Korábban többen is vitatták, hogy az internetnek lenne bármiféle hatása a gyermekre és a fiatalokra. Először 1997-ben kezdtek a témával foglalkozni, azóta már „divat lett” erről beszélni – fogalmazott Dr. Edvi Péter, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat elnöke a konferencia nyitó beszédében. Az előadások során számos aspektusa előkerült a témának, kérdések pedig szép számmal akadtak.

 

Talán az már köztudottnak számít, hogy sokféle kulturális hatás ér egy gyermeket. Ám a világháló ezt még jobban kitágítja, hiszen ott a határok valóban eltűnnek, egy világfaluvá zsugorodik össze a virtuális tér.

 

Hazánkban is egyre növekszik az internetfelhasználók száma, és a közösségi oldalak népszerűségét is jól fémjelzi, hogy több mint 5 millió magyar felhasználója van a Facebooknak, és közel 4-4,5 millióan mobilról is használják az oldalt.

 

Meglepő, de a PEW Research adatai alapján 2013-ban a tanulók mindössze csupán 2%-ának nem volt Facebookja: 2010-ben ez az arány még 15% volt. Az is sokkoló adat, hogy az átlagot tekintve a gyermekek 7 és 12 éves között kezdik használni a netet. Szinte már csak „mikrogenerációkról” beszélhetünk.

 

 

Az együttes médiahasználat is nagyon gyakori a fiatalok körében. A konferencián az is terítékre került, hogy a diákok egyötöde netezés közben TV-t is néz, és 45% nyilatkozott úgy, hogy elő szokott fordulni a párhuzamos médiafogyasztás.

 

A mobiltelefon pedig ma már olyannyira alapvető eszköznek számít, hogy a szülők már kisiskolás gyermekeiknek is vesznek. A 8 és 12 év közötti gyermekek 75%-a már megkapta első mobiltelefonját.

 

Mint kiderült, a szülők még nem mérik fel a dolgok súlyát az internet hatásait illetően, így a kontroll mértéke is alacsonynak tekinthető. Számos dolgot mindenféle szabályozás nélkül engedélyeznek gyeremekeinknek, például ide tartozik egy idegennel való csevegés, profil létrehozása is. A kontroll nélküliség nem csupán arra terjed ki, hogy nem tiltanak valamit a gyermeknek, hanem arra is, hogy nem ülnek le a csemetéjükkel együtt internetezni.

 

A gyermekek azonban haladnak a trendekkel, technológiákkal, nekik már nem okoz gondot pillanatok alatt rálelni valamire a világhálón. Tény, hogy sok szülő nem tudja kezelni az internetet megfelelően – ahogy már számos tanárnál is ügyesebbek a gyerekek –, ám fontos lenne, hogy a szülők megértsék a gyermeket, mit él át.

 

Hargitai Lilla, a Médiaunió Alapítvány képviseletében részletesen beszélt arról, hogy a mai fiatalok sokszor elhagyatottak, a gyerekkor pedig egyre jobban lerövidül, így sokszor felnőtt problémákkal kénytelenek szembesülni. A technológiai fejlődés immáron olyan mértékűvé vált, amellyel sok szülő és tanár sem tud lépést tartani, pedig a gyermekek egyre jobban ebben a térben mozognak és élik életüket.

 

Aczél Petra, a Corvinus Egyetem oktatója a család felől közelítette meg a kérdést. Magyarországon jelenleg az internetpenetráció 74% körül mozog, amely még nem is tekinthető magasnak ezen a téren. Mint elmondta, a Cseh Köztársaságban ez 94%, így azt lehet mondani, hogy jelentős lemaradásban vagyunk a közép-európai régióban. A mobilpenetráció azonban 118%-os, de még ez sem tűnik kiemelkedőnek az oroszok 186%-ához képest. 

 

Előadásában arról beszélt, hogyan változnak meg a családok ebben a médiakörnyezetben. Az ember úgy érzi, nincsenek határai, impulzív, gyors reakciói vannak, a nárcisztikusság, türelmetlenség és a regresszió jellemzi az embereket. Új családformációk alakulnak ki, egyre jobban kinyílik a családok helyzete közötti olló, és tény, hogy a fiatalok tovább maradnak otthon, valamint körülbelül 9-szeresére nőtt az egygyermekes családok száma.

 

Egy brit kutatás szerint egy átlagos családban nagyjából 10 digitális eszköz található, melyekből legalább 6 olyan, amellyel internetre is lehet kapcsolódni, vagyis 60%-uk okoseszköz. Bár izolál, mégis összeköt, miközben személyre is szab. Tehát egy érdekes új helyzetben vagyunk jelenleg.

 

A közösségi oldalak is kétélű fegyvernek tekinthetők, hiszen egyre több olyan esettel lehet találkozni, melyek korábban még nem is léteztek. Gondoljunk csak a kibertérben zajló szexuális zaklatásokra, zsarolásokra, melyek például egy-egy intim fotó köré szerveződnek, vagy a nyilvános gúnyolódásokra, mocskolódásokra.

 

Régen is csúfoltak, zaklattak gyermekeket, tehát a „(cyber)bullying” jelensége nem újkeletű jelenség, ám most permanensen teszik mindezt. Hiába mondják azonban a gyermeknek, hogy törölje magát az adott közösségi oldalról, számára ez egyenlő egyfajta létezésmód megszűnésével, melyet a szülő nem feltétlenül képes átérezni.

 

 

A gyermekeknek azonban mindig van hová fordulniuk, még akkor is, ha a tanárnak vagy a szülőnek nem merik elmondani, mi történt velük. Magyarországon a Kék-Vonal Gyermekkrízis Alapítvány által működtetett lelkisegély-szolgálat – amely már 1993 óta működik – lehet egy biztos fogodzó a gyermek számára, akik először csak mesélnek, panaszkodnak, és legtöbbször menet közben derül ki a zaklatás ténye.

 

Táler Orsolya, az alapítvány ügyvezetője szerint a technikai segítségnyújtás is elengedhetetlen ebben a helyzetben. Nem csak arra van tehát szükség, hogy a gyermek lelkét ápolják, hanem azt is elmagyarázzák nekik, hogyan védekezhet az ilyen esetek ellen. A szülők számára is azért lenne fontos lépést tartani a fejlődéssel, hogy megértsék, pontosan mi történik gyermekükkel (például egy interneten terjedő kép súlya, durva kommentek kezelése), és ők maguk is tudjanak segíteni nekik kezelni az ilyen jellegű helyzeteket.

 

Mégis úgy tűnik, számos szülő ezen a területen már sok esetben nem tud mit tenni: míg megtanította gyermekét mindenre, melyekre őt az ő szülei, addig most egy olyan területtel is szembe kell néznie, melyre még maga sincs felkészülve.

 

Képek: business.financialpost.com, mumable.com, techtalkafrica.com