok lassan elveszítik egykori saját nevüket, és immár mindegyik körzetben a közös tulajdonos nevében folytatják tevékenységüket.

A legnagyobb fúzió a Vivendi nevéhez fűződik. Az eredetileg három körzetben szolgáltató Matel (Magyar Telecom) mögött állt a franciaországi székhelyű Compagnie Génerale des Eaux (CGE) vállalatcsoport, amely 1999-ben felvette a Vivendi nevet. Egy évvel később felvásárolta a nálunk négy körzetben jogot szerzett UTI (United Telecom Investment) cégcsoportot. 2003 májusától pedig a még mindig Matel nevű konzorcium (amelynek jelenleg 50-50% arányban az AIG Emerging Europe Infrastructure Funds, illetve a GMT Communications Funds a tulajdonosa) immár Invitel néven folytatta tevékenységét, a második legnagyobb telefonszolgáltatóként.

Hasonló - bár részben kiterjedtebb, részben viszont belterjesebb - csoportosulási folyamat figyelhető meg a HTCC (Hungarian Telephone and Cable Corporation) háza táján is. Az egykori négy helyi koncessziós társaság immár Hungarotel néven öt primer körzetben nyújt szolgáltatást - és ebben a közös név használatán túl nincs változás. Ugyanakkor a történethez tartozik, hogy a fő tulajdonos, a HTTC néhány hónapja felvásárolta az egykori alternatív szolgáltatók legnagyobbikát, azt a PanTelt, amely viszont korábban magába olvasztotta a másik alternatív aspiránst, a Novacomot. Továbbá ezekkel a változásokkal szinte egy időben a HTCC-ben meghatározó (66%-os) tulajdont szerzett az egyik nagy európai távközlési szolgáltató, a TeleDenmark. Ilyen háttérrel - korszerű országos hálózattal, helyi szolgáltatói tapasztalatokkal és stratégiai-szakmai befektetővel a háttérben - a HTCC valóban a Magyar Telekom egyik legnagyobb kihívója lehet a jövőben.

Egyelőre azonban speciális helyzetben van az új cégcsoport, hiszen a koncessziós Hungarotel és az alternatív PanTel összeolvasztása számos kérdést vet fel. Egyrészt ugyanis azt hangsúlyozzák, hogy egyetlen, közös tulajdonú cégről van szó, ugyanakkor ez ma még két külön társaság, saját ügyfélkörrel. A Hungarotel a jövőben a fenti öt primer körzetben található ügyfelek kiszolgálására koncentrál, míg a PanTel fogja a cégcsoportot képviselni a nemzeti piacon. A két vállalat egymással - megfelelve a távközlési és adóügyi szabályoknak - hálózati szerződéseket köt.

Az öt volt koncessziós primer körzetben a hangsúly egyrészt a vezetékestelefon-csomagok versenyképességére, másrészt a széles sávú internet penetrációjának növelésére helyeződik. A közeljövőben a társaság több, a fenti célokat megvalósító kedvezményes díjcsomaggal fog megjelenni. Nagyobb szerephez jutnak az internetszolgáltatók is, hiszen számukra vonzó nagykereskedelmi ajánlatok készülnek.

A PanTel az országos piacon folytatja offenzív politikáját, és szeptemberben új akciós széles sávú internet- és telefonajánlattal áll majd elő.

A két nagy tulajdonosi csoport mellett két kisebb szolgáltató működik még, ám ők sem élték túl a konszolidációs hullámot. Az Emitelnek 2001-ben vált 100%-os tulajdonosává a Matáv, miután megvásárolta az izraeliek 50%-os részesedését. Az egyetlen körzetben működő Monor Telefon Társaság sokáig őrizte függetlenségét, és bár ma is változatlan néven folytatja tevékenységét, fő tulajdonosa immár az UPC (illetve a mögötte álló Paruse BV.).

Csábítások és hűtlenségek

A vezetékestelefon-piac kimerülőben van, legalábbis a vonalszámot tekintve nem gyarapszik. Az ellátottsági mutató, vagyis a száz lakosra jutó fővonalszám az NHH gyorsjelentése szerint egy év alatt közel 1 százalékkal csökkent, másképpen fogalmazva tavaly júniustól mintegy 120 ezer vezetékes telefont kapcsoltak ki. A szolgáltatók - nyilván az optimistább kép érdekében - ezt szívesebben nevezik stagnálásnak.

Ennek esetenként talán lehet is alapja, de az üzleti titkok, bizalmas információk homályában nem könnyű tisztán látni. Az összesített vonalszámcsökkenés mellett ugyanis újabban lehet kalkulálni számhordozással megszerzett vagy elveszített előfizetőkkel, illetve a közvetítőválasztással (előhívószámmal) szerződött (megnyert vagy elpártolt) ügyfelekkel is. Ezek a koncessziós szolgáltatóknál esetenként kiegyenlíthetik egymást. Az Invitel például arról számolt be, hogy 20 ezren hozták át hozzájuk a számukat, ezzel szemben 16 ezer előfizető választott más szolgáltatót. A Matáv és a Hungarotel nem közölte erre vonatkozó adatait, a Monortelnél és az Emitelnél tapasztalt vándorlások pedig nem érték el a százat.

Érdekes, de egyáltalán nem meglepő viszont, hogy a számhordozási versenyt az a PanTel nyerte, amelynek lehetősége sem volt veszíteni, hiszen nem volt saját koncessziós körzete, így vezetékes előfizetői bázisát is csak most kezdi kiépíteni. Nem kis részben azzal a 36 ezer új vonallal, amelynek számait hozzájuk "hordozták" az ügyfelek. Figyelemre méltó, hogy a másik alternatív társaság, a GTS-Datanet számhordozással szintén magához tudott csábítani 8600 ügyfelet.

A titkolózás ellenére mégis létezik egy fix tájékozódási pont: az NHH ugyan nem közöl szolgáltatókra lebontott statisztikát, de a jelentéseiből annyi kiderült, hogy az év első hat hónapjában összesen 24 688 földrajzi számot, 2004-ben, vagyis a számhordozhatóság első évében pedig 47 864 számot, öszszesen tehát közel 73 ezer vonalnyi előfizetést vittek át Magyarországon más szolgáltatóhoz.

Az általános pangásra enyhe gyógyír, hogy az ISDN-csatlakozások aránya tényleg stagnál. Korábban, nagyjából idén februárig némileg még emelkedett is, ám azóta már ebben is csekély mértékű (0,2%-os) csökkenést regisztráltak. A helyzet akkor sem kedvezőbb, ha a tényleges forgalom alakulását vizsgáljuk. Az egy fővonalra jutó hívások időtartama ugyan meglehetősen nagy ingadozást mutat, de a trend hosszabb távon enyhe csökkenést jelez: a tavaly júniusi 228,6 perc idén júniusra 200 alá esett. A hívások átlagos időtartama szezonális ingadozásról árulkodik (télen többet beszélünk, mint nyáron), de nagyjából 3 perc körül mozog. Ezek a számok nem igazolják a szolgáltatók szociológiai alapú reklámérveit, miszerint a fontos és hosszabb beszélgetésekhez vezeték kell.

Pályakorrekciók

Amire viszont tényleg növekszik az igény, az az internet, és lehetőleg széles sávon. Az ADSL-vonalak számának alakulását mutató görbe határozottan és egyenesen emelkedik. Csak idén fél év alatt közel 50 ezerrel növekedett, és megközelítette a 300 ezret (a legfrissebb jelentés szerint 297 236). Bár természetesen ebben is magasan a Magyar Telekom vezet, nem lebecsülendők a kisebb koncessziós szolgáltatók szándékai és eredményei sem. Az 5 ezer monori és 3 ezer emiteles széles sávú csatlakozás mellett az Invitel már 36 ezer ADSL-használóról számolhatott be. A konkrét szám mellett a második legnagyobb társaság általános céljait egyetlen mondatba sűrítve foglalta össze: "Az internetpiac adta lehetőségek, illetve a telefon- és internetszolgáltatás együttes igénybevételét célzó, gazdaságos megoldások."

Ennél bővebb - de talán az egész piacra érvényes - indoklással szolgált az Emitel: "Mivel az internet esetében a hosszú távú tervek, valamint a felhasználás jellege a korlátlan igénybevétel irányába halad, itt inkább beszélhetünk a felhasználószám növeléséről. Egyik legfontosabb lépésünk az volt 2005-ben, hogy Magyarországon elsőként és egyedüliként az Emitel Rt. teljes területén elérhető az ADSL-szolgáltatás (a műszakilag ellátható települések belterületén)." Modemes kapcsolat esetén beszédforgalmat és internetelérést egyben nyújtó kombinált csomagokat kínálnak, különböző óraszámban, a különböző igényekre. A dél-magyarországi társaság a többi szolgáltatóhoz hasonlóan emelte az ADSL sávszélességét, és várhatóan még idén újra emelni fogja korlátlan csomagjainak sebességét. Az országban az elsők között alkalmaz meghatározott forgalmat biztosító, széles sávú internetelérést Jaguár néven, 3 GB forgalommal.

A szavakon túli világ másik kitörési útja az üzleti kommunikációs szolgáltatások felé vezet. Ez ugyan nem eléggé egyértelmű megfogalmazás, van, ahol a nem egyéni előfizetőket automatikusan üzleti ügyfélként tartják számon, míg másutt a telefonforgalmon kívüli egyéb, többnyire valóban az üzleti szféra által igényelt megoldásokat sorolják ebbe a kategóriába. Ennek már korábban is nagy jelentősége volt, hiszen amíg a beszédátviteli piacon az adott körzetben nyolc évig kizárólagosságot biztosított a koncesszió, addig az üzleti kommunikáció, az adatátvitel eleve a nyitott versenypályán zajlott. Ezért jelenhetett meg a Matáv például Szegeden vagy Békéscsabán, és ezért definiálta magát ebben a tevékenységi körben országos szolgáltatóként az Invitel (Vivendi), amely ma már országosan mintegy 20 ezer üzleti ügyfelet szolgál ki.

Az üzleti szolgáltatások palettáján rendszerint megtalálható az internetes alkalmazások között az ADSL-en túl a bérelt vonal, az IPSec, a domainregisztráció és a szerverelhelyezés, az adatátvitelben pedig az egyszerű bérelt vonalon kívül a Frame Relay, az IP VPN vagy az ATM technológia.

A piaci terjeszkedés lehetőségeit három, általánosan is érvényes pontba foglalta össze a Monortel képviselője. Egyik az internetszolgáltatás fejlesztése (elsősorban a széles sávú, valamint a nyílt internet elterjedésének elősegítése), a másik az ügyfelek magasabb szintű kiszolgálása érdekében a tartalomszolgáltatás fejlesztése, végül a harmadik a szolgáltatások jelenlegi szolgáltatási területükön kívüli piaci megjelenítése.

Mindezek talán kárpótolják az egykori koncessziós - a ma használatos jelzővel: egyetemes - szolgáltatókat a beszédpiacon tapasztalható visszaesésért.

***

Csaknem tele az ország a TELE2-vel

Szokatlan szerepet játszik a telefonpiacon a TELE2 - de azt jól játssza. A társaságnak nincs, nem is volt koncessziója, sőt más alternatív szolgáltatókkal szemben saját hálózata sincs, mégis egyre növekszik ügyfeleinek száma, amit az úton-útfélen hirdetett kedvező tarifáknak köszönhet. És persze annak, hogy a T-Com (Matáv), a MonorTel és az Emitel után június közepétől az Invitel teljes szolgáltatási területére is kiterjesztette működési körzetét, és így az összes bekapcsolt magyarországi fővonal 95%-án elérhető a cég hangszolgáltatása. Ezúttal a következő kilenc körzettel bővült a "lefedettség": Szeged, Veszprém, Esztergom, Dunaújváros, Gödöllő, Jászberény, Szigetszentmiklós, Szentes, Vác, illetve az ezekhez a városokhoz tartozó területek.

A cég alapvető stratégiája, hogy a minőségi szolgáltatás mellett könnyen átlátható, kedvező és versenyképes beszéd- és betárcsázós internettarifákat kínál ügyfelei számára további külön előfizetési díj, fix költségek és hűségnyilatkozatok aláírása nélkül. A 25 európai országban jelen lévő és közel 29 millió ügyfelet kiszolgáló svéd cég az elmúlt egy évben Magyarország egyik legnagyobb vezetékes alternatív telefonszolgáltatójává vált a lakossági piacon, s mára itthon is több százezer ügyfél veszi igénybe szolgáltatásait.

További fejlemény a cég háza táján, hogy a betárcsázós internetezési lehetőséget is bevezette, júniusban még csak Budapesten, majd július 1-jétől a T-Com valamennyi körzetében. A hírek szerint a cég kedvezőbb árakon kínálja "keskeny sávú" internetszolgáltatását. 7 órától éjfélig 20%-kal kevesebbet, azaz percenként bruttó 4 Ft-ot, éjféltől reggel 7-ig pedig közel 7%-kal kevesebbet, percenként bruttó 2,80 Ft-ot kell fizetni a szolgáltatásért, és kapcsolási díj sincs. A szolgáltatás igénybevételéhez az új előfizetőknek a 1202-es ingyenes telefonszámon lehet regisztrálni, mindössze néhány perc alatt, a TELE2-előfizetők pedig külön regisztráció nélkül vehetik igénybe a szolgáltatást.

***

Verseny helyett újramonopolizálás?

A Magyar Telekom-csoport a Miniszterelnöki Hivatal támogatásával újramonopolizálná a kormányzati távközlési piacot - figyelmeztet tizennégy távközlési szolgáltató. Az Alternatív Távközlési Szolgáltatók Egyesületének támogató tagjai (az Antenna Hungária, a 3C Magyarország, az eTel, az Euroweb, a GTS-Datanet, a Hungaro-Digitel, a PanTel, a Tele2, az UPC, az UUNET Magyarország), valamint a Hungarotel, az Invitel és a Monor Telefontársaság arra hívja fel a figyelmet, hogy az elektronikus kormányzati gerinchálózathoz (EKG) kapcsolódó közintézmények távközlési szolgáltatásainak biztosítására a hatályos jogszabályok alapján bármelyik távközlési szolgáltató alkalmas lehet. A távközlési cégek nyílt levélben kérik a Miniszterelnöki Hivatal állásfoglalását a versenysemlegesség biztosításáról. A szabad beszerzési lehetőség fenntartása költségvetési szempontból is egyértelműen előnyös, mivel hosszú távon csak a szolgáltatók közötti verseny biztosíthatja az állami intézmények számára a leginkább költséghatékony megoldást.

Az EKG-t a kormányzati intézmények egymás közötti biztonságos kommunikációjának biztosítására hozták létre, amelyhez közel 900 budapesti és területi központi közigazgatási szerv köteles csatlakozni. A fenti intézmények azonban szabadon választhatnak távközlési szolgáltatót nem az EKG-n zajló kommunikációjukhoz, vagyis az úgynevezett "felhordó hálózat" kiépítéséhez. Ezt a közel 17 milliárd forint értékű kormányzati távközlési piacot 2000-ben még szinte 100 százalékig a Matáv uralta, a 2001-ben induló távközlési liberalizációt követően azonban a cég piaci részesedése folyamatosan csökkent, és 2005-re körülbelül 80 százalékra esett vissza. A fennmaradó közel 20 százalékon (körülbelül 3-3,5 milliárd Ft) jelenleg többek között az Antenna Távközlési Rt., a GTS-Datanet, az Invitel és a PanTel osztozik. A Magyar Telekom a versenytársak további térnyerésének akadályozása mellett a teljes intézményi megrendelői kör újramonopolizálására törekszik.

A közelmúltban a Miniszterelnöki Hivatal Elektronikus Kormányzat Központ (EKK) és a Magyar Telekom megkereste az érintett intézmények vezetőit, hogy a Magyar Telekom szolgáltatásait ajánlja az EKG-n kívüli internet-, telefon-, valamint egyéb távközlési és rendszerintegrációs szolgáltatások beszerzéséhez. Érvként azt hozták fel, hogy a Magyar Telekom az EKG szolgáltatójaként különleges NATO-beszállítói nemzetbiztonsági minősítéssel rendelkező cég, ami elengedhetetlenül fontos a felhordó hálózati szolgáltatások igénybevételénél is. Ez azonban a hatályos kormányrendelet szerint nem kötelező.

A távközlési piac jelentős részét reprezentáló szolgáltatók nyílt levélben fordultak a Miniszterelnöki Hivatalhoz, hogy az érintett intézmények vezetői hiteles, pontos és a hatályos rendeleteknek mindenben megfelelő tájékoztatást kapjanak. Ebben a Miniszterelnöki Hivataltól határozott és nyílt állásfoglalást kérnek, amelyben az közvetlenül tájékoztatja a központi közigazgatás budapesti és területi szerveit, hogy az EKG-n kívüli internet-, telefon- és egyéb távközlési, rendszerintegrációs szolgáltatásaik (ráhordó hálózati) beszerzésénél a rendelet szerinti beszerzési eljárás nem alkalmazható, mivel erre vonatkozóan az Országgyűlés illetékes bizottsága nem hozott a közbeszerzési törvény alkalmazását kizáró előzetes döntést. Amennyiben az érintett közintézmények vezetői megkapják a fenti tájékoztatást, a szabad szolgáltatóválasztás és a szolgáltatók versenye a kormányzati távközlési piacon továbbra is fenntartható. Ellenkező esetben a teljes állami és önkormányzati szektor egyetlen - ezen a piacon újból monopolhelyzetbe kerülő - szolgáltató, a Magyar Telekom mellett kötelezi el magát távközlési és rendszerintegrációs szolgáltatások igénybevételére, verseny nélkül.

Az állásfoglalást kérő társaságok véleménye szerint a jogszabályoknak és az elektronikus hírközlési liberalizációnak megfelelő szabad beszerzési lehetőség fenntartása és további biztosítása - amellett, hogy a versenysemlegesség biztosítása a piacgazdaság alapja - a költségvetés számára is egyértelműen előnyös, mivel a szolgáltatók közötti verseny biztosítja a fogyasztók (jelen esetben az állami intézmények) számára a leginkább költséghatékony megoldást.