Nagy néha elérkezik egy-egy olyan pillanat, amikor kikristályosodik a lényeg...  Ezt úgy hívják: "megvilágosodás", azaz láthatóvá és érthetővé – világossá –  válik valami az ember szemében.  Szimbólummá növi ki magát egy látszólag egyszerű esemény. Könyvégetés például. Vagy kirakatok betörése. Vagy egy utasszállító repülő lelövése. A mi világunk az nem olyan bonyolult, mint amilyennek - a néha zavaros és gyors - események sodrában látszik, csak madártávlátból kell szemlélnünk a meghatározó események láncolatát. Mert mint tudjuk a hír az a történelem első vázlata, és amikor nagy a hír, akkor látjuk, hogy ennek súlyos következményei lesznek (például szeptember 11-én lehetett tudni, hogy néhány ország sorsa változni fog, mert Amerika ellenségei (és a lista hosszú) előbb-utóbb átalakulnak. De miért is jutott eszembe mindez egy Steve Jobsot idéző interaktív szoborról?

 

A folyamatok (nevezhetjük haladásnak, "trend"-eknek is ha úgy tetszik) nem hazudnak. A világosság és a sötétség erői Ádám és Éva, Káin és Ábel óta birkóznak egymással, és a tisztelt olvasó értékrendszerén múlik, hogy melyik oldalon is áll. Úgyis mondhatjuk, hogy mindenkinek jogában áll olyan módon látni a világot ahogy óhajtja (legalábbis egy demokráciában), csak a trendek elleni aktív erőfeszítés, az az ár ellen úszás klasszikus esete, tehát hosszú távon reménytelen, nem vezet semmi eredményre. Ezt az egyszerű ok-okozatot eltakarhatja butaság, propaganda, ellentmondásos, zavaros pillanatok – de csak rövid időre.

 

Mert hosszú távon a számok beszélnek, ettől jó a technológiai üzlet… ez az, ami történelmi trendbe helyezkedve iparkodik. Lehet és szabad játszani, kísérletezni, aztán a piac majd eldönti, hogy kell-e neki, amit ajánlottál. Az igazán nagyok megváltoztatják amit a közönség szeret, akar, kíván, megteremtik az igényt valami másra, valami újra, és ettől - lavinaként - egy új fejlesztői ciklus indul be. Ebben az állandó fel-le ciklikusságban élünk errefelé a kaliforniai szilícium völgyben, ahol írom ezt a gondolatmenetet, mert innen talán jobban látszik Szentpétervár mostanában, mint közelebbről, mondhatni a szomszédságból. Erről szól a "disruptive technology" világa: tisztán látni egy összefüggést, aztán hatékonyabbá tenni az értékláncot.

 

Amikor a helyi egyetem szobrot emelt Steve Jobs emlékére 2013-ban a Néva parti Velencében, boldogan gratuláltam orosz technológus barátaimnak: milyen szép pillanat is ez: egy Leonardo da Vinci stílusú, reneszánsz világpolgár megtisztelése, akinek víziója arról szólt, hogy az emberi minőséget terjessze ki mindenhol, beleértve a fagyos Oroszországot. Ahogy a sakkozók mondják, "gens una sumus", mégiscsak egy család tagjai vagyunk mi homo sapiens-ek... Többen és jobbat tudunk élni az Apple öko rendszerében, bárhol is vagyunk mi embertestvérek.

 

Ez egy éve történt. Mekkorát fordult pedig azóta a világ… Szobrokat bontanak szét, mert haragszanak az innovációra. Amiről azt hittem, hogy rólunk, az emberiségről szól, az éppen az ellenkezőjére fordul, lassan de biztosan, a szemünk láttára.

 

Természetesen nem arról az ostobaságról beszélnék, hogy az Apple alapítójának (amúgy végtelenül sikeres és tisztelt) utódja kit és hogyan szeret a magánéletében, ehhez nyilvánvalóan nincs semmi köze Steve Jobsnak, még kevésbé a coming out-hoz, ami a mester halála után jó pár hónappal következett be. Steve Jobs emlékművét eltávolítani azért, mert valaki másnak - egy munkatársnak - van magánélete, ez logikailag is lehetetlen, vicces és tragikusan lábszagú.

 

Szerintem nem a homoszekszualitás itt a kulcsszó, hanem a provicializmus, a tudatlanság, a gondolkodás lefagyása...

 

A technológia - Steve Jobs szobrának felállítása (vagy akár lerombolása) óta is - két-háromszor gyorsabban fejlődik, mint amit egy átlagember, vagy egy átlagos management-team fel tud fogni.  Ám mindeközben a világ egy része számára megáll az idő, minden anakronisztikussá válik, a provincializmus, a tudatlanság, az orosz sztyeppéről befújó hideg szél mintha megfagyasztaná a tisztánlátást, józan világlátást akörül, amit Steve Jobs jelképez. Mintha az agyak fagynának be a szemünk láttára…

 

Mik is a tények az emlékmű eltávolítása körül?

