Az Első világháború magyar hőseinek albumában - a történészek és kutatók által üzemeltetett honlapon (http://www.hungarianarmedforces.com/1vh/) - a Mária Terézia Katonai Rend kitüntetettjei, a Tiszti arany vitézségi érmesek, valamint a Legénységi arany vitézségi érmesek szerepelnek. A Mária Terézia Katonai Rend érdemrendjét 131 katonának adományozták, Tiszti arany vitézségi érmet 99, legénységi arany vitézségi érmet mintegy 1500 magyar katona kapott az első világháborúban tanúsított helytállásáért.
 

Maruzs Roland, a honlap egyik szerkesztője, a HM katonai hagyományőrző és hadisírgondozó osztályának vezetője az MTI-nek elmondta: a Mária Terézia Katonai Rendet az érdemrendek sorában az elsők között alapították, rangját tekintve az egyik legjelentősebb kitüntetés volt. A Mária Terézia Katonai Rend alapítására a hétéves háború idején, 1757. június 18-án, a csehországi Kolin mellett, Nagy Frigyes porosz király seregén aratott győzelem indította a királynőt.
 

Az alapításakor két-, majd 1764-től középkereszttel kiegészítve három fokozatú érdemrend elnyeréséhez olyan, nemcsak bátor, hanem önálló kezdeményezésű katonai teljesítményre volt szükség, amely nagyobb egység, sőt az egész ütközet kimenetele szempontjából is kedvező eredményt hozott. A kérelmező kitüntetéséről a rendtagokból álló testület, a káptalan döntött, amelyet a rend nagymestere hagyott jóvá. Ezt az érdemrendet az első világháború alatt összesen 131 katonának adományozták, ebből a honlapon a 34 magyar adományozott található meg.
 

A vitézségi érem alapítása II. József nevéhez kötődik, aki 1789. július 19-én kelt udvari rendeletével előírta a vitézül helytálló őrmesterek és a náluk alacsonyabb rangú legénység ellenség előtt tanúsított vitéz tetteinek jutalmazását nyilvános becsületjelvénnyel, illetve pótdíjjal. Az eleinte gomblyukban viselt becsületjelvényt 1809 óta nevezik vitézségi éremnek. Harctéri teljesítmény alapján, kizárólag kimagasló fegyvertény, haditett vagy a harchelyzetet jelentősen pozitívan befolyásoló cselekedet alapján ítélték oda.
 

A vitézségi érmek aranyból, illetve ezüstből készültek, tulajdonosának halála után sem kellett azokat visszaszolgáltatni. 1848 augusztusában az uralkodó egy új, méretében kisebb, II. osztályú ezüst vitézségi érmet alapított, a "kis ezüstöt". 1898-tól a kitüntetettek halálukig kapták az érem után járó pótdíjat. 1915-re már négy osztályba - arany, I. osztályú ezüst-, II. osztályú ezüst és bronz vitézségi érem - sorolták a vitézségi érmeket. Az uralkodó az adományozás jogát a hadtestparancsnokokra (később a bronz vitézségi érmet hadosztályparancsnokokra) ruházta át. Összesen mintegy 1500 magyar katona számára adományozták az arany vitézségi érmet. Közülük 800 katona haditettéről lehet olvasni a honlapon.
 

Maruzs Roland elmondta, hogy tisztek számára sokáig a kiemelkedően hősies magatartás esetén sem adományozhattak vitézségi érmeket, ami elégedetlenséget szült. Ebben hozott változást IV. Károly rendelete, a király 1917. szeptember 15-én megalapította a tiszti vitézségi érmeket. Az alapítás utáni több mint egy év során az osztrák-magyar haderőben 189 arany-, illetve nagyjából ugyanennyi ezüst vitézségi érmet adományoztak tisztek számára. A magyar származású tisztek közül az első világháború idején 99-en kaptak tiszti arany vitézségi érmet, a honlapon mindegyikük haditettéről olvasható hosszabb-rövidebb leírás.