Prim Hírek

– Amikor négy éve megalakult az önálló Informatikai és Hírközlési minisztérium, a szakmai közvélemény örömmel nyugtázta, hogy végre talán a politika is felismerte: nincs más választás, mint az információs társadalom. Az új kormányzati struktúra mintha ennek most ellentmondani látszana. Vagy talán már meg is valósult a cél?

– Ezt sajnos még nem jelenthetjük ki, de az tény, hogy jelentős változások történtek. A 2002-ben megalakult új minisztérium keretein belül nagy lelkesedéssel láttunk neki az információs társadalom hazai fejlesztésének. Közel három évig voltam helyettes államtitkár, de nem a saját személyem miatt, hanem az eredmények alapján ítélem úgy, hogy ez sikeres időszak volt. Nagyon széles szakmai egyeztetés alapján, sok kritika és vita után elkészítettük a Magyar információs társadalom stratégiáját (MITS), amelyet végül nemcsak a kormányzat, hanem valamennyi szakmai szervezet is elfogadott és magáévá tett. E dokumentum megfelelő keretet adott, amely mentén a fejlesztések elindulhattak és megvalósulhatnak, s szerintem még a mai napig jó irányt mutat. Szintén a négy évvel ezelőtti kormányváltáskor volt napirenden az I. Nemzeti fejlesztési terv kidolgozása. Akkor meglehetősen kezdetleges állapotot mutatott, például az informatika egyáltalán nem jelent meg benne. Adott volt egy öt operatív programból álló és az EU által elfogadott struktúra, amelyen lényegileg már nem lehetett változtatni. Mégis elkezdtük a reménytelennek látszó küzdelmet, hogy az információs társadalom fejlesztését valahogy beépítsük az NFT-be. Ezt végül – ha nem is önálló programként, de legalább prioritásként – sikerült megjeleníteni a Gazdasági versenyképesség operatív programban (GVOP). Ez a programpont kb. 35 milliárd forint támogatást kapott a 2004 és 2006 közötti időszakban. Utólag elhangzottak olyan vélemények, hogy többet is lehetett volna szerezni, de ez korántsem ilyen egyértelmű. Ennek megítélésénél egyrészt látni kell, hogy az unióban sem minden az eredeti elképzelések szerint alakult, másrészt azt is tudni kell, hogy a korábbi években ennek tizedét sem lehetett elérni, vagyis egy nagyságrenddel kisebb fejlesztési forrás állt rendelkezésre. Amikor beterjesztettük az elképzelésünket, az EU-nál is nehezen hittek a programok realitásában, de végül hosszas tárgyalások, kitartó munka után sikerült meggyőznünk az illetékeseket arról, hogy Magyarország szakmailag felkészült az elodázhatatlan programok végrehajtására. Ma még mindig fut négy nyitott pályázat ebben a témában, de a források 90-95 százalékát már lehívhattuk. Az I. NFT más módon is kapcsolódik az MITS-hez. Az EU-ban folytatott tárgyalásokon a fejlesztési prioritások jóváhagyásához szükség volt ugyanis arra, hogy az információs társadalom stratégiája egy kormányzat által jóváhagyott dokumentum legyen. Az előző ciklusban elért sikerek között mindenképpen meg kell említenem a szabályozást, amely önmagában ugyan kevésbé látványos, de túl azon, hogy ezt az EU-csatlakozás is megkövetelte, a liberalizációs jogszabályok olyan piaci környezetet teremtettek, és olyan folyamatokat indítottak el, amelyek érzékelhetően elősegítették az információs társadalom kiteljesedését. Lényegesnek tartom azt a szemléletváltást és konkrét gyakorlatot, amely a kutatás-fejlesztés erősítésében érhető tetten. Ezt szolgáló pályázataink nyomán több száz millió forintos támogatást kaptak a különböző, hosszabb távon az információs társadalom fejlődését szolgáló közös kutatási témák. A siker természetesen nemcsak az IHM és a kormányzat érdeme, mert ebben az egész gazdaság teljesítménye, a gyártók, szolgáltatók és felhasználók szerepe egyaránt megjelenik. Végeredményben elértünk egy olyan kritikus tömeget az ICT-eszközök használatában, amelynek alapján azt mondhatjuk, hogy az informatika Magyarországon immár megkerülhetetlen, és az információs társadalom elkerülhetetlen. Ma az otthonok 40 százalékában van PC, az emberek 30-35 százaléka használja az internetet, és a háztartásokban is megközelíti a 20 százalékot az ellátottság. Nagyon fontos, hogy a technikai ellátottsági mutatók mellett az emberek hozzáállása szempontjából ugyancsak sokat javult a helyzet. Ha a stratégiában kulcsfontosságúként megjelölt területeken megvizsgáljuk a számszerű adatokat, akkor azt láthatjuk, hogy mindenhol jelentős előrehaladás történt, az e-közigazgatásban (lásd például az elektronikuskormányzat-központ szolgáltatásait) éppúgy, mint az egészségügyben (pl. Dr.Info), az e-kereskedelemben vagy akár a környezetvédelemben. Személy szerint sajnálom, hogy önálló tárcaként megszűnt az informatika, annál is inkább, mert ez olyan terület, ahol bőven van még tennivaló. Persze nem feltétlenül azon múlik a siker, hogy önálló-e a szaktárca, vagy sem, de láthatunk rossz példákat is. Szlovéniában – ahol egyébként nagyon jól tejesítettek ezen a területen –, miután megszüntették az informatikai minisztériumot, az EU megállapítása szerint csökkent az aktivitás. Csak abban bízok, hogy az új struktúrában a gazdasági és informatikai tárca illetékes vezetői és szakemberei a jövőben szintén súlyának megfelelően fogják kezelni az információs társdalom fejlesztését.

– Ma már megszokott dolog, hogy minden hazai eredményt és tervet uniós keretekbe ágyazva vizsgálunk. De merre tart Európa?

– A lisszaboni folyamat félidejéhez érkezett. A célkitűzés, amelyet az Európai Unió 2010-re meghatározott, igen ambiciózus: Legyen Európa a legversenyképesebb, tudás alapú gazdasággal rendelkező régió a világban, fenntartható és gyorsuló gazdasági növekedéssel, teljes foglalkoztatással és modernizált, a digitális szakadékot minimalizáló társadalombiztosítási rendszerrel. A verseny nyilvánvalóan az Egyesült Államokkal és a távol-keleti országokkal folyik. Ebben sajnos nem sikerült áttörést elérni, sőt a távolság sem csökkent. A GDP növekedési üteme az EU-ban fele az USA-énak, India vagy Kína szintén gyorsabban növekszik. Az elemzések szerint az elmaradásnak két főbb oka van, az egyik, hogy az információs és kommunikációs technológiák alkalmazása nem volt megfelelő, a másik pedig, hogy a kutatás-fejlesztés intenzitása, támogatása nem elegendő. A statisztikai adatok szerint az Egyesült Államok évente 100 milliárd euróval többet költ k+f-re, mint az Európai Unió. Ezen persze a kutatás természete miatt máról holnapra nem lehet változtatni, mert hiába kap 100 milliárddal többet, nem teremnek elő azonnal a kutatók és az eredmények. Átütő sikert 8-10 éves folyamatos fejlesztéssel lehet majd elérni. A lisszaboni folyamat félidejében az EU, illetve a holland elnökség, valamint az OECD által végzett, nem túl rózsás képet festő elemzések arra késztették az uniót, hogy újrarajzolja az információs társadalom európai jövőképét. Ennek eredményeként született meg az i2010 program, amely három fő irányvonalat jelöl ki. Az első egy olyan egységes európai információs tér megvalósítása, amely nagy sebességű és biztonságos információs hálózatot biztosít a sokszínű szolgáltatásokhoz. Az információs társadalom szempontjából is technológiai fordulóponthoz értünk, amelynek legfőbb jellemzője a konvergencia. Ebben a fejlődési folyamatban az informatika, a média és a távközlés technológiája, illetve szolgáltatásai integrálódnak. Mindegyik infrastruktúrának jelentősen kitágul a kapacitása, például az ADSL – amely hagyományos telefondróton valósul meg – néhány éven belül gigabites sebességre lesz képes. Az egységes információs tér kialakulása tehát elsősorban a piacon múlik, ezt az EU szabályozással és szabványosítással tudja elősegíteni. A másik fő irány az innováció és a kutatás támogatása. Az látszik, hogy az innovációs készség Európában nem olyan, mint például az Egyesült Államokban. Nyilvánvalóan két területet kell jobban támogatni: egyrészt a kutatást, másrészt a kutatás hasznosulását. Bizakodásra adhat okot, hogy a most indult 7. keretprogramban a korábbiaknál kb. 35-40 százalékkal nagyobb forrás áll rendelkezésre. Ezen belül a legnagyobb támogatást az információs társadalommal kapcsolatos technológiák (Information Society Technologies – IST) fejlesztése kapja, de az alapkutatás számára is mintegy 10 százalék jut. Jelentősnek tartom azt a szándékot és részprogramot, amely a kutatói infrastruktúrát, a kutatói hálózatokat és a GRID-fejlesztéseket támogatja, s amelyben Magyarország is részt vesz az NIIF-hálózat, illetve az MTA intézményei révén. Talán ez az egyetlen terület, ahol az Egyesült Államokkal versenyképesek vagyunk, vagy talán még jobban is állunk. A harmadik irányt azok a fejlesztési támogatások képezik, amelyek a 2000-ben megfogalmazódott alapelveknek megfelelően az információs társadalom polgárainak érdekeit, az életminőséget javítását, a digitális szakadék csökkentését szolgálják. Ehhez tartozik az elektronikus közszolgáltatások széles körű bevezetése, az e-kormányzattól a közbeszerzésen át az egyéni hozzáférésig.

– Hogyan illeszkedik ehhez a koncepcióhoz a hazai II. Nemzeti fejlesztési terv?

– Köztudott, hogy az európai uniós alapokhoz a hazai költségvetésnek is hozzá kell tennie a maga részét, ugyanakkor az is látszik, hogy ezenfelül más fejlesztési forrás nem nagyon lesz a következő években. Emiatt nagy küzdelem várható, hogy kik és hogy tudják lehívni az elérhető pénzeket. Szerencsésnek mondható, hogy most a döntésekben nagyobb az ország szabadságfoka. Az I. NFT-ben nagyon szigorú szabályok voltak, már csak azért is, mert még nem voltunk az EU tagja. Most készíteni kell egy központi stratégiát, és ennek keretein belül az operatív programokat mi magunk választhatjuk meg. Az EU a stratégia és az operatív programok összhangját vizsgálja, s a pénzügyi allokációt felügyeli. A szakmai párbeszéd ebben elkerülhetetlen. Társaságunk felajánlotta a régi-új kormányzatnak együttműködési készségét, és azt szeretnénk elérni, hogy az információs társadalom kiemelt támogatást kapjon a II. Nemzeti fejlesztési tervben.

– Vagyis – miként az idei kongresszus jelmondatából is kiderül – az NJSZT továbbviszi azt a szellemiséget, amely négy évvel ezelőtt az első és eddig egyetlen önálló szakminisztériumot életre hívta. Milyen felelőssége és szerepe lehet egy szakmai társaságnak az információs társadalom kiépítésében?

– Az IHM működése során létrehozott egy koordinációs tárcaközi bizottságot, amelyben egyenlő arányban voltak jelen a kormányzat és a szakma képviselői. Minden lényeges és az információs társdalommal kapcsolatos kérdésben párbeszédet folytattunk, együtt dolgoztunk az IVSZ-szel, a VISZ-szel, az Inforummal. Én abban bízom, hogy a kormányzat a következő időszakban is komolyan veszi, partnernek tekinti a szakmát, és számít a véleményünkre. Ez esetben a Neumann János Számítógép-tudományi Társaság szakmai felkészültségénél és erejénél fogva meg tudja fogalmazni észrevételeit, álláspontját, s javaslatokat tud tenni a jövőben is. Ez nem kevés.

– Az elvi állásfoglalásokon túl milyen konkrét gyakorlati eredményeket ért el a társaság?

– A nagyon sokrétű tevékenységi körünkből csak a legfontosabbakat emelném ki. Alapvetően fontosnak tartom a tehetséggondozást, amivel a feltörekvő fiatal nemzedék informatikai oktatását segítjük elő. Egy példával illusztrálva: minden sportágban az élsport határozza meg egy adott ország helyét a világranglistán. A magyar informatikai szakemberek tudását világszerte elismerik. Ennek folytonosságát szolgálja, hogy a különböző hazai informatikai versenyeken évente 5-8 ezer diákot mozgatunk meg évente, és a nemzetközi versenyekre, a diákolimpiákra mi készítjük fel a tanulókat. Az informatikai írástudás oktatása, terjesztése nélkülözhetetlen az információs társadalom kiteljesedéséhez. Az európai számítógép-használói jogosítványt nyújtó ECDL-képzésnek mi vagyunk a hazai jogtulajdonosa. Több mint 400 akkreditált vizsgaközpontban folynak a felkészítések, s 2005-re a vizsgázók száma Magyarországon megközelítette a negyedmilliót. A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság keretein belül önálló szakmai szervezetként működik az Intelligens Kártya Fórum, amely az élet számos területén fellelhető intelligens kártyák hazai alkalmazási lehetőségeivel kapcsolatos széles körű információszervezéssel foglalkozik. Tevékenységi területünkön szerteágazó kapcsolatokat tartunk fenn különféle bel- és külföldi szervezetekkel, tagként képviseljük Magyarországot hazai, illetve nemzetközi tudományos szervezetekben. Mindezek mellett számos nagy érdeklődéssel kísért előadást, ankétot, konferenciát, kongresszust, szemináriumot, szakmai bemutatót szervezünk, szakmai tanácsadást végzünk, szakmai tanulmányutakat szervezünk.

– Az idei kongresszus is egy a hasonló rendezvények sorában. Milyen aktualitása van, és a bennfentesek szakmai diskurzusán túl milyen hozadéka lehet a társadalom számára?

– Szerencsés időben kerül sor erre a tanácskozásra, hiszen az országgyűlési választások és a kormányzati ciklusváltás miatt több területen megrekedtek a munkák és a programok. Ilyen például maga a II. Nemzeti fejlesztési terv is. Most szerveződik egy teljesen új struktúra, és mi az információs társadalmat ebben próbáljuk meg értelmezni és elhelyezni. Az első napon a Nemzeti Fejlesztési Hivatal elnökhelyettese ismerteti a II. Nemzeti fejlesztési terv jelenlegi állapotát, továbbá bemutatjuk az európai és a hazai információs társadalom helyzetét, majd az általános ismeretek után különböző szekciókban tovább elemzik az információs társadalom valamennyi fontos szeletének aktuális kérdéseit az elektronikus közigazgatástól, e-kormányzástól kezdve az e-gazdaságon és IKT-kutatási tevékenységen, oktatáson át a tartalomiparig és az informatikai biztonságig. Maguk a témák is jelzik, hogy nem egy társaság belügyéről van szó, hanem a társadalom jövőjét meghatározó kérdések vitájához nyújtunk fórumot a döntésekben közreműködő vagy azokat előkészítő szakemberek számára.

– A matematika, kombinatorika, számítástechnika területén számos világszerte ismert szakember neve kötődik Magyarországhoz. A tudomány és a gazdaság mai állása szerint van-e esély arra, hogy magyar informatikai szakemberek – egyénileg, kutatói közösségben vagy éppenséggel vállalkozásban – világsikereket érjenek el?

– Erre a Sztaki igazgatóhelyetteseként is válaszolhatnék, hiszen a kutatási tevékenységet közelről látom. A válaszom egyértelműen igen. Természetesen nehéz felvenni a versenyt az Egyesült Államokkal vagy a nagyon nagy kutatási potenciállal rendelkező országokkal, de egyes részterületeken feltétlenül vannak tehetséges, világszínvonalú kutatóink. Jó lenne, ha még többen lennének, de ismét mondom, ehhez az kell, hogy folyamatos, növekvő kutatási támogatást kapjon az ország. Nem céltalanul és válogatás nélkül, hanem tényleg a versenyszellem alapján, pályázatokkal, kiválóságok bizonyítása útján. Korábban említettem, hogy fontos a kutatási eredmények gyakorlati alkalmazása is. Manapság nem ritkán olyan feltételekkel támogatják a kutatást, hogy a pályázó konzorciumban szerepelnie kell gazdasági, ipari cégnek is. Ez a garanciája annak, hogy a kutatási eredménynek gyakorlati haszna legyen. Természetesen szükség van a termelést, alkalmazást megelőző alapkutatásokra is. Például itt, az intézetünkben a kutatások kétharmada már az eredmények hasznosítására irányul. Körülbelül ez a helyes arány. Ha pedig a támogatás érzékelhetően stabil, folyamatos és növekvő, akkor az egyetemeken végzett tehetséges fiatalok a nemzetközi hírű kutatók szárnyai alatt tovább fejlődhetnek, és sikereket hozhatnak az országnak.