Ez olykor megdöbbentően váratlan helyzeteket teremt. Például, már vagy 12-15 éve ismerem azt a mérési eredményt, ami az IBM laboratóriumaiban készült az on-line válaszidők kihatásairól. Egyes munkatársak figyelme már 0,3-0,7 másodperc után elkezdett irradiálódni, amit a drámaian csökkenő munkahatékonyság mutatott a mérés során. Gondolná valaki, hogy ez a "pici unalom" ekkora mellékhatást vált ki?
Most azt mondhatom, ugyanezt az unalomfaktor problémát fedezték föl a Forrester Research munkatársai, amikor kielemezték az on-line vállalati belső tanfolyamok hatékonyságát jó néhány neves cégnél. Mivel a webes megoldás unalmas olvasnivalók tömegét zúdítja a "nebulókra", azok még a tananyag legfontosabb információit sem képesek megjegyezni. Interjúalanyaik 77 százaléka mondta, hogy nem figyeli az on-line oktatási lehetőségeket. A 2/3-a pedig kétségbe vonja, hogy az ott tanultaktól hatékonyabban tudna dolgozni.
A munkahelyi vezetők pedig lelkesen igyekeznek beiskolázni a munkatársakat az olcsó on-line tanfolyamokra, de ha sikerül is az akció, a lemorzsolódás rendkívül magas (olykor 80 százalékos!), kevesen kapják kézhez a bizonyítványt. A felmérés pedig 40 olyan világcégnél történt, amelyek a legnagyobb 2.500-asok csoportjához tartozik, és egy kivételével mindegyikük használ on-line oktatást.
A legfőbb problémaként az interjúalanyok a rengeteg és nehézkes stílusú szöveganyagot vetették föl. Ez a hagyományos, tanár-tanuló típusú oktatási formákhoz szokott hallgatókban nagy ellenállást vált ki. Az elemzés riportját író John P. Dalton szerint a rossz tananyagok főként úgy keletkeznek, hogy jóformán csak a hagyományos brosúrákat mentik ki HTML formátumban. Nincs az adott médium sajátosságait tükröző hozzáadott érték a tananyagban. És az köztudott, hogy a szövegolvasás a képernyőkön máig is ugyancsak fáradtságos, ezért van még mindig oly kevés sikere az on-line könyveknek (bár én az Adobe PDF formátumot igencsak kedvelem). Ráadásul az on-line olvasók a mérések szerint 30 százalékkal kevesebbet jegyeznek meg a tartalomból.
A Wired megkérdezett a témáról egy másik szakértőt is, David Andersont az Anderson and Associatestől. Egyetértett a Forrester tanulmánynak azzal a következtetésével, hogy a tanári konzultációs lehetőség máig sem vesztette el a jelentőségét. A két módszer alkalmas ötvözetét kell használni a munkatársak képzésére. Az on-line tananyagok minőségét pedig emelni kell, mert egyelőre kb. olyan silány minőségűek, mint az 5 évvel ezelőtti marketingesek unalmas statikus információkat tartalmazó papírözöne a vásárlók (elriasztó) tájékoztatására.
A hibák közé sorolható az is, hogy az on-line tréningek inkább csak olyan szakágakra korlátozódnak, mint a programozás és gépkezelés. Nincs megfelelő on-line tananyag a problémamegoldásokra, valamint az ügyfélkapcsolatokra, márpedig a mai üzleti világban az utóbbi témák messze fontosabbakká váltak. A főnökök pedig egyáltalán nem akarnak on-line tanfolyamokat használni. Ők az iskolákba sem az információkért, hanem a személyi kapcsolatokért járnak, amely lehetőség az on-line tréningekből teljes mértékben hiányzik.
A tanár tréner híján pedig a hallgatók nem megengedhető habitusokat is megszokhatnak, mint például a szélsőségesen szarkasztikus megfogalmazások, amit egy tanár vezette osztályban nem volna képük megtenni. És ne gondolja senki, hogy az így megszokott attitűdöt nem fogja a delikvens éles élethelyzetben is ugyanúgy használni, ahogy megszokta, amiből a becsületsértési pertől az üzletvesztésig terjedő, eszkalálódó károk keletkezhetnek. Az on-line "diplomás" pedig nem is érti, mi ez a hajcihő körülötte. Ezek a tintalevesen és papírgaluskán nevelkedett középkori ügyfelek nem értik meg az ő zseniális és villámló, futurisztikus agyszáguldását.
A minap például kaptam egy e-levelet, hogy hivatkozhatnak-e a cikkeimre. Aláírás egy alias. Mikor visszaírtam neki, hogy netán megírhatná, ki fia borja, még meg is sértődött. Majd azt írta vissza, hogy a becsület fia, és zárójelben megírta a nevét is, mint amely titok. Mire én: a becsület fia nem titkolja a nevét, különösen nem üzleti ügyben. Azóta a viszony megszakadt köztünk. Az illető szerintem máig sem érti, mit követett el a társadalmi együttélés szabályai (mellesleg névadó szülője -- szégyelli a nevét?), és főleg az üzleti bizalom ellen. A konkrét személy nem is érdekes, csak a jelenség! Ez az új médián nevelkedett egyén stílusa, amely a szerepjátékokban megtehető olyan badarságokat, mint hogy a neten fiú helyett lánynak vagy fordítva adhatjuk ki magunkat, a való életben is játszhatónak képzeli.
Azért érdemes elolvasni az eredeti tanulmányt is! Ehhez azonban regisztrálni kell magunkat, bár ez nem kerül pénzbe, de természetesen hitelkártyára többet is megtudhatunk.