 

A legszomorúbb az utóélet: az agymosó propagandának köszönhetően a füle botját nem mozdítja senki ezzel kapcsolatban. Mintha nem is gyalázták volna meg azt a gyönyörű gesztust, amit a honfitársaik tettek nem is olyan régen. Mindez tovább erősíti a keménykezű emlékmű-eltávolítók meggyőződését, hogy ők igazából jót tesznek a világgal, hogy a szobrot szétszedik.

 

Ki is ez a Tim Cook?

 

Steve Jobs utódja megduplázta az Apple részvényárát, bebizonyította a világnak, hogy az utolérhetetlen Jobs víziójának hűséges folytatója – és annál is több: a példátlan zseni által összerakott csapatot tovább erősítette, új termékeket hozott a piacra, és a cég és termékei iránti globális minőség-kultuszt tovább növelte. Arról nem is beszélve, hogy milliók álma valósul meg minden pillanatban a gyönyörű, működő iPhone-ok, MacBook-ok, iPad-ek használatakor, és ugyanezek a milliók várják az AppleWatch közeli megjelenését, a jövőt, miközben élvezik az ApplePay kényelmét és egyszerűségét, amikor csak tudják.

 

Mit tett Putyin ez idő alatt? Felére csökkentette a rubel értékét a dollárhoz képest (a valutát talán bátran nevezhetjük egy ország részvényének).   Az elvesztett hidegháború után azóta is a sebeket nyalogató, bukott birodalmi kgb-főnök azt hitte, hogy vissza tudja állítani az elveszett szovjet birodalmi dicsőséget, gondolván: az olaj majd segít finanszírozni, hogy még egy-két félszigetet, országocskát bekebelezzen. És az életszínvonal sem emelkedik megállíthatatlanul ezekkel a csökkenő fránya olajárakkal (mellesleg borzasztó lehet az orosz vezéreknek nézni, ahogy tavaly az USA átvette a világelsőséget a gáztermelésben, és jövőre olajban is első lesz)…

 

Ja kérem, a technológiát azt tisztelni kell, egy szobor eltávolítása nem jelenti azt, hogy utolérték azt akit "megbüntetnek"… És a North Dakota-i uj olajkutak minden nappal többet és hatékonyabban pumpálnak, az olajsejkek és diktátorok nagy bánatára…)

 

Ha jól emlékszem az egykori (és már évtizedekkel ezelőtt is üdítően szórakoztató) dialektikus materializmus kötelező (és csoporttársaimmal együtt már divatosan ritkán látogatott) tanulmányaimra, az egyik vezérgondolat annyiról szólt, hogy "az idő megy tovább" – azaz a "történelem kerekét nem lehet visszafordítani". Lehet, hogy erről az óráról lemaradhatott a most már sokadszorra újraválasztott "erős kezű" vezér? Avagy ennél is rosszabb a kép: az olajmonopólium eltűnik, maradnak neki a fegyverek – de az csak akkor működik, ha elszigeteli a népet a világtól (sok szerencsét… többen megpróbálták, nekem a kelet-német Honecker elvtárs volt a legérdekesebb szörnye ennek a Gorbacsov által kirúgott bandának), és ezért kell eltávolítani a Steve Jobs emlékművét? Mert az iPhone arról szól, hogy jobban is lehet élni, és ugyanúgy lehet kommunikálni, játszani, dolgozni – élni – Oroszországban is, ha tehetséges és szorgalmas vagy, mint bárhol máshol…

 

Valamit azért egyformán jól csinált Steve Jobs és Putyin: mindketten tudták a tömegeket, az "utca emberét" vezetni. Annyi apró különbséggel, hogy Tim Cook és csapata azért dolgozik, hogy minél jobban kiteljesítsék a produktivitást, a pihenés és az élet minőségét, míg Putyin a 80%-os támogatottságát arra használja, hogy tovább hülyítse a szavazóit és eladja a lufiját…

 

Mitől is ilyen fontos ez, hogy egy technológiára figyelő közösségben érzem úgy, hogy meg kell szólalni?

 

Mert egy ilyen olcsó, ocsmány támadást a technológia minden épeszű ember által tisztelt és elismert vezéralakjának az emléke ellen nem tudok szó nélkül hagyni. 

 

Steve Jobs emlékének nincs szüksége védelemre; hála Istennek ezt már a történelem igazolta... Viszont a hír az emlékmű elviteléről azt jelzi, hogy igenis lehet így viselkedni, következmények, felháborodás nélkül.

 

Van egy nagyon jó szó erre: pitiáner.

 

Lehet, hogy az új hidegháború a pitiánerek uralkodásával kezdődik, akik szobrokkal kezdenek (mert azok ugye csöndben maradnak)?

 

És mivel folytatják